Kezdődik

Alexa:

  Kezdett leragadni a szemem, de nem akartam, hogy Sam egyedül szenvedje végig a több, mint kilenc óra vezetést. Sötét volt még, hiszen nem lehetett hajnali négynél később. Éppen elhagytunk egy várost, mikor Poison rántott egyet magán.

 - Mi a jó..? - Néztünk össze Sam-mel és gyorsan lehúzódott az út szélére.

 Szó nélkül tárcsáztam nővéremet, aki az első csengés után, azonnal felvette.

 - Mi történt? - Kérdezte aggódva.

 - Ne legyél mérges. - Kezdtem azonnal. - Lehetséges.. Azaz szinte, majdnem biztos, hogy Poison lerobbant.

 A vonal túlsó feléről egy hatalmas sóhaj hallatszódott, én pedig már rutinosan tartottam távolabb fülemtől a mobilt. A válogatott sértések, amiket a fejünkhöz vágott, kezdett egyre halkulni. Utálta, ha a kocsijához nyúltam, de szerencséjére nem tudtam vezetni, így ez nem sűrűn fordult elő.

 - Megnyugodtál?

 - NEM! - Kiabált még egyet a telefonba.

 Tudtam, hogy meg fog minket ölni ezért, de Poison az egyetlen autó, amiben megbízok.

 - Késni fogunk, nem tudom mennyit. - Mondtam ki végre egy pillanatnyi csend beálltával.

 - Nem gond, addig mi itt várunk. - Morogta. - Jajj, és Alexa! Ideértek, kitekerem a nyakatokat.

 Ez volt a végszó, kinyomta a telefont. Annyira negédesen mondta ki az utolsó szavakat, hogy kétség sem férhet hozzá, hogy mi meg fogunk halni Sam-mel.

 - Nagyon mérges volt? - Vigyorgott rám az említett, a motorháztető mögül.

 Vágtam egy "komolyan kérdezted?" arcot, mire felnevetett.

 - Úgy néz ki, még az autó is azt akarja, hogy aludjunk. - Sóhajtott és lecsukta a tetőt.

 - Nem messze van a város, talán besétálhatnánk. - Vetettem fel. - Talán öt perce hagyhattuk el. Estére keresünk valami motelt, meg egy szerelőt is.

 Túl fáradt volt szerintem a vitatkozáshoz, ugyanis azonnal belement. Persze még így is bő negyed óra volt a visszaút a városba, ami, -mint kiderült- York volt, de legalább hamar megtaláltunk mindent.

 - Sajnálom, de ma telt ház van. - Nézett ránk szomorúan a recepciós. - Esetleg, ha a húgának nem gond, akkor felajánlhatom maguknak az egyik nászutas lakosztályunkat. Van még egy üresen.

 Felnéztem a srácra, aki hatalmas vigyorral pillantott vissza rám. Ennyire azért nem hasonlítunk. Barnás haj, oké. Az átlagnál magasabb vagyok a 175 centimmel, de még így is jóval Sam alatt tartok. A szemünk színe meg totál másmilyen. Hogy nézhettek minket testvéreknek?

 - Ugye nem gond húgi? - Borzolta össze a hajam és kissé lehajolt, hogy pont szem magasságba kerüljünk egymással.

 - Dehogy! Csak aludjunk valahol. - Mosolyogtam rá egy "ha kettesben maradunk meg foglak ölni" mosollyal.

 - Akkor második emelet balra, nyolcas szoba. - Adta át a kulcsot a férfi és még azt is felajánlotta, hogy reggelre idehozatja nekünk az autót.

 Nagyon kedves volt, de lehet, hogy csak azért, mert készpénzben fizettünk neki előre, egy jó nagy adag borravalóval.

 - Húgi. - Nyitotta ki Sam előttem az ajtót, mire tarkón vágtam.

 Nevetve léptünk be. Sima nászutas lakosztály volt. Egy hatalmas franciaágy középen és két szekrény. Egy nagy TV az ággyal szemben és ennyi. Nem nagy cucc, de pont megfelelt. Volt már rosszabb.

 - Ruhákat bezzeg nem hoztunk, csak fegyvereket. - Dörzsöltem meg a szemem és elnyomtam egy ásítást.

