2016. december 2., péntek

DirtyNatural

Az érzés, amikor a testvéred egyetlen éjszaka alatt tönkreteszi/ jobbá varázsolja egy gyerekkori filmed emlékeit. Én ugyanezt teszem... Kicsit másképp. Mert megérdemled... <3




 A napom csodásan indult. Ébredés után a családom közölte, végre valahára együtt elmegyünk a nyáron valamerre. Talán életem legszebb nyarának néztem elébe, ki tudja mióta. Apa nyert egy csodálatos négy hetes utalványt. A neten azonnal utána is néztem, ahol aztán nagyot koppant az állam. Tavak tömkelege, burjánzó állatvilág, faházikók és nem mellesleg az üdülőhelyen rendezték idén a színművészeti egyetem táborát is. A tenyerem izzadni kezdett, foltok cikáztak a szemem előtt örömömben. Ez pont kapóra jött. Ugyanis, szeptembertől kezdődött Los Angelesben az első szemeszter, nővéremnek pedig az utolsó. A felvételi papíromra pillantva, könnyek szöktek a szemembe. Az álmaim beteljesedni látszódtak. Színész leszek!!



A FantáziaBirodalom Bemutatja:

Dirty Natural című művét
A SuperGrease nyomán




Alig aludtam valamit az éjjel. Mással sem voltam elfoglalva, csak a pakolással és mindent átnéztem vagy ezerszer. Elég alsónemű, fürdőruhák, pólók, farmerok, melegítők, pár pulóver, ha rosszra fordulna az idő. Éppen egy papucsot tuszkoltam a bőröndöm oldalába, amikor nővérem bedugta a fejét. Meg se kellett szólalnia, tudtam, hogy ő az. Már messziről hallottam a lábdobogást, az ajtóm pedig majdnem kiszakadt a helyéről. 
- Mi van már? - kérdeztem, de nem fordultam meg. Így is magam elé tudtam képzelni az arcát, ahogy csillogó szemekkel, kócos hajjal, izgatottan rágcsálja a száját. 
- Nem sokára indulunk. - csukta be maga mögött az ajtót. Egy pillanat alatt, nem törődve a bőröndömmel (nem mintha annak árthatott volna bármit is) levágódott az ágyra és végig terülve sóhajtozott.
- Mi bajod van? - adtam meg magam. Előre tudtam, hogy figyelem felhívás miatt csinálja.
- El tudod ezt hinni? Megnéztem és csodálatos az egész hely!! - ült fel törökülésbe. - Képzeld el az ottani pasikat. - vigyorodott el. - Talán végre neked is szerzünk valami istenverte színészpalántát. 
- Hagyj már. - forgattam meg a szemem. Mindig is ez volt a mániája. A pasizás. Persze emiatt nem tartotta normálisnak és egészségesnek, hogy én inkább a könyveim mellett szerettem kikapcsolódni. Sokkal jobb volt egy fantasy történetbe belebonyolódni, mint egy olyan kapcsolatba, amitől megégeti magát az ember. Nem igaz? 
- Ajj... hiszen színészek! - győzködött, mire végre elnevettem magam. - Egyet nem értek. - ráncolta a homlokát. - Miért nincs kinn az oldalon, hogy ki fogja tartani az idei tábort?! Visszamenőleg utána néztem és ilyenkor már rég kinn voltak a csoport vezetők. 
- Te aztán szépen odavagy. - csóváltam a fejem és rátehénkedve a táskára, sikerült összehúznom a cipzárt. 


~~~0~~0~~0~~~

Út közben csak bámultam kifelé és figyeltem az elsuhanó fákat. Az idei nyáron meghívást kaptunk egy igazán érdekes rendezvényre. Soha életemben nem hittem volna, hogy tanárként is kipróbálhatom majd magam. Igaz, a munkámból kell majd jeleskednem, de így is felvillanyozott az egész helyzet. 
- Minden rendben haver? - bökött Jensen oldalba. 
- Persze. - küldtem felé az egyik legmagabiztosabb mosolyomat, bár belül rettentően izgultam. 
- Szuper lesz, ne stresszelj! Talán még valami jó bigéket is kifogunk, ha kegyes a sors. - vonogatta a szemöldökét, én pedig elkönyveltem magamban ismét: sosem fog megváltozni. 
- Mégis mit kellene tanítanunk? - kérdeztem zavarodottan. - Amit csinálunk, az magától jön. Egy rakás béna emberből lehetetlen lesz elfogadhatót alkotnunk.
- Ne görcsölj már rá ennyire. Ez csak egy nyaralás, ahol jól kell érezni magunkat. Mindent fizetnek. - nevetett fel és elém tolt egy hideg sört a hűtőládából. 
- Igazad van. Talán megtalálom életem szerelmét. - jelentettem ki, inkább magamnak.
- Talán. Az is lehet, hogy minden este másik szerelmet... - harapta be a száját, mire tarkón vágtam, hogy ne moslékoskodjon. Inkább magam elé vettem a napirendet és azt tanulmányoztam, míg az autó meg nem állt alattunk. Megérkeztünk.

