Emlékek

Vigyázat! (Legalábbis remélem) eléggé angst lett, hogy ki kelljen tennem a figyelmeztetést ^^

  Dean a konyhában ülve nézte, ahogy a kicsik játszanak. A felesége nem volt otthon, és Sam átjött a férjével vigyázni a gyerekekre. Csak figyelte őket és egy csepp irigység férkőzött a szívébe. Nekik sosem lehetett ilyen gyermekkoruk az öccsével. Most mégis úgy érzi végre boldog. Legalábbis megpróbálja elhitetni magával. Van egy gyönyörű lánya és egy csodás felesége. Mi hiányozhatna? Ő maga sem tudta, csak azt, hogy valami üresség követi minden lépését. Mintha a pokolban töltött évek megduplázódtak volna és mind az ő lelkében akarna menedéket találni. Nem értette, hogy történhetett mind ez. Későn vette észre, hogy Gabriel áll előtte.

 - Minden rendben? - Kérdezte aggódva.

 Dean csak megrázta a fejét és felnézett öccse szerelmére. Legalább Sammy boldog.

 - Igen. - Hazudta kapásból.

 Persze mindig elfelejtette, hogy az angyalok lelátnak az ember lelkéig. Így ezt a beszélgetést nem úszhatta meg.

 - Hova mentek? - Bökött a Winchester az állával az ajtó felé, ahol az előbb még hárman játszottak.

 - Sam elvitte őket hátra a hintához. - Válaszolt, majd leült az ex-vadásszal szemben. - Na mesélj.

 - Nincs mit. - Vont vállat Dean.

 - Oh, nekem egy Winchester sem tud hazudni. - Mosolyodott el és a gyűrűjére nézett. - Tudod, örülök, hogy ennyire jól alakult az életetek. Van egy emberi feleséged, aki szült neked egy tüneményes kislányt. Sammy pedig végre normális életet élhet. Már amennyire ez egy angyal mellett lehetséges.

 - Az örökbe fogadást is sikeresen megoldottátok. - Mosolyodott el végre Dean is.

 - Nem is lehetne szebb az életünk. - Bólogatott az arkangyal. - Akkor te mégis miért vagy szomorú?

 Az idősebb Winchester nem szólt egy szót sem. Gabriel a lényegre tapintott. Mióta minden megoldódott a világban, semmi sem ugyan az. Lucifer elzárva, Isten a helyén. Ő mégis egy kifacsart rongydarabnak érzi magát. Nem emlékszik mikor történt mindez, csak azt, hogy egyszerűen megszűnt létezni. Mintha a lelke egy darabkája nem lenne a helyén. Mintha valaki elvette volna tőle.

 - Egyszer ismertem valakit. - Kezdett bele Gabe elmerengve a mondatba. - Egy ember volt és mikor felajánlották neki a boldog életet, ő nem tudott ellenállni a kísértésnek és igent mondott. Pedig ő szeretett valakit. Pontosabban egy kék szemű angyalt.

 Az ex-vadász felkapta a fejét és csodálkozva nézett a másikra.

 - Miféle angyalt? - Kérdezte aggódva. - Ismered? Tudsz róla?

 - Csak, ha józan vagyok. - Nevetett fel keserűen Gabe.

 - Mi történt vele? - Csapott le rá Dean, szinte azonnal. - Hol van? Él-e még..?

~~0~~0~~

 Talán tíz évvel ez előtt történt, hogy Dean és Sam Winchester megtalálták a módját, hogy végleg véget vessenek az egésznek. Sok évnyi kutatás után megtalálták a táblát, ami segített nekik mindenben. Rajta volt, hogy hogyan lehet bezárni a szörnyeket egy másik dimenzióba. Egy üres dimenzióba, ahol semmi baj nem történhet.

 - Sikerült! - Ugrott Castiel a vadász nyakába.

 - El se hiszem. - Sóhajtott fel Dean és szorosan magához vonta az angyalát. - Tényleg megcsináltuk Castiel. Megcsináltuk!