 Mire megfordultam, Sam már csak egy boxerben volt és gyorsan be is foglalta az ágy jobb oldalát. Nem tudom miért jöttem zavarba, hiszen volt már pár közös éjszakánk. Végül úgy döntöttem, hogy a "dzsinn" túl nagy hatást tett rám.

 - Ott akarsz aludni? - Nyitotta ki hirtelen a szemét, majd elhúzta a másik oldalról a takarót, ezzel felkínálva nekem a helyet.

 Egy váll vonással jeleztem, hogy nekem mindegy, de azért én is levetkőztem fehérneműbe, majd gyorsan bebújtam mellé. Próbáltam minél nagyobb helyet hagyni magunk közt, de az egybe takaró nagyon megnehezítette a helyzetemet. Egyáltalán honnan szedi mindenki, hogy a házasok szeretnek egy paplanba burkolódzni? Hülyeség.

 - Jó éjt! - Fordítottam neki hátat.
 Csend volt a válasza. Egy darabig még bámultam ki a fejemből, egészen pontosan, addig, míg meg nem moccant mellettem Sam. Épp meg akartam fordulni, hogy megnézzem mit csinál, mikor a hasamnál átvezetve a kezét, magához húzott.

 - Neked is. - Motyogta, és egy perc múlva már aludt is.

Dean:

 Addig maradtunk a kápolnában, amíg akartunk. Hiszen "Isten ajtaja, mindenki számára nyitva áll" vagy mi a fene. Szóval senki nem nézett hülyének, mikor hajnalban kiléptünk és elindultunk a motel felé.

 - Komolyan fel akartál menni? - Kérdeztem, miközben visszagondoltam az este történtekre.

 - Gyere! - Nyújtotta a kezét és fellépett az első fokra.

 Mint egy félőrült, úgy vetettem rá magam, hogy lerántsam róla. Az alsó fok hirtelen felvillant és vakítóan ragyogni kezdett. Nem tartott tovább pár másodpercnél, de mikor halványulni kezdett, én esküszöm ismét láttam a nőt.

 - Jó, szerintem többé nem teszek ilyet. - Kelt fel Gina, mintha mi sem történt volna, és leporolta magát. - Hívjuk fel Alexáékat.

 - Nem tudom. - Vont vállat. - Annyira vonz. Nem tudom megfogalmazni, hogy miért. Olyan, mint mikor tudod, hogy nem szabad, de pont ezért akarod megtenni.

 Zavartan hajtotta le a fejét. Nem tudtam, hogy mit érezhetett, de biztosan van valami azon a helyen, ami nem oké. Csendben és fáradtan baktattunk el a szobánkig és azonnal be is dőltünk aludni. Nem szoktam emlékezni az álmaimra, hiszen sosem alszok olyan mélyen, hogy megtámadjanak. Így a szemeim automatikusan pattantak ki, mikor meghallottam a víz csobogását. Az első pillanatban azt sem tudtam, hol vagyok, majd minden a helyére került. Halkan másztam ki az ágyból és egy kártyát magamhoz véve, elindultam a közeli boltba. Vettem pár sört és a visszaúton el is fogyasztottam egyet.

 - Merre voltál? - Lépett ki Gina a fürdő ajtaján egy szál törülközőben, mikor beléptem.

 Nagyot nyelve magyaráztam el kiruccanásom mértjét, de le sem vettem a szemem róla. Bólogatva szedett össze pár ruhadarabot, és úgy vonult vissza a fürdőbe, mintha ott sem lettem volna. Megráztam a fejem, hogy kitisztuljon, és felbontottam még egy üveget. Nem lehet mellette kibírni pia nélkül. Megőrjít ez a nő. Nem tudja, milyen hatással van rám? Esetleg direkt csinálja? Tudom már. Biztosan ki akar készíteni. Ez már ezer százalék. Mióta elszólta magát, hogy én vagyok a legnagyobb vágya, nem tudtam kiverni a fejemből. Igazából nem is próbálkoztam vele, főleg a kápolna előtti csókunk óta nem. Mi ez, ha nem égi jel?

 - Mehetsz. - Jelent meg, immár felöltözve.

 Haját egy törölközőbe csavarta és szó nélkül leült mellém. Kivett egy sört a szatyorból, míg én babonázva néztem, ahogy kibontja. Kissé megemelte, majd belekortyolt.

 - Ez már hiányzott. - Hunyta le a szemeit.