~~~0~~0~~0~~~

- Azta!! - tapadtam az ablakra, miközben apa leállított a kisbuszt. A házunk a legszebb domb tetején feküdt, közel egy helyi étteremhez. Látni lehetett a pár házra lévő, művelődési házként szolgáló építményt is. Hatalmas betűk hirdették rajta: SZÍNMŰVÉSZETI EGYETEMI TÁBOR. Pislogtam párat, mire felfogtam, hogy tényleg itt vagyok. Gina természetesen megelőzött és már benn is volt a házban, így a közös szobánkban, ő választott előbb ágyat. 
- Így jártál. - dobta rá a jobb oldalira a bőröndjét és kiöntött belőle mindent, hogy utána elrakhassa a szekrénybe. - Láttad a SzET épületet? - váltott témát hirtelen. - HATALMAS!
- Tudom. - helyezkedtem el az ideiglenes ágyamon én is. - Szerintem lassan menjünk és iratkozzunk fel a táborba. 
- Jó ötlet. - pattant fel, én pedig követtem. A levegő illata tele volt virágokkal, vízzel és szabadsággal. A lehetőség aromája is ott terjengett. Apró gyomorgörccsel léptem a SzET-be, ahol egy fiatal srác ácsorgott a pultnál. 
- Jó reggelt! - üdvözölt minket levakarhatatlan vigyorral. Mi is köszöntöttük, mire kérdés nélkül elénk tolt egy-egy jelentkező lapot. Furcsálltuk, de azonnal nekiestünk és teleírtuk adatokkal. Leadtuk, utána a srác adott egy-egy karszalagot. 
- Ez a piros. - mutatott az enyémre. - Te abban a csapatban leszel, és a pirosak csoportvezetőjéhez fogsz tartozni. Ez pedig a zöld. - adta Ginának. - Szintén ugyanez a történet. 
Nagyot nyelve bólintottunk, aztán visszamentünk a családi házba, ami egy darabig az otthonunk lesz.Ott pedig egy gyors reggeli után, készülni kezdtünk az első megpróbáltatásra.

~~~0~~0~~~

A gyülekező helyen ácsorogva figyeltem a megjelenő arcokat. Nem voltunk sokan, körülbelül 3-3 ember jutott a 4 csoportra. 
- Sziasztok. - toppant be egy ismerős arc a látóterembe. 
- Úristen! - csípett bele nővérem a karomba.
- ÁÚCS!! - néztem rá mérgesen, mire mindenki ránk figyelt. - Bocs. - Vontam meg a vállam.
- Ez Misha Collins... - sivított Gina a fülembe. - Azt hiszem el fogok ájulni. - kapkodott levegő után.
- Mindenki itt van. - nézett végig rajtunk a színész büszkén. - Akkor hagy mutassam be a sárga csapat nyári kapitányát, szerény személyemben. - emelte fel egy féloldalas mosoly közben a kezét. - Ő pedig... - lépett elő Rob Benedict. - a kék csapaté. 
- Sziasztok! - integetett maga Chuck. - A piros csapat kapitányát szintén ismernetek kell. 
A fejem oldalra kapva megpillantottam. Ott állt, rövidnadrágban és őszinte, kissé zavart mosollyal. 
- Jared... - leheltem, a szívem pedig kihagyott egy ütemet. ILYEN NINCS!! 
- Én viszem a zöldeket. - ugrott ki egy fa mögül Jensen Ackles, mire a testvérem hátat fordított és elindult egy irányba. Akármennyire is akartam, de képtelen voltam megmozdulni. 
- Csapat, hozzám! - dörrent a hangja, én pedig kissé összerezzenve, de léptem egyet előre. Mellettem egy velem egyidős srác és egy nálam kicsit fiatalabb lány is így tett. - Nos, ma ismerkedős napot tartunk, utána pedig mindenféle izgalmas órák lesznek. Még én magam sem tudom, hogy mit fogunk csinálni. Szűz vagyok ebben a vezető pozícióban, szóval kérlek: nézzétek el nekem.


