The girl with black eyes and a heart...

Apró agymenés, amit a 6. évad 10. része ihletet. Meg kínzás közbeni gondolatai... 

Csináljatok már valamit!!

Lőjetek le és ássatok el! Ja...ne! Nem bírnám a föld alatt, éltem ott eleget. Crowley kicsinálna. Fáznék és nem tudnám elviselni, hogy nem tudok sehova menekülni. Szomorú lennék és félnék. Mivel lenne különb, mint most...? Megennének a férgek egy idő után. Kipukkadnának, úgy jól laknának a testemmel. Egészségükre. Katt-katt...kacc-kacc... Megint kezdődik elölről. A légszomj. A tompa zúgás a fejemben. Az érzéketlenség, amíg nem fáj. Fájjon. Akarom, hogy fájjon! Nem fáj már eléggé? Nem a f*szt nem.

Inkább szúrjatok le és égessetek el. Ja...ne! Akkor mit ennének a férgek? Túl meleg lenne. Felgyulladna a hajam és büdös füstöt árasztana. A csontok megmaradnának. Legalább a kutya jól lakna a sarkon, igen ott. Az a kóbor eb...

Fojtsatok meg! Ja...ne! Félek a fulladástól és tele lennék kék foltokkal. Hogy nézne az ki a koporsóban? Milyen koporsó? Üveg? Pont, mint Hófehérkének. De senki nem csókolna meg. Hideg lennék és fakó. Pont, mint most. Nem jönne a Herceg és nem mentene meg. Kinek kell egy sebekkel és foltokkal teli üres hüvely?

Mérgezzetek meg! Ja...ne! Nem szeretnék a saját hányásomban megfulladni. Mire lenne jó? Még takaríthatnátok is utánam. Felesleges időpocsékolás és pénz kidobás. Felpuffadnék. Az meg milyen undorító már...?

Verjetek agyon! Ja...ne! Egy idő után már nem éreznék semmit, így nem különbözne semmiben az ettől a démoni élettől. A gyilkos fegyvert pedig el kellene rejteni. Nyugi, nem árulnám el, hogy ti voltatok. Ti! Ott...

Inkább maradok még a lassú halálnál, aminek a neve élet. Szépen, csendben elvegetálok, amíg le nem jár az időm, amíg nem adom fel és nem vág ez a szemét túl mélyre. Kitartok még és mosolyt erőltetve végzem a dolgom. Elvégzem a parancsokat, gyilkolok, hagyom, hogy a földbe tapossanak és összetörjék a szívem.   Ja... ne?

Bár látnám még egyszer, utoljára. Azok a gyönyörű kék szemek. Emberi létem alatt sosem tapasztaltam hasonlót. Nem hittem volna, hogy még egyszer képes lesz valaki érzelmekre lobbantani a megfeketedett, szétrohadt, méregtől csöpögő elátkozott szervem. A szívem oly' fekete, de a lénye tisztulást hoz. Én, aki menti a bőrét, odaadnám érte pár száz évem és megbabonázva dobnám neki a haszontalan, lélektelen vért pumpáló darabot... 

Imádkozom bármihez és bárkihez, csak egyszer, utoljára érinthessem. A lénye az én emberi, gyenge részem. Ha nyálas akarnék lenni, Ő maga a lélek, amit elvesztettem, amit önszántamból a pokolba taszítottam. 

Castiel, ha tudnád... bárcsak egyszer elmondhatnám még, egyáltalán képes lennék lennék rá... hogy mindig is a pizzafutárok voltak a kedvenceim...