 Ismét nyelnem kellett és már épp hajoltam volna hozzá közelebb, hogy megcsókoljam, mikor felkelt és a laptopjához lépett.

 - Találtam pár érdekes dolgot. - Kezdett bele. - A lépcsőre "Stairway to Heaven" volt írva. Utána néztem magának a dal hátterének kicsit tüzetesebben. Gondolom nem csak én hallgattam rongyosra. - Nézett fel mosolyogva a képernyőről, mire ráemeltem a "ki tudja?" tekintetem. - Szóval a dal egy nőről szól, aki "lépcsőt vásárol a mennybe".

 - A tegnapi szellemünk?

 - Pontosan. - Fordította felém a laptopját, amin a tegnapi hölgy látszódott.

 - Ki ő? - Ültem át mellé és érdeklődve néztem rá a névre. - Patricia Morey?

 - Robert Plant, a Led Zeppelin énekesének egyik szeretője.

 - Szeretője?

 - Igen. - Kattintott párat és megjelent a jól ismert Maureen Wilson arc. - Maureen volt a felesége, de 1993-ban elváltak. Mint a fekete-neten megtudtam, azért, mert párszor megcsalta őt. Például Patriciával is.

 - Nem szép tőle. - Sóhajtottam fel. - Ki ez a Patricia és mi köze a lépcsőhöz?

 - Robert szerelmes volt belé, de a nő tudta kivel van dolga és elküldte. Persze a hős szerelmesünk, hogy kimutassa szerelmét, vett neki egy lépcsőt.

 Nagyokat pislogva néztem hol Ginára, hol a képernyőre.

 - Kitalálom. - Estem át a kisebb sokkon. - A kápolnában lévő lépcsőt vette meg neki. Ugye?

 - Teli találat.

 - Milyen romantikus. - Kaptam a szívemhez. - Vegyek neked lépcsőt drágám?

 Hatalmasakat pislogva néztem a vöröskére, mire ő elnevette magát.

 - Csak akkor, ha a mennybe vezet. - Válaszolt szerényen. - Viccet félre téve, Patricia hamar meghalt. Pontosabban mondva 1970-ben.

 Gyorsan felidéztem magamban a zene évének kiadását.

 - '71-ben pedig már színpadra is vitték a "Stairway to Heaven" című zenét. - Mondta ki a gondolataimat.

 - Akkor a dal igaz? Az a lépcső tényleg egy út felfelé a szárnyasok közé? - Pattantam fel és körbe-körbe járkálni kezdtem a szobában.

 Ezt nem tudtam elhinni. Viszont annyi lehetetlen dolog történik körülöttünk. Ez miért ne lehetne igaz?

Sam:

 - Ébresztő! - Hallottam meg a hangot, ami álmomban is kísértett.

 Szinte azonnal felültem és körülnézve jöttem rá, hogy már nem mellettem fekszik.

 - Ne legyél mérges, de nem akartalak felkelteni, így elintéztem Poisonnal mindent. Egy közeli szervizbe húzták, de az ott dolgozó férfi szerint nem egy napos meló lesz. - Hadarta el gyorsan.

 - Mennyi az idő? - Néztem körül, de órát nem találtam.

 Lexy zavartan hátrálni kezdett, majd mikor elég közel volt az ajtóhoz, kihátrált rajta.

 - Hozok ebédet! Öltözz fel!

 Már csak az ajtó csapódás hallatszódott. Szóval dél körül járt már a nap. Sóhajtva keltem ki és majdnem átestem a táskámon. Alexa még ezt is elhozta. Mióta lehet fent vajon? Inkább nem gondolkodtam rajta. Hallgattam rá és felkaptam magamra egy kényelmes cuccot. Újra nyílt az ajtó és egy tálcát egyensúlyozva, belépett.

 - Köszi. - Mosolyogtam rá félszegen.

 Lepakolt elém mindent és csendben leült az ágy másik végére.

 - Szóval mindent megcsináltál? - Kérdeztem két falat közt.

 Bólogatott és azonnal magyarázkodni kezdett.

 - Reggel, mikor felkeltem, még aludtál. Úgy gondoltam megkérdezem a recepcióst, hogy sikerült-e valamit intéznie. Nagyon aranyos volt. Megmutatta hova vitette és nincs is messze, így elindultam, hogy megnézzem. A bent lévő férfi nem sok jóval fogadott. Szerinte egy ékszíj, na meg egy teljes olajcsere ráférne, de ez még csak a kisebb gond.