~~~0~~0~~0~~~


Izzadt a tenyerem, teljesen sokkolt a tudat, hogy ezek a fiatalok tanulni jöttek ide, méghozzá tőlem. 
- Nos, akkor mindenki bemutatkozik, én pedig igyekszem megjegyezni a három nevet. - próbáltam elviccelni a helyzetet, így palástolni az idegességem. 
- Amanda. - ugrott elő a barna lányka. Első ránézésre kicsit szeleburdi teremtésnek tűnt.
- Josh vagyok. - a srác flegma, de a szeméből áradt a tehetség és elszántság.
- A nevem Lexy. - Furcsa név, egy igazán kiismerhetetlen személyiséghez. A lánynak rózsaszín haja volt, az arcán pedig ezernyi érzelem. Valami akkor és ott megfogott benne, de kicsit talán túl távolságtartónak éreztem.


"The night we met I knew I needed you so
And if I had the chance I'd never let you go
So won't you say you love me,
I'll make you so proud of me.
We'll make 'em turn their heads every place we go."


Meg akartam ismerni. 
- Amanda, Josh: ti egy pár lesztek. Lexy, te leszel velem a próbákon. - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon, mire a lány szemei elkerekedtek és őszinte ijedséget véltem felfedezni benne.

~~~0~~0~~0~~~

Nem tudom mi ütött belém, de éreztem: mennem kell. Nekem nem szabadott itt lennem. Jensen Ackles közelében, ami valószínűleg egy hülye álom lehet. Ezaz! Biztosan alszom és az egész egy hatalmas marhaság. 
- Ginetta! - a hangja megállásra késztetett. Földbegyökerezett a lábam és teljesen lefagytam. - Hozzád beszélek kisasszony! 
- Te csak ne beszélj velem fenyegetően. - fordultam hátra. - Nem is vagy valódi! Ha pedig az lennél, akkor sem kiabálhatsz velem. - néztem rá szúrósan, mire elkerekedtek a szemei.
- Te leszel az én párom innentől kezdve. - jelentette ki egy sunyi vigyor keretében, én pedig köpni-nyelni nem tudtam. - Gyerünk. - tárta szét a karját. Óra van. Jake és Lara már elkezdték a gyakorlást.
- Nem gyakorlok én veled semmit. - vágtam rá és inkább visszamentem a faházhoz, hogy lehűtsem magam és felébredjek ebből a baromságból. 

~~~0~~0~~0~~~

Nem voltam biztos benne, hogy hallja amit beszélek, így megérintettem a karját. 
- Igen? - pislogott nagyokat. 
- Azt mondtam, hogy a légzés gyakorlatokat vesszük ma.
- Abban profi vagyok. - válaszolta, de nem hittem neki. Nekem is több évembe telt elsajátítani, mire képes voltam kapkodás és lihegés nélkül a színpadon állni.
- Bizonyítsd! - nyomtam a kezébe a nyár végi előadás szerepkönyvét. - Ha a versenyt mi nyerjük, elhiszem. Sőt, ha így lesz, elintézem, hogy a sorozatban kapj egy apróbb szerepet. 
- Sima ügy. - bólintott magabiztosan és olvasni kezdte homlok ráncolva. - Ez most komoly? Tényleg egy Disney mesét dolgozunk fel? 
- Van ellenvetésed? Olvasd át teljesen. Felújított, modern verzió. 
- Fasza. - sóhajtott. - Mindig is szerettem volna Aranyhaj lenni. - túrt a rózsaszín tincsekbe, amitől felnevettem. 
- Érdekes lány vagy. - adtam hangot a felfedezésemnek, de azonnal vissza is szívtam volna, mert egy nem igazán szép nézés volt a válasz. 
- Próbáljunk. - csapta fel a szövegkönyvet egy helyen. 
- Légzésre figyelj. - szóltam rá és mielőtt ellenkezhetett volna, rátapasztottam a tenyerem a mellkasára, másikkal pedig a hátánál támasztottam. Remegő hangszálait érezni lehetett az ujjaim alatt, ahogy belekezdett, én pedig fejből Eugén szerepébe bújtam. 

