Simple Man - 7. fejezet

Randi?

Az egész nap egy kaotikus katyvasz lett. Azt sem tudtam mit csinálok épp, csak dolgoztam és természetesen mindent elrontottam. Képtelen voltam koncentrálni. Alapvető hibákat vétettem, ami másnak is feltűnt. 

- Hol jár az eszed? - fogta meg a két csuklómat Mark, így abbahagytam a púderezését. 

- Ne haragudj, kicsit szétszórt vagyok ma. 

- Azért nézek ki démon helyett úgy, mint aki meghempergett egy liszteszsákban? - mutatott a tükörképére. Igaza volt. Kicsit túlzásba vittem a port. 

- Basszus... - elkezdtem helyrehozni, de lenyomott a vállamnál fogva a mellette lévő székbe. 

- Mi zavar ennyire kicsilány? 

- Mit keresek itt Mark? - szakadt ki belőlem a kérdés, ami az idei munka első napja óta foglalkoztatott. 

- Hogy érted? Széppé varázsolod a csúnya fejünket. - vigyorgott, amitől én is elmosolyodtam. 

- Nem így értettem. Ti egy összeszokott csapat vagytok. Én meg... idepottyantam. Tök kedvesen viselkedtek velünk és akkor ott van Jensen...

- Áhhá... innen fúj a szél. - kacagott fel. - A mi szívtiprónk ismét hódit. 

- Ismét? 

- Jensenért a fél stáb oda van, a másik fele meg oda volt. Eddig senki nem érdekelte. - magyarázta akár egy óvodásnak. 

- Miért nem? - kaptam az alkalmon.

- Azt csak ő tudja. Irántad viszont rendesen érdeklődik. Jó srác. - simított végig a hátamon.
- A köztes szünetben elmegyünk sétálni. - mondtam, mintha teljesen jelentéktelen dolog lenne.
- Figyelj. Egy dolgot tudok javasolni: zárj ki mindent. Vonatkoztass el. Nem tudhatjuk amúgy sem, hogy mi lesz a randidból. - kacsintott. - De a munkádat úgy tarthatod meg, ha nem vonod össze a kettőt. Mikor dolgozol, dolgozz és ne agyalj. Ha viszont nincs dolgod, akkor ne dolgozz! - mondta.
Igaza volt. Külön kell szednem a kettőt. Munka közben Jensen is ugyanolyan arc lesz, mint a többi, még ha sokkal tökéletesebb is... Istenem, nehéz dolgom lesz!
- Köszönöm Mark. - adtam puszit a fejére hála kifejezés gyanánt, ekkor azonban egy köhintés csendült a hátam mögül.

- Gondoltam lassan indulhatunk. - fonta karba Jensen a karjait. - Persze csak, ha ráérsz. - vonta fel a szemöldökét kérdőn. Rápillantottam az órára, háromnegyed kettőt mutatott. Bele sem akartam gondolni, hogy az egyszerű kantáros rövid farmergatyám és sima fekete pólóm megfelelő e. Kiengedtem a hajam és letettem az asztalra a csatot.
- Mehetünk. - fújtam ki a levegőt és ott hagytam a munkát, ahová való. Kilépve az ajtón felszabadító érzés volt. Ezért a tanácsért jövök Marknak egyel. Nem színészként, nem álmaim pasijaként gondoltam rá. Ott sétált mellettem, egy farmerban, szürke pólóban. A farzsebéből egy kendő lógott ki és fejébe húzott egy baseballsapkát. Egyszerű srác volt. Irtó dögös persze, de egy a többi közül. Hirtelen semmissé váltak a gonosz, rossz pillantások, amik minket pásztáztak. Nem foglalkoztam velük. Kiértünk a helyszínről, ahol aztán a legnagyobb meglepetésként, megfogta a kezem. Egyikőnk sem nézett az összefonódó ujjainkra. Teljes természetességgel indultunk meg az egyik irányba.

