2017. március 20., hétfő

A keresztúti démonok

  Ezzel a szösszenettel szeretnék Lexynek Boldog névnapot kívánni. (Csak olvasd el és jusson eszedbe, hogy nem a minőség, a szándék a fontos, a szándék! XD)



 Mondhatnánk azt, hogy egy keresztúti démon megidézése életünk legrosszabb ötletének számított, de ha az ember amúgy is elvetemült, és túlzottan hisz az Odaátban, akkor már nem is tűnik akkora őrültségnek. Különben is, mit nekünk lélek? Azon csodálkoznék, ha még lenne, és Kripke már nem évek óta a nézők lelkeit falatozná. 
- Megszerezted a macska csontokat? - néztem a rózsaszín hajú barátnőmre, aki csak bólintott, és előszedte a fém dobozkát. A gatyám hátsózsebéből kiszedtem a kis zacskót, és beleszórtam a temetőföldet. Elhelyeztük a dobozt a gödörben, és betemettük azt. Be voltunk biztosítva történjen bármi, hiszen az egész utat lefedtük egy démoncsapdával. A legjobbaktól tanultunk, Samtől és Deantől. Nem telt el sok idő, egy ismerős hangot hallottam felcsendülni a hátunk mögül.
- Helló,  lányok! - Mindkettőnk álla a földön koppant. - Ó, remek, a hülye sorozat miatt mindenki eltanulja, hogy rajzoljanak a keresztútra démoncsapdát. Pedig mi nem ölünk, nem gondolhattok ennyire primitívnek minket! 
- Réka, csípj meg, vagy álmodok. Esélytelen, hogy pont Mark Sheppardot szállja meg a keresztúti démon. - A démon éppen válaszolni akart, de még gyorsan belecsíptem Lexy karjába, morcosan pillantott rám, én pedig csak ártatlanul vállat vontam. 
 - Mondjátok, abba még nem gondoltatok bele, hogy a színészek valójában csak eljátsszák, hogy ők a színészek és a sorozatban saját magunkat adjuk? 
- Az elég buta dolog lenne - vágtam rá gondolkodás nélkül. - Konkrétan eláruljátok magatokat!
- Rendben, igazad van, de egy próbát megért, nem? Nem. Jó, rendben. Elmondanátok mit szeretnétek? 
- Ezért hívtunk ide! Végre a tárgyra térhetünk. Nos, hasonló kéréseink vannak, de kicsit mégis különbözőek, szóval - vettem elő a telefonomat a zsebemből, és kikerestem a jegyzeteimet. 
- Pardon? Kérések? - kérdezett vissza a démon. 
- Hát nem mondta soha senki, hogy nem lehet több kérésem, és a lelkünk meg úgyis a tiétek lesz, ezáltal igen, kéréseink vannak - magyarázta el gyorsan Lexy a helyzetet. 
 - Na, kezdeném, ha nem gond - szóltam közbe.
 - Hallgatlak - vigyorodott el, és összekulcsolta a mellkasa előtt a kezeit. 
 - Rendben, először is, a közös kéréseink. Szeretnénk ingyen és bérmentve részt venni az összes odaátos rendezvényen, amit az elkövetkezendő tíz évben tartanak. - Csak azért tíz, mert utána úgyis meghalunk. Minden egyes alkalommal a legjobb jegyet szeretnénk, és a fotókat is megkaphassuk. Valamint, a családunknak soha ne legyen semmi problémája, mindent tudjanak megoldani, legyen meg mindenük amire szükségük van, azután is, hogy mi nem leszünk. És akkor a külön kérés, én szeretnék jóban lenni Misha Collins-szal...
- Én pedig Jared Padaleckivel - fejezte be Lexy a mondandómat. 
- Szép listátok van.
- Tudtuk volna még ragozni, ne aggódj - vigyorogtam rá a démonra. 
- Akkor ennyi lenne? - kérdezett rá.
- Igen - mondtuk egyszerre, és hevesen bólogattunk közben. 
- Akkor ha kérhetném, pecsételjük meg... - Lexy és én összenéztünk. Az hagyján, hogy ez az aprócska opció kiment a fejünkből, de először arra sem számítottunk, hogy működni fog, hát még arra, hogy Mark Sheppard jelenik meg személyesen, és aztán vele kell megpecsételni. 
- Ha Jim Beavernek ment, akkor nekünk sem lesz vele gondunk! - jelentettem ki, és elsőnek én léptem a démonhoz. A csók után Lexy következett, aki a lehető legrövidebbre fogta, és aztán zavartan lépett félre. 
- Tökéletes, és akkor most engedjetek szabadon, ja és tíz év múlva jönnek a kutyák. Nem hiszem, hogy nektek is akkora mázlitok lenne, mint Deannek és az angyalok kihúznának. 
- Várjunk, akkor léteznek? - csillantak fel a szemeim. 
- Kénytelenek voltunk végignézni a sorozatot, Lucifernek nem tetszett, hogy az emberek használják az alakját. Aztán egészen megkedvelte Mark Pellegrinot, így a porhüvelyévé tette őt, de miért is mondom én ezt el nektek? Szóval láttuk, az a lényeg, és sajnálom, hogy nekem kell közölnöm, de Castiel nevű angyal nem létezik. - Egy pillanatra, mintha összetört bennem valami, aztán eszembe jutott, hogy legalább Misha ott lesz mostantól. Ha már Cas nem létezik. 
- Nekem még van egy kérdésem - mondta Lexy. - Aztán ígérem kiengedünk. - A démon felsóhajtott, és unott tekintettel nézett barátnőmre. - Először is, biztos, hogy nem Crowley vagy, mert ha Castiel nem létezik, gondolom Crowley sem, akkor mégis miért Mark testét szálltad meg?
- Oh, ez könnyű, ha tudjuk, hogy valaki szereti a sorozatot, akkor könnyebben kötnek alkut a "híres Crowleyval", mint egy átlagos embernek kinéző démonnal. És ne aggódjatok, nincsen semmi baja az itt bent lakónak. Már megszokta. - Most, hogy már mindent értettünk, a démoncsapda széléhez sétáltam, és elmaszatoltam a mintát. 
- Öröm volt veled üzletelni.
- Veletek is, talán egyszer ti is jó keresztúti démonok lennétek - mosolygott ránk, majd csettintett egyet, és a következő pillanatban már nem volt sehol. 
- Szóval mostantól minden conon ott lehetünk tíz évig, hogy egy pokolkutya végül széttépjen minket? - néztem fel Lexyre. 
- Aham - bólogatott. - Tök király. 
- Szerintem is - nevettem el magam. - Egyszer mi is keresztúti démonok leszünk, most eldöntöttem. 
- Tetszik az ötlet. És arról lennénk híresek, hogy mindig csak ketten kötünk üzletet, milyen faszák lennénk már. 
- Bizony, várom már. De előtte van egy kis dolgunk a következő tíz évben, neked ott lesz Jared, nekem meg Misha. Ezért megérte eladni a lelkünket.

2 megjegyzés:

  1. <3 *még mindig vihog* Igen, ezért megérte eladni :D

    VálaszTörlés
  2. macskacsont kellene ...segìcsetek ... meg az èrdekel h mennyi kell belölle ...irjatok csajok ...mert lenne nekem is pàr ehhez hasonlò kèrèsem ...

    VálaszTörlés