2017. február 22., szerda

Angyalpenge

Szóóóval... Endverse!Castiel, Katona!Dean, angst (legalábbis remélem) Nem veszem figyelmebe, hogy Dean elutazott a jövőbe. Ez egy kissé alternatív univerzum. Jó olvasást! ^^



 Castiel a teraszon ült és várta, hogy mikor fordul be a terepjáró a nagykapun. Csak egy szokásos küldetés, amire el kellett engednie őt. Nyugtatta magát. Legalábbis próbálta. Mégis érezte, hogy most máshogy fog történni. Mióta az autó elhagyta a tábort, azóta vár. Ennek már másfél napja. Szinte teljesen besötétedett, mikor felhangzott a megszokott zúgás. Lassan felkelt a székből és a korlátra könyökölt. A félhomályban nem látta kik szállnak ki a járműből, csak azt, hogy valaki közeledik felé.
 - Castiel. - Állt meg vele szemben Chuck. - Én... A hadnagy... Dean... Sajnálom...

 Egy ágy, kettő férfi. Minden így kezdődött. Vagyis, ha nagyon vissza akarunk menni, akkor a Croaton vírus az, ami végül megadta a végső löketet nekik. Dean egy igazi katona lett, miután kitört a járvány. Az angyalok pedig elhagyták a földet, ezzel Castiel elvesztette az erejét. Minden a lehető legrosszabbra fordult, és mégis most lehettek először igazán együtt. A világvége megtanította nekik, hogy nem biztos, lesz "holnap", vagy "később". Mindketten a mának éltek, és bevallották egymásnak mindent. A táborban nyílt titok volt, hogy Dean és Castiel együtt vannak. Senki nem ítélkezett felettük. Hiszen olyan kevesen maradtak már, hogy egy kis boldogság mindenkinek kijárt.
 - Muszáj menned. - Mondta Castiel.
 Nem kérdezte, hiszen tudta, hogy semmivel nem bírná visszatartani Dean-t a küldetéstől.
 - Igen. - Csókolt bele az ex-angyal hajába a vadász.
 Nem szóltak többet. Pár perccel később Castiel csak szerelme szuszogására figyelt fel. Óvatosan kimászott mellőle az ágyból és kisétált a szabadba. Felnézett az égre, amin most egyetlen csillag sem ragyogott, mintha szégyellnék mi lett a világból. Egyetlen fényforrás a cigarettán lévő parázs volt. Cas mélyen szívta be a káros füstöt, majd amilyen lassan csak lehet, ki is fújta. Legmélyen belül érezte, hogy ez a világ lassan semmivé lesz, ezért még ki akarta élvezni az utolsó napokat.
 Másnap délben indult el a kis csapat, hogy ismét körüljárják a várost. Hosszan tartó búcsú után útnak engedték őket. Minden egyes alkalommal tudták, hogy öngyilkos küldetésbe vágnak bele, és minden egyel alkalommal otthagyták őket. Dean otthagyta a szerelmét, hogy megpróbáljon neki biztosítani egy szebb jövőt. Castiel pedig tudta, nem létezik olyan, hogy "jövő". Itt volt a vég. Egyre közelebb.