- Hová megyünk? - nevettem fel, mikor már képtelen voltam tartani vele a tempót.
- Mit gondoltál? Fagyizni! - azzal meg is torpant. - A legjobbat itt kapni a környéken.
Összehúzott szemekkel néztem, előre engedett, én pedig beléptem a kellemes hangulatú olasz fagyizóba.
- Buon giorno!! Én epreset eszek. Milyet kérsz? - mosolygott rám, amitől azon kattogott az agyam, hogy bemászok a fagyitárolós dobozok közé és elbújok, véletlenül el ne olvadjak.
- Citromosat. - válaszoltam nagy nehezen.
- Elég egy-egy gombóc. Majd meglátod miért. - figyeltem a fagyizós lánykát, ahogy nyálát csorgatva szolgálja ki a mellettem lévő srácot. Kicsit elszomorodtam, megint elkezdték ellepni az agyam a rosszabbnál rosszabb gondolatok, de szerencsére kizökkentett.
- Tessék. - egy hatalmas, mintha lapáttal pakolták volna meg a tölcsért, gombócot tolt az orrom alá.
- Wáóóó. - hüledeztem. Életemben nem láttam ilyet.
- Majd az íze után kapj sokkot légyszíves. - tolt kifele az ajtón, de még visszaköszöntem.
- Ciao!

Nevetve haladtunk tovább, igazából meg kell mondanom, ha hirtelen eltűnt volna mellőlem, az útszélén sírva kötöttem volna ki. Halvány lila gőzöm sem volt, hogy hol vagyunk.
- ... és akkor Jared fogta azt a mű, ragadós, trutyis zacskót és az egészet Erik arcába nyomta. - mesélte a régebbi forgatási történeteket, amiken már úgy nevettem, hogy a könnyem csorgott.
- Nem lettetek kirúgva? - kérdeztem elcsodálkozva.
- Dehogy! Nem tudta, hogy az én ötletem volt. Jared pedig mögötte állt és elszaladt. LÁTNOD KELLETT VOLNA! Úgy spurizott, mint aki nyerni akar a maratonon. Persze az én lakókocsimban kötött ki, így volt alibi. - fogta a hasát kacarászás közben.
- Nagyon szeretitek egymást. - mosolyodtam el és eszembe jutott a húgom.
- Igen, akár a testvérek. - kacsintott, aztán elengedte a kezem és behúzott egy üzletbe. Reagálni sem volt időm, de teljesen kiakadtam, mikor rájöttem, hogy egy hentes üzlet kellős közepén ácsorgunk.
- Minek jöttünk ide? - sivítottam. - Ugye nem fogsz feldarabolni? Hidd el, nincs rajtom túl sok használható rész. - magyaráztam, de észrevette az ugratást és kontrázott.
- Egy két részed pedig eléggé annak tűnik. - vonogatta a szemöldökét, így kiérdemelt egy taslit.
- Komolyan beszélek!
- Én is... - folytatta, de elkomolyodott. - Tele vannak a rohadt utcák fotósokkal. Tudják, hogy nem rég kezdtük a forgatást. Nem akarom, hogy kellemetlen legyen velem mutatkoznod.
- Kellemetlen? - kerekedtek el a szemeim. - Hogy lenne kellemetlen?
- Nem is tudom... címlapok stb. Ja és ne felejtsük el a firkászokat, akik azonnal rárepülnének egy ilyen - itt felemelte a még mindig összefonódó kezünk. - hírre.
- Ebben mi a hír? Nem mehetsz el egy barátoddal vásárolgatni? - értetlenkedtem.
- Következmények nélkül nem.
- Akkor gyere. - húztam vissza a kijárathoz. Körbekémleltem a terepet, majd kiszúrtam a célpontot. Sehol senki.
- Mit csinálunk? - mosolygott.
- Megszökünk előlük. Olyan helyre megyünk, ahová nem járnak alapból randizni az emberek. - ahogy kimondtam, hátra nézni sem mertem. HOGY LEHETEK EKKORA BAROM ÁLLAT???? Senki nem mondta, hogy ez egy randi. Barátilag eljöttünk várost nézni. Ügyes vagy Gina baszki.... elszúrod az egészet. A vérnyomásom felszökött, de igyekeztem higgadt maradni. Erősen egyetlen pontot bámulva mentem a célig.
- Megjöttünk. - csörögve csapódott mögöttünk a bejárati ajtó.

