2016. november 9., szerda

Simple Man - 10. fejezet


Carry on my Wayward son...

Törülközőbe csavarva rohangásztam, akár egy elmeroggyant, kiélvezve az egyedüllétet. A hifiből üvöltettem egy kis helyzethez illő muzsikát. 
- Carry on my wayward soooon... - énekeltem egy doboz teával a kezemben. 
Hatalmas dilemmában voltam, hogy melyiket válasszam a 10 fajta gyümölcsösből, végül maradtam a jól bevált zöldnél. 
- ... I set a course for winds of fortune,
      But I hear the voices saaaay... 
- Nincs rossz hangod... 
- ÁÁÁ!! - kiáltottam fel ijedtemben. Szerencsére az ajándékba kapott bögrém túlélte a pulttal való találkozást.
- Bocsi... - pislogott ártatlanul. 
- Mióta állsz ott? - rivalltam rá idegesen. - Egyáltalán, hogy jutottál be?!
- Nyitva volt az ajtó. 
- Az nem jelenti azt, hogy bejöhetsz!
- Pedig kifejezetten tetszett az a hajdobálós mozdulat. - vigyorodott el. 
- Tűnés kifelé! - lökdöstem ki ahonnan jött, de megállás nélkül csak röhögött. Komolyan, mintha egy hatalmas, lebetonozott sziklát próbáltam volna arrébb tuszkolni. 
- Ne haragudj... - került ki egyszerűen és levágódott a kanapéra.
- Mit akarsz? - fontam össze a mellkasom előtt a két karom. Igyekeztem fenyegetőnek tűnni.
- Látni téged majdnem meztelenül... - mutatott végig rajtam, mire a lábujjam végéig vörösödtem. - ... és unatkozom. Jensen a nővéreddel maratonozik. 
- Maraton? Ezt hogy érted? - vigyorodtam el perverzen. 
- Nem úgy, ahogy Te! - vonogatta a szemöldökét. - Péntek van. Gondoltam bedobnék a cimbivel pár sört, erre az ablakból látom, hogy elfoglalta egy lány a helyem az ágy jobb oldalán! Trónok Harcát néznek...
- De romantikus! - kaptam a szívemhez, beleadva minden színészi tehetségem.
- Pucérkodó fazonokat nézni, miközben minden létező módon kinyírják egymás? Rettentően... 
- Na, ezt megbeszéltük. Most már indulhatsz is. - vetettem fel.
- Hoztam sört. - nézett boci szemekkel.
- Nem sörözöm. - emeltem meg a már kihűlt teámat.
- Én igen. - vont vállat lazán és kibontott egyet. Egy darabig néztem, ahogy kortyolgatja, utána viszont kezdett bosszantani a némasága. 
- Olyan vagy, akár egy kóbor kutya. Lehetetlen lerázni. - csóváltam a fejem. 
- Szerintem meg inkább öltözz fel. - zárta le a témát sértődötten és elkezdte bámulni a tv-t. 
Nagyokat pislogva vonultam a fürdőbe, útközben felmarkolva első kezembe akadó ruhadarabokat. 

- Lex! - kiabált be hozzám. - Miért van az első évad, első része a DVD lejátszóban?
Köpni-nyelni nem tudtam. Erre most mit mondjak? Hogy csorgatom a nyálam a nagyszünetekben és végtelenül fanatikus vagyok? Na azt már nem!
- Gina nagyon durván rajong a sorozatért. - kamuztam, miközben leültem mellé. 
- Akkor ő ennyire Sam függő? - tolta elém a tokot, amit apró szívecskékkel díszített S.W. és J. P. rövidítések díszítettek. Mellette pedig a nevem díszelgett.
- Jobb, ha most mész. - sütöttem le a szemem zavaromban. 
- Te vagy a titkos rajongóm, igaz? - kérdezte. Képtelen voltam megszólalni. Szerintem soha az életemben nem voltam még ennyire zavarban. Szabályszerűen elsüllyedtem szégyenemben. 
- Jó éjszakát. - leheltem összeszorult torokkal, egy hirtelen mozdulattal a fejemre húztam a plédet és igyekeztem halottnak tettetni magam. A medvék ellen bejön... hátha most is. 

Halk mocorgást hallottam, majd az ajtó csukódását. Idegesen fújtam ki a tüdőmben szorult levegőt. Óvatosan bújtam ki a védelmem alól, de azonnal meg is bántam. Ott térdelt előttem egy levakarhatatlan mosoly kíséretében. 
- Elvesztettem a cipőmet. - görbítette le a száját színészien, mire a lábára vándorolt a tekintetem. Zokniban guggolt. Annyira kedves volt, egy Sam mondattal próbált megnyugtatni, hogy helyben olvadásnak indultam és elfelejtettem ki is ő. Hiszen... ki is ő? - csengett a fülemben a kérdés. Semmit sem tudtam róla a száraz adatokon és a mustár imádatán kívül. 
- Jó, bevallom! - emeltem fel a két kezem. - Évek óta Sam Winchester a legfőbb rajongásom tárgya. Most boldog vagy?
- Ez hízelgő. - ült le törökülésben. - Beszélgessünk. Nem eszlek meg. - kacsintott, de mintha picit zavarban lett volna. 
- Szuper ötlet. - bólogattam. - A wikipédiás dátumokon és 1-2 elejtett interjún kívül nem ismerlek. 
- A mustárt leszámítva szimpatikus vagyok? -vonogatta a szemöldökét viccesen, amitől nevetni kezdtem. 
- Igen, az. - Viszont, ha ezt tovább csinálod nyakon váglak. 
- Lenne szíved? Egy ilyen jó fej gyereket, mint én?
- Most fejezd be! - dőltem hátra röhögve. 