- Rettegek.
- Miért?
- Tizennyolc éven keresztül egy ablakon át néztem a világot, arról ábrándozva, milyen lehet, amikor a fények kigyúlnak az égen. Mi van, ha mégsem olyan lesz, mint amilyennek megálmodtam?
- Olyan lesz. 
- És ha olyan lesz? Utána mihez kezdjek? 
- Szerintem ez benne a legjobb. Keress egy új álmot.


~~~0~~0~~0~~~

Az ágyamon fekve agyaltam az elmúlt napokon. Jared hozzám ért, képtelen voltam elhinni. Sőt, ha úgy nézzük minden percünket együtt töltöttük. Rettentő édes volt és imádni való. A plafont bámulva sóhajtoztam szerencsétlenségemben, mikor Gina hirtelen berontott és mint valami őrült elkezdett összepakolni.
- Neked mi bajod van? - ültem fel ijedten. 
- Elmegyek innen. Egy percig sem vagyok hajlandó tovább maradni. - dobálta a ruhákat a nyitott bőröndbe. 
- Mi történt? - emeltem fel a szemöldököm. Ismerős hisztik egyike volt, ami itt zajlott. 
- Ez egy igazi pöcs! - ült le karba tett kézzel. 
- Még egyszer kérdezem: mi történt? 
- Vitatkoztunk miközben az Operaház fantomját próbáltuk. - csóválta a fejét. - Aztán megcsókolt... - halkította le a hangját. 
- Hogy mi? - pislogtam, mint aki épp most jött világra. 
- Jól hallottad. Beteg szegény... - nyomta a fejét a párnába. 
- Szerintem meg belezúgtál. - mondtam ki a nyilvánvalót. 
- Kussolj. - ölt meg egyetlen nézéssel és már ott sem volt. 
- Idióta. - szóltam utána, de valószínűleg már nem hallotta. Ha tudná... az én szívemet is elrabolta a csapatfőnök, de még mennyire!! 

~~~0~~0~~0~~~

Apa idegesen konstatálta, hogy megint próbára megyek, a családi fürdőzés helyett. Felnőtt emberként jogom volt azt tenni, amit csak akarok! 
- Nem mehetsz sehova! Nyomás a szobádba a fürdőruhádért. Minek akarsz egyáltalán ilyen semmirekellő közegben lógni? - mordult fel, mire a sírógörcs kapott el.
- Megyek és kész. Te ebbe ne szólj bele! - csaptam rá az ajtót, aztán nekiindultam az SzET épületének. Jared már kinn várt a lépcsőn ülve. 
- Bocs a késésért. Apám hisztizett. - magyarázkodtam, de mentem elszállt minden bajom, mikor a kezembe kulcsolva húzni kezdett egy irányba. Ismeretlen helyszínen kötöttünk ki. 
- Miért jöttünk ide? - alig maradt időm kérdezni, azonnal sokkolt a tény, hogy megcsókolt. A szívem zakatolt, a tenyere égette a tarkómat. A vérnyomásom az egekben, a lelkem pedig testen kívül. 

(zene)

"Wonderful, wonderful, wonderful
All you have to do is touch my hand
To show me you understand
And something happens to me
That's some kind of wonderful
Any time my little world is blue
I just have to look at you
And every thing seems to be some kind of wonderful
I know I can't express this feeling of tenderness
There's so much I wanna say
But the right words just don't come my way
I just know when I'm in your embrace
This world is a happy place
And something happens to me
That's some kind of wonderful
I know…"