 Az öröm könnyek lassan gurultak végig az arcán, ahogy szerelme ajkaira hajolt. Ez volt élete legboldogabb pillanata.

~~0~~0~~

 A tábla viszont azt is megmutatta, hogy miként kell bezárni a démonokat és visszaküldeni az összeset a pokolba. Mikor Crowley segített nekik és örökké elszigetelte a poklot a földtől, akkor hozták meg a végső döntést.

 - Dean, szeretnék örökké veled maradni. - Morogta a Winchester karjai közt fekvő angyal.

 - Castiel, azt akarom, hogy örökké velem maradj. - Simított végig a másik hátán óvatosan.

 Összegabalyodva talált rájuk a reggel. Egy angyal és egy vadász. Micsoda őrület és ők mégis boldogok voltak.

~~0~~0~~

 Ezzel egyidejűleg, a mennyek kapuját is le tudták zárni, ami azt jelentette, hogy soha többé egy angyal se fel, se le. Ezt az áldozatot pedig maga Isten közölte. Megengedte, hogy azok az angyalok, kik a földön haltak meg, most visszatérhessenek és emberként új életet kezdjenek.

 - Menned kell. - Mosolygott a kék szemekbe Dean.

 - Nem akarlak itt hagyni. - Ellenkezett azonnal Castiel. - Nem tehetem...

 - Egész küldetésünk során mellettünk maradtál. Többször meghaltál miattunk. - Magyarázta a vadász. - Nem hagyhatom, hogy miattam áldozd fel magad. Nem engedem, hogy megöld magad!

 Csend telepedett a szobára, és szinte szétfeszítette a kis helyiséget az a rengeteg ki nem mondott szó.

"Szeretlek!" "Sajnálom!" "Ne tedd!" "Akarlak..."

 - Azt ígérted veled maradhatok. - Hajtotta le szomorúan a fejét az angyal.

 - Tudom mit ígértem, de ez most a te életed és félek, hogy ha ezt most megteszed értem, akkor később megbánod. Lehet, hogy nem azonnal, de el fognak felettünk járni az évek. - Észre sem vette mikor folytak le az első sós cseppek az arcán. - Nem akarom, hogy lásd, ahogy meghalok. Most az egyszer végleg. És tudom, hogy önzőség, de nem akarom látni, ahogy TE meghalsz. Nem bírnám ki.

 Csend telepedett a szobára. Castiel léptei alig hallatszódtak, ahogy közelebb merészkedett, majd lágyan szerelme ajkaira tapasztotta a sajátját. A szívdobogásuk visszhangot vert egészen addig, míg végül a szimfóniából már csak egyetlen hangszer nem szólt. Castiel elment, ezzel hatalmas űrt hagyva a vadász szívében. Örökre.

~~0~~0~~

 - Igen, ismét Isten keze alatt dolgozik. - Mondta Gabriel.

 - Ennek örülök. - Remegett meg Dean hangja.

 Nem hazudott. Tényleg boldog volt, hogy békére lelt a kék szemű, naiv angyala. Most már nyugodtan elengedheti, hiszen tudja, hogy jó kezekben van.

 - Nekünk mennünk kell. - Lépett be két gyerekkel a karján Sam.

 A fekete hajú kislányt átadta az apjának, míg a kisfiút a nyakába kapta.

 - Bocsi Dean, de meg kell fürdetni. - Nézett kiskutya szemekkel a bátyjára. Na igen, van, ami sosem változik.

 - Ki találtok? - Mosolygott a férfi, ahogy a kislánya szinte azonnal álomba merült a karjaiban.

 Sam csak bólintott és egy apró csókot lopva az ex-angyaltól, elindultak haza.

 Gabriel azonban bűntudatosan nézett az idősebb testvér felé. Hazudott neki. Castiel néha meglátogatja álmában és Dean felől érdeklődik. Hiába látja minden mozdulatát, többé nem találkoznak. Élve legalábbis nem. Addig a kék szemű, naiv, de mégis hűséges angyal egy "Dean Winchester" felirattal ellátott szoba-mennyországban ül és vár. Várja, hogy újra együtt lehessen azzal, akit szeret.