 - Néha vegyél levegőt is. - Szóltam közbe halkan.

 A lány kissé elpirult, de felszegett fejjel folytatta.

 - Sajnos azt is mondta, hogy három napnál hamarabb nem indulunk sehova. Majdnem egy teljes motor-generál kell. - Húzta el a száját, ahogy elmondta a rossz hírt.

 - Akkor másik kocsival kell tovább mennünk. - Mondtam, de azonnal kontrázott.

 - Hívtam Dean-éket. Azt mondta Gina, hogy ha Poison nélkül megyünk tovább, akkor inkább ellenkező irányba induljunk, mert megtalál, megöl. - Megforgatta a szemét, de azért a mosoly ott játszott a szája szélén.

 Szerették egymást a nővérével. Még ha folyamatosan szívták is a másik vérét.

 - Jutottak valamire? - Törődtem bele Gina döntésébe.

  Lex elmesélt mindent a Led Zeppelinnel kapcsolatban, meg a lépcsős nővel. Egyszerre volt hihetetlen és logikus. Már csak azt nem értem, hogy az énekes ennyire beletrafált a mennybe vezető lépcsőről, vagy valami más van a háttérben? Hangot is adtam a gondolataimnak.

 - Ennek is utána néztem. - Mondta kissé halkan, mintha baj lenne.

 - Nem értem miért mondod ezt ennyire bizonytalanul.

 Megvonta a vállát és inkább folytatta.

 - Robert Plant egy vadász.

 - Hogy mi? - Nyiltak kétszer nagyobbra a szemeim.

 - Egy vadász, úgy mint te, vagy én. Azért járták a Led Zeppelinnel a világot, mert időközben vadászgattak. Maureen rájött erre is és ez volt az utolsó csepp a pohárban. Elváltak, és még mielőtt megkérdezed, hogy honnan tudom ő maga mondta. Mármint Robert Plant. Ugyanis megkaptam egy kis pénz fejében a telefonszámát, és azonnal felhívtam. Beszéltem vele egy jó órát. Azt mondta idejön.

 Csak pillogni tudtam. Ez a lány hihetetlen. Pár óra alatt kiderített szinte mindent és beszélt egy világhíres énekessel, aki vadász.

 - Hűha. - Nyögtem ki nagy nehezen. - Nem vagy semmi.

 Válasz helyett inkább összeszedte a tálcán lévő maradékot és kirakta az ajtó elé.

 - Majd jönnek érte. - Mondta, és bekapcsolta a TV-t.

 Egy darabig néztem, ahogy mellém feküdve, váltogatta a csatornákat. Aztán megállt egy helyen.

 - Foci? Komolyan? - Néztem felváltva a képernyőre és a lányra. - RM a PSG ellen?

 - Real Madrid a Paris Saint German ellen - vont vállat. - Nekem nem lehet hobbim? Vagy mást terveztél erre a három napra?

 Igazat adtam neki. Ha az ölünkbe hullott ez a pihenési lehetőség, hát használjuk ki. Pár percig próbáltam figyelni a meccset, de mikor Lex hirtelen felkiálltott, megugrottam.

 - Bocsi. - Kapta a szája elé a kezét. - A lendület.

 Nevettem és gondolkodni kezdtem.

 - Estére terveztél valamit? - Tekintettem rá a szemem sarkából. - Mert ha nem, akkor van egy ötletem.

Gina:

 - Rendben, akkor majd jöttök. - Sóhajtottam hatalmasat a telefonba. - Bírd ki a Winchesterrel!

 - Te is. - Hallottam a hangján, hogy mosolyog, majd egy köszönés után lerakta.

 Visszabattyogtam a szobába, ahol Dean épp zuhanyzott. Késztetést éreztem arra, hogy benyissak és rávessem magam, de inkább leültem és utána néztem még pár dolognak. Mire az idősebb vadász végzett, én már felpörögtem az újabb hírekre.

 - Alexa beszélt Robert Plant-tel. - Kezdtem és elmeséltem neki az egész történetet, ami még számomra is egy mesének tűnt.

 - Szóval egy rock sztár-énekes-vadász? - Foglalta össze az elmúlt perceket Dean.