Három hét eltelt. A próbák pörögtek, Gina pedig egyre furcsábban viselkedett az utóbbi időben, én csak hagytam. Mérges voltam magamra, elvakult. Jared kitöltötte minden időmet és alig aludtam, hiszen vártam a találkozásunk minden percét. Apa már azzal fenyegetőzött, hogy hazamegyünk, de nővéremnek hála sikerült maradni. Valami nem stimmelt. Egy este végre rákérdeztem. 
- Mi a baj? Valami történt, tudom, de nem vagy hajlandó róla beszélni. - kezdtem, mire sírva mellém bújt és dőlni kezdett belőle a szó. 
- Azt sem tudom hol kezdjem... - mormogott a párnába. 
- A lényeget. - vettem át tőle az érzelmi irányítást. 
- Pfú... terhes vagyok Lex. - nyögte ki végül. Az arcomra fagyott mosolyt látva, zokogásban tört ki. - Nem így terveztem!! Esküszöm. Nem tudom mi tévő legyek. 
- Ki az apja? - tettem fel az első kérdést. 
- Ki más lenne, mint az az abnormális Jensen??? - csattant fel, aztán ismét sírásba fulladt a haragja. 
- Te Jensen Ackles gyerekét várod? - kapkodtam levegő után. 
- Megtartom. - vágott közbe. - Nem érdekel ki mit mond. Nem érdekel, ha nem vállalja, kell nekem. - szögezte le, amit meg is tudtam érteni. 
- Nyugi, minden rendben lesz. Szerintem odáig lesz, ha megtudja. - biztattam. 
- Sosem fogja megtudni. - acélozta meg a tekintetét, amitől még én is megijedtem. 
- Biztos, hogy jó ötlet ez? - böktem oldalba. 
- Nem szeretném, ha mindenki szeme láttára alázna meg. Neki nem kell, én viszont mindennél jobban akarom ezt a babyt. 

~~~0~~0~~0~~~ 

Csak a tavat bámultam és képtelen voltam elhinni. Tényleg szerelmes vagyok. A közös próbák, megerőltetés és küzdelmek: meghozták a gyümölcsét. Készen álltunk a végső megpróbáltatásra. Lexy sajnos mégis haját pödörve, idegesen lépkedett felém.
- Gond van? - néztem fel rá, mire lebiggyesztett ajakkal az ölembe bújt.
- Apa el akar menni. A nővérem babát vár és nem akarja megmondani a senkinek. Meg fogok őrülni Jar'. - motyogta a mellkasomba. Képtelen voltam nézni a szenvedését. Fizikálisan fájt.
- Ki az apa? - kérdeztem félve, mire megrázta a fejét. Értettem: nem mondhatja el. 
- Próbálunk? - állt fel, könnyeit törölgetve. 
- Lex! - nyúltam a keze után. Gondolkodás nélkül mondtam ki az első dolgot, ami a szemébe nézve beugrott. - Szeretlek.

~~~0~~0~~0~~~ 

Már csak három nap maradt hátra. Titokban szöktem ki éjjel a próbákra és igyekeztem mindenkinek megfelelni. Más sem járt az eszemben csak a verseny és, hogy nagynéni leszek a világ egyik legszerethetőbb férfija által, mégsem tud róla. 
Egyik nap a tóban fürödtünk Jareddel, mikor elkapta a derekam és kerek-perec közölte, hogy elmondja Jensennek a helyzetet.
- Nem teheted! - képedtem el. 
- Akkor szólj a nővérednek, hogy tegye meg. Mást sem hallgatok hetek óta, csak a szerelmes nyáladzását és, hogy megtalálta gyermeke anyját. Ha tudná... 

"Nap mint nap ültem a sötétben,
Szorongtam, féltem egyedül.
Nap mint nap akárhová néztem,
Körbevett egy űr.
Megjöttem, minden olyan szép itt,
Remélem, utam véget ért.
Itt állok, egy jelt várok,
Hogy szívem célba ért."