 - Hogy történt? - Nézett mélyen a férfi szemeibe.
 - Lauren-t elkapta egy fertőzött és kezdett megőrülni. - Nyelt nagyot Chuck, hogy visszatartsa a könnyeit. - Dean megpróbálta leállítani, de Lauren-nél is volt fegyver. Hamarabb sütötte el, mint Dean.
 Castiel bólintott és miután biztosította Chuck-ot, hogy holnap kitalálnak valamit, bevonult a kis kunyhóba. Egy darabig még várt, hátha betoppan valaki részvétet nyilvánítani, de senki nem jött. Dean is ugyan olyan áldozat volt, mint bárki más. Castiel lehunyta a szemeit és visszaemlékezett arra az utolsó, gyors csókra, amit kapott. "Visszajövök." Ígérte a zöldszemű. Mindketten tudták, hogy hazudik, mégis, abban a pillanatban Castielt elöntötte a düh.
 - Azt ígérted visszajössz. - Suttogta, majd az asztalhoz lépve, lesöpört róla mindent.
 A tányérok csörömpölve törtek össze, pont úgy, mint Castiel lelke. Üvölteni lett volna kedve. Helyette mindent széttört, ami a keze ügyébe került. A székek, amik gúnyosan vigyorogtak rá. Mintha azt mondanák: "Soha többé nem fogtok együtt reggelizni!" A falon lévő fegyverek, amik kárörvendőn röhögték ki, miközben azt üvöltözték "Egy barátunk végzett vele!". Az ágy, ami nem bírta abbahagyni a skandálást. "Meghalt! Meghalt!"
 Castiel pedig csak bosszút akart állni a hangokon. Lerántotta a lepedőt, majd félrelökte az ágyat. Egy meglazított padlólap alá rejtette. Lehet, hogy nem angyal többé, de ugyan úgy meg tudja sebezni magát vele. Óvatosan emelte ki az utolsó angyalpengét, amit ő maga tartogatott különleges alkalmakra. Úgy érezte, hogy ez most annak számít.
 - Sajnálom Dean. - Folytak le az első könnycseppek az arcán.
 A kis helyiségre hatalmas csend telepedett. Nem tudta senki, hogy valaki most éppen zokog odabent. Érezhető volt, ahogy a halál közeledett. Nem, ez butaság. Hiszen a halál azóta a nyakukban lohol, mióta az eszüket tudják. Mégis reménykedtek. Viszont most, hogy már nincsen Dean. Egyszerűen nem tudott többé hinni. Egy angyal, aki elvesztette a hitét. Végleg. Viszont most már nem bánta. Hiszen újra együtt lesznek. Egy másik világban.
 A csendes kis lakásban másnap találtak rá Castiel holttestére. Éles tőrt szúrt a szívébe, hogy újra együtt lehessen azzal, akit szeret. Elment a hadnagy után.

8 megjegyzés:

  1. Jesszusom,jesszusom a sírás kerülgetett! Szomorú,mégis szépen megírt sztori! <3
    Köszönöm <3

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű! Tudom,mit érzett Cas,mert én is elvesztettem a legfontosabb szerettemet.

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Miért kell újra és újra és újra megölnöd, te gonosz, borzasztóan tehetséges nőszemély? Hányadik szívem van nálad, hm? Még mindig nem elég?

    Ah, Lexy. Imádlak, de... most utállak. Még a hideg is kirázott, basszus. Nagyon tetszett. Nagyon-nagyon, még ha nem is mindig rajongok az angstért. Ez piszkosul betalált. ♥

    Olyan furcsa... tudod, mikor először megnéztem azt a részt, amiben megismerjük endverse!Cast, tökre bírtam. Egy csomót röhögtem rajta. A drogos "vicceken", mert végre jókedvűnek láttam... az orgiás részen szó szerint sírva visítottam.
    De már csak szomorúsággal tölt el az a rész, még a gondolata is, mert tudom, hogy nem volt boldog. Sőt, hogy mindent elvesztett, és emiatt süllyedt olyan mélyre. *szomorú sóhaj* Szegény drágám!

    Bocsi, az előző is ugyanez a komi volt, csak elírtam benne valamit, és ki akartam javítani. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :") Erre nem igazán tudok most mit mondani.. A lelked az enyém örökre, többet vissza nem kapod :D
      Tudod, hogy angst mániás vagyok, így jelenleg csak ezt lehet belőlem kihúzni..
      És igen, Cas azért süllyedt olyan mélyre, mert már ő sem hitt. :/
      Az előző komit meg megtartom emlékként XD

      Törlés
  5. Az véletlen, hogy ez a dal ugrott be róla? https://www.youtube.com/watch?v=Htv6KRUKS10
    Szerintem nagyon szépre sikerült! Igaz, hogy szomorú volt, de néha az is kell! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, egyáltalán nem véletlen :D Ugyanis a Kárptiától miután meghallgattam ezredszerre is a számot, beugrott, hogy milyen jó Destiel alap :D
      És köszönöm ^^ Nekem a néha az a mindig :D

      Törlés