 - Igen. Úgy néz ki, hogy még mi sem tudhatunk mindent. - Vontam vállat. - Viszont vissza kéne menni a kápolnába ma. Még nappal, amíg vannak. Kíváncsi vagyok, hogy most is így reagál-e a lépcső, ha valaki fellép rá.

 Dean beleegyezett és egy pengét húzott elő a táskájából.

 - Jah, hogy már most? - Kérdeztem értetlenül.

 - Miért ne?

 Nem tudtam ellenérvet mondani, így gyorsan felkaptam valami vastagabb cuccot. Egy negyed óra múlva már indulásra készen álltunk. Mivel nem volt messze a moteltől a kápolna, így séta mellett döntöttünk. Hűvös szél fújt és ahogy közeledtünk, valami furcsa érzés kerített hatalmába.

 - Dean, valami nincs rendben. - Torpantam meg azonnal. - Húz magához az egész hely.

 Szép lassan hátrálni kezdtem, de a lábaimat ólom súlyúnak éreztem. Egy pár lépés után meg is álltam. Csak néztem megbabonázva az épületet.

 - Miért nem lát minket? - Hallottam meg a suttogást.

 A külvilág zajai lehalkultak, és mintha egy üvegfalon keresztül néztem volna a világra. Egy üveg búrában éreztem magam, ahol egyre csak fogyott a levegő. A mellkasomhoz kaptam a kezem és térdre estem.

 - Engedd el, mert megölöd! Még nincs készen rá. - Visszhangzott egy női hang aggódva.

 A szorítás hirtelen engedett, és én mohón kaptam az éltető oxigén után. A fejem szét akart szakadni, levert a víz. Lekaptam magamról a kabátot és kibomboltam az ingem.

 - Gina! Hé, nem mintha nem szeretném, mikor egy nő vetkőzik, de ne itt. - Tört utat a tudatomhoz Dean karcos hangja.

 Leültem a földre és felnéztem rá.

 - Valami nagyon nincs rendben itt. - Szuszogtam még mindig. - Kérlek, mejünk haza.

 Nem szólt egy szót sem, csak felsegített és a vállamra terítette a kabátomat. Egész "hazáig" támogatott, ahol az ágyba segített.

 - Mi történt, mielőtt összeestem? - Kérdeztem fáradtan. - Hallottad őket te is?

 - Hátrálni kezdtél, majd egy pillanatig a kápolnát bámulta megbabonázva. Aztán hirtelen összeestél. Viszont nem hallottam semmit és senkit. - Mondta, miközben hozott egy pohár hideg vizet.

 Lehunytam a szemeimet. Most már biztosan megőrültem. Hangokat hallok és meg akarok halni egy egyszerű klausztrofóbiás rohamtól.

 - Mit hallottál? - Rángatott vissza a szobába a kérdése.

 - Azt mondták nem látom őket, meg hogy engedjen el, mert meg fog ölni. - Idéztem vissza nagyjából a szavakat. - Nem állok készen. Ezt is mondta az a nő.

 - Csak nem Patricia állna ennek a hátterében? - Kapta fel a vizet egy pillanat alatt. - Nem elég, hogy azt sem tudjuk kicsoda ő, de még szórakozik is veled.

 - Nem, nem ő. - Vágtam rá azonnal, de nem tudtam honnan lehetek benne ennyire biztos. - Ismerős volt nekem. Nem tudom visszaidézni, de olyan, mintha egy fal mögül hallottam volna mindent.

 Dean szó nélkül leült a gépem elé és rákeresett valamire. Ismét el akartam merülni az emlékekbe, de nem jutottam tovább soha. Hallgattam a billentyű zörgését.
 - Nem találtam semmit. - Csukta le a laptop tetejét, kissé mérgesen.
 - Mit kerestél?
 - A kápolnával kapcsolatban, vagy azzal, hogy hallasz dolgokat. Egyikre se találtam normális magyarázatot. - Simított végig arcán fáradtan.
 Arrébb csúsztam az ágyon és megütögettem magam mellett a helyet.
 - Gyere.
 Nem kellett kétszer mondanom, máris becsúszott mellém és átkarolt.
 - El fogok aludni. - Motyogtam a mellkasába.
 - Nem gond, itt maradok. - Puszilt a hajamba és mégjobban betakart.
 Mondani akartam valamit. Talán azt, hogy köszönöm, vagy azt hogy nem szükséges? Nem érdekes, mert egy pár perc múlva, már aludtam is.