A szöveg eléneklése után idegesen rohantam megkeresni Ginát. A ház mögötti padon ülve bámult ki a fejéből és etette a madarakat.
- Szia. - ültem le mellé csendesen. Valamiért féltem, hogy megijesztem. 
- Hello. - eresztett meg egy halvány mosolyt. - Hogy megy a próba? 
Az érdeklődése teljesen érthető volt, hisz ő nem járhatott. Minden reggel én kapartam össze hányás után. A versenyt sajnos elbukta, a legfélőbb pedig, hogy esetleg az utolsó szemesztert is. 
- Jól. Jared szerint van esélyünk. 
- Ez remek. - nézett rám büszkén, amitől összefacsarodott a szívem. - És... nem tudod, Ő hogy van? 
Az Ő általában Jensent jelentette. Nem mondta ki két hete a nevét sem. 
- Szarul. - válaszoltam. - Jared szerint teljesen magába fordult. 
- Bakker... - dobta el a kezében lévő zsömle maradékát. 
- Mennem kell. - állt fel, azután se szó, se beszéd: ott hagyott. 
Ültem és vártam. Vártam, de nem tudom mire. 
- Szia. - ült le mellém Jensen. 
- Öööööhm... - csuktam le a szemem. Szívem szerint a képébe üvöltöttem volna mindent. Hogy tönkre tettem a testvérem, hogy az Ő hibája minden. Miatta kell a nagy fellépés előtt hazamennem és, hogy apa rá legyen mérges, ne ránk. 
- Minden oké? - hajolt elém, amitől felment a gőz. Láttam az arcát, a kétségbeesést, az őszinte aggódást, mégsem hatott meg. 
- Vak vagy. - Azzal ott hagytam.

~~~0~~0~~0~~~ 

- A gyereked várom te barom! - kiabálta felém, én pedig teljesen ledermedtem. Lassan sikerült feldolgoznom a tényt, miszerint apa leszek. 
- Fiú, vagy lány? - csúszott ki a számon. 
- Lány. - lihegte indulattól telve. A szemei szikrákat szórtak, a göndör tincsek, kuszán keretezték az arcát. - Justice Jay lesz a neve. Rövidítve JJ. - könnyek törtek elő a barnaságból, a lelkem pedig darabokra tört. 
- Miért sírsz? - kérdeztem, akár egy idióta.
- Nem leszel az apja soha. Nem tudhatja meg, hogy Te vagy az. - kötötte az ebet a karóhoz, a szívemet pedig ebben a pillanatban darabokra cincálta egy a sorozatbéli Pokol kutyák egyike. 
- Ezt te sem gondolhatod komolyan! - emeltem fel a hangom. Igyekeztem így elérni a célom, nem sok sikerrel. 
- Rohadj meg Ackles. Tönkretetted az életem. - köpte, mire megszorítva törékeny karját, visszahúztam.
- Ne teheted ezt. 
- Ugyan miért nem? - nevetett félőrült állapotban. 
- Mert szeretlek. - fejeztem be a beszélgetést. Kétségek, irtózatosak fájdalmak és leírhatatlan boldogság áradt szét a testemen, mikor megéreztem az ajkait az enyémen. Zakatoló szívvel, zsongó elmével mantráztam: apa leszek, apa leszek, APA leszek!

~~~0~~0~~0~~~

A parkoló szélén maradt csak hely. Jensen egész végig idegörlő hallgatásba burkolódzott. Már-már azt hittem rájött az igazságra, mikor az Impala motorja elcsendesült, Ő pedig megszólalt. 
- "Babyt senki nem ültetheti a sarokba." - a vezető ülés ajtaja becsapódott. 


- Hová mész? - pattantam ki. 
- El innen. Semmi keresni valóm itt, Egy szerencsétlen vagyok Jared, ahogy Te is. - dühöngött és teljes erőből telibe vágta a motorháztetőt. 
- Nem vagy az! Azért, mert végre teljesül egy álmod... - itt elharaptam a mondatot és a cipőmet kezdtem bámulni. Egy hülye vagyok! Elszóltam magam! Lexy megöl! 
- Te... te tudtad?? - tört ki belőle. - MINDVÉGIG TUDTAD???
- Ígéretet tettem. - leheltem magam elé. - Amúgyis! - kaptam fel a vizet. - Ha nem lennél egy barom, akkor most minden rendben lenne! A lányod születését várnád, Lexynek nem kellene hazamennie, mert az apja szerint Gina valami balféktől teherbe esett. Nyisd ki a szemed és vedd már észre, hogy szeret téged, te állat. - robbant ki minden egyszerre, ami a szívemet nyomta. - Szedd össze magad, állj elé és mondd meg neki, hogy mit érzel iránta! És, ha megbocsátasz, nekem fellépésem van... - ott hagytam választ sem várja, főni a saját levében. 

~~~0~~0~~0~~~

Idegesen fészkelődtem a családom asztalánál. Még nem tudják, de ma én is azon a csillogó színpadon fogok állni. Ott, ahol minden nagybetűs színművész kezdte. 
- Most pedig következzen az Aranyhaj átírt, modern előadásban. A részeltet előadja: Jared Padalecki és Alexa Seres. - némán, remegő végtagokkal sétáltam a függöny mögé, apát szóhoz sem engedve. Mikor megláttam a színpad másik felén, minden kétségem elszállt. Engem erre a pályára teremtettek és ezt be is fogom bizonyítani! Nem leszek fogorvos, ahogy Ő akarja.
A jele elkezdődött. 
- Rettegek... - nyúltam a mellkasomhoz. Egyedül az én hangom lehetett hallani. Mindenki némán figyelt. 
- Miért? - ölelte át Jared a vállam zavartalanul, de a légzéséből észrevettem, hogy izgatott. 
- Tizennyolc éven keresztül egy ablakon át néztem a világot, arról ábrándozva, milyen lehet, amikor a fények kigyúlnak az égen. Mi van, ha mégsem olyan lesz, mint amilyennek megálmodtam? - simítottam végig az arcán, ezzel teljesen kizárva a körülöttünk lévő világot. Senki más nem létezett abban a pillanatban rajtunk kívül. 
- Olyan lesz. - súgta magabiztosan, én pedig elvesztem. Már nem éreztem a forgatókönyv és a valóság közötti határt. 
- És ha olyan lesz? Utána mihez kezdjek? - kérdeztem félve. 
- Szerintem ez benne a legjobb. Keress egy új álmot. - mosolyodott el, aminek a végén mindenki szeme láttára megcsókolt. A Dirty Dancing zenéje felcsendült, mi pedig táncolni kezdtünk, bohóckodva, így fejezve be egy tökéletes nyarat.


"Now I've had the time of my life
No I never felt like this before
Yes I swear it's the truth
and I owe it all to you"