Leszámítva a félórás szívatást, amit a háttérképem váltott ki belőle, az este kellemesen telt. Laptoppal az ölünkben mutogattuk egymásnak a kedvenc zenekarokat, lemezeket youtube-on, film trailereket néztünk, aztán megbeszéltük, hogy ezeket együtt meglessük valamikor a nyár maradék részében. Megtudtam róla, hogy rettentő okos és nagyon jó a humora. Azt is elmesélte, hogyan került a színészi pályára és végül hogy kötött ki itt. Szóba jött a barátsága Jensennel és a jövőbeli tervek is. 

Reggel motoszkálásra ébredtem.
- Bocsi, aludj még. - szólt Jared halkan és kikapcsolta a tv-t. - Csak dolgozott a sör. - feküdt vissza mellém, én pedig visszasüppedtem az álomvilágomba, ahol éppen Jared Padalecki mellett szundítottam. 

Erős nyomás a mellkasomon. Mozdulni alig bírtam, végül csak kinyitottam a szemem.
- Szállj le rólam! - rázogattam. Hangos horkolás volt a válasz, ami túlságosan élesnek hatott. - Tudom, hogy fenn vagy. 
- Nem tudhatod... - kuncogott aranyosan. 
- Naaa! - lökdöstem tovább. - Olyan nehéz vagy, mint egy 200kg-s zsák.
- Lekövéreztél?? - emelte el a fejét és sejtelmesen elvigyorodott. Tudtam, hogy nem számíthatok semmi jóra, de a sunyi csikizés alattomos lépés volt.
- Haaaagyj! - visítottam és igyekeztem levegőhöz jutni. 
- Visszavonod? - állt meg egy pillanatra.
- Ige-hen. - lihegtem és egy óvatlan pillanatban kisurrantam alóla. 
- Kávé? - ült fel a térdére, akár egy izgatott kisgyerek. 
- Ez az eddigi legjobb ötleted. - ásítottam, de az órára nézve rá kellett jönnöm, hogy már bőven dél körül járt az idő. - Úristen...
- Szombat van, ne idegeskedj. - nyújtózkodott, amitől picit kivillant a hasa alja. Zavartan kaptam el a pillantásom és hirtelen igazán érdekfeszítő volt a zoknimon sormintaként sorakozó szarvasok sokasága. 
- Indulás! - bökött még egyet a bordáim közé és kirobbant az ajtón. Nevetve mentem utána, de figyelmetlenül a hátának szaladtam. 

- Bocsi. - dörzsöltem az orrom. Fájt. - Minek álldogálsz itt? - szidtam meg.
- Azt nézd! - tapasztotta a számra az egyik tenyerét. Nem tudtam mi olyan fontos és érdekes, de a szájbefogós megmozdulás igazán tetszett. Végül megláttam, hogy mit néz annyira önelégülten. 
- Bazdmeg... - szakadt ki belőlem. A lakókocsik között szlalomozva, egymásba karolva sétálgatott a két személy. A vörös loboncot és a tökéletesen álló sérót hátulról is bárhonnan felismertem volna. A cuki pillanattal nem is lett volna baj, de a képet rontotta, hogy a kezükben egy távirányítós panel szerű valamivel állítgatták, hogy az előző nap szerzett repülőgép mennyire magasan szálljon. 
- Jobbra! - ismertem fel nővérem nevető hangját. 
- De akkor nekimegyünk! - morogta Jensen. 
Pislogtam párat és megrázva a fejem igyekeztem feldolgozni az elém táruló képet.
- Hol az a kávé Padalecki? - kócoltam össze a haját, amit egy vészjósló tekintettel díjazott. Tudtam a dolgom: futásnak eredtem, amíg bírtam szusszal. 

1 megjegyzés:

  1. Ez annyira cukorasan édes és olyan szinten én voltam bakker xD traielek, meg zenekarok, meg youtube? Tipikus én xD teaaa *^* meg Carry on my.. És törölköző ;-; na, meg a medvés 😂 jó, kikészültem xDDDDD nagyon imádtam ;-; istenem, egyszerűen zseniális <3
    Ui: Hol a kövi Ginetta? - Hajol le hozzá, majd futni kezd.

    VálaszTörlés