Egy képregény bolt kellős közepén álltunk. Gyönyörű volt az egész hely, telis-tele jobbnál jobb cuccokkal.
- Úristen. Pedig szerintem ez a legjobb hely egy randira. - mosolygott féloldalasan. Elkaptam a tekintetem, különben az összes képes füzetet fizethettük volna ki, úgy összenyálaztam volna.
- Ezt nézd! - tereltem a témát. Felkapva egy új kiadású Amerika Kapitány képregénnyel a kezemben szambáztam végig a sorokat. - ÚRISTEN!!! - sipákoltam, mint aki a mennyországba csöppent. - Ez egy limitált HULK!!
- Ez pedig egy bontatlan csomagolású, hibátlan Supernatural. - emelte fel büszkén a szerzeményt.
- Ne már!!! - nevettem el magam. - Atya világ... egy S.H.I.E.L.D. repülőgép modell! - kapkodtam levegő után.
- Képtelenség... ez kell! - simított végig a játékon. Csillogó szemekkel meredtem rá. Annyira tökéletes számomra....
Annyira elment az idő, hogy mire észre vettük magunkat, már több tucat újsággal és a repülővel álltunk fél ötkor a kasszánál. Mindent kifizettünk, aztán visszafelé vettük az irányt. Útközben még beszereztem egy jégkását, amit a szatyrokkal teli kezemben egyensúlyoztam, el ne engedje a másikat.
- Ki kell próbálni. - diskuráltunk a repcsiről, miközben visszaérkeztünk.

Fel sem tűnt, hogy mindenki minket néz, ahogy az ebédes sátor irányába haladtunk. Akkor kaptam észhez, mikor Lexy, Jared, Mishával és Robbal az asztalnál, egy emberként bámult minket, pislogás nélkül. Mint aki tűzbe nyúlt, úgy kaptam el a kezem.
- Menni kell dolgozni. - hadartam.
- Igen, igen. - tért észhez ő is. - Kimaradt az ebéd. - húzta el a száját.
- Nálam kezdesz úgyis. Összeszedek pár dolgot és amíg az új vágásokat felteszem az oldaladra, addig tudsz kajálni. - dobtam fel. Magához húzott és átölelve puszit nyomott a homlokomra.
- Az szuper lenne. Köszönöm. - súgta, hogy csak én halljam.
- Akkor... irány a munka. - nézegettem a cipőmet zavaromban. Bólintott, a kezébe adtam a gépet és elváltunk.
Kizárva a külvilágot sétáltam a húgomhoz. Leülve rágyújtottam egy cigire és egyetlen pillantással belé fojtottam a kitörni kívánkozó kérdéseket. Ez a tipikus "lesz mit megdumálni" nézéssel. Láttam rajta, hogy veszi a lapot.
- Merre volt a randi? - vonogatta Jared a szemöldökét. Megölöm Alexát....
- Mennem kell melózni. - hagytam ott őket a rengeteg kérdéssel.
Bennem pedig egyre inkább gyűlt a többi. Ez most randi volt, vagy sem?
Megráztam a  fejem és úgy tettem, ahogy Mark tanácsolta. Összeszedtem két adag bolognait a pultnál, nem törődve a rengeteg ember fura bámulásával és siettem a helyemre, egyetlen dologra koncentrálva: el ne csesszem a dolgom.