~~~0~~0~~0~~~

A függöny lezúdult, mi pedig egymást ölelve örvendtünk a sikernek. Természetesen a díjat az SPN család nyerte és azon belül a pirosak. Amanda és Josh ugrándoztak örömükben. 
- Nem is rossz ajánlás az egyetemre. - nyújtott kezet az egyetlen fiú tagja a bandának. 
- Ugye, ugye? - kacsintott Jared. 
- Alexa. - köszörülte meg mögöttünk egy ismerős orgánum a torkát. 
- Szia, apa. - bújtam Jar ölelésébe, mintha az lenne a mentőövem. 
- Ne: szia apázz, itt nekem. - szusszantott idegesen. - Megbeszéltünk valamit, megszegted. A nővéredről pedig ne is beszéljünk! 
- Drágám... - simogatta anya az arcát. Szememmel a két öcsémet kerestem, akik a sütis pultot betámadva öldökölték egymást. 
- Drágám, drágám! - fogta apa a fejét. - A nagyobbik lányunk gyereket vár egy lókötőtől, a kisebbik pedig egy őstehetség! Hogy lennék már nyugodt?? Ki fogja így tovább vinni a családi vállalkozást? 
- Mr. ... nem vagyok lókötő. - húzta ki magát Jensen. - Szeretem a lányát és tisztességgel fel fogom nevelni a benne növekvő életet. Természetesen, ha ő is úgy akarja... - hajtotta le a fejét, de ő nem láthatta amit mi. Gina könnybe lábadt szemekkel ácsorgott mögötte, fűzöld ruhában. Apa bólintott biztatásképen, nővérem pedig a két szeretett férfi karjába borult.
- Apa! 
- Szeretlek. - szúrta oda Jensen végre szemtől szembe. Jared mellkasához bújva, felvettem a légzése ritmusát. 
- Te őstehetség... - puszilt a hajamba, én viszont lábujjhegyen állva nyújtózkodtam fel hozzá egy csókra. Rövid volt, de annál érzelmesebb. Aztán hirtelen a két fiú közrefogott és felcsendült egy régebbi Abba szám. Mire észbe kaptunk, már irdatlan mozgáskultúrákból vegyítve rázták magukat, Gina pedig egyik kezével átkarolva a vállam, másikkal a hasát simogatva súgta a fülembe. 
- Megnyertük őket. Vigyük. 
Nevetve ugrottam a sapkás őrült nyakába. 
- Hol marad a szerepem? - vonogattam a szemöldököm incselkedve. 
- Majd utána nézek... talán rá tudom beszélni Kripkét, hogy valami meztelen jelent jusson rád. - kacsintott, zavaromban mellkason vágtam és lelopva a sapiját átkaroltam a nyakát.
- Szeretlek Lex. - húzta féloldalas mosolyra a tökéletes száját. 
- Én jobban Padalecki, sokkal jobban.


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése