Puppet

Mindig is utálta, amikor Bill ezt csinálta. Nem gyakran történt meg, de ha mégis, akkor megpróbált addig nem hozzászólni a démonhoz, amíg csak lehet. Általában ez valahol tíz perc és egy óra között volt. Most elég kényelmetlenül érezte magát a teste nélkül is. A francba bele, hogy Bill ennyire élvezte az egészet! Az meg csak hagyján, amikor megszállja Dipper testét, és villával szurkálja, mert milyen vicces ez a gyenge emberi test - a sajátját sokkalta erősebbnek teremtette, akar egy hétig is ébren tud maradni, nincs szüksége táplálékra, és nehezebb megsérteni. 

Dipper megpróbált nem oda figyelni, mármint ő tényleg megpróbált a sarokban egy pontot bámulni, de aztán a szeme sarkából elkapta a jelenetet. Bill már megtette ezt párszor Dipper testével, csak akkor az ő lelke volt benne, és Billnek is saját teste volt és az teljesen más. Ez nagyjából egy kínzásmódszerrel ért fel. Ilyenkor nem érzékelt semmit, csak hogy nagyon szívesen a saját testeben lenne, hogy érezze az egészet, de nem, neki ebben a szellem testben kell sínylődnie, miközben felemészti őt a vágy, és Bill meg csak figyeli őt és vigyorog.

Amikor a démonja visszaengedi őt a saját testebe, akkor szinte hozzá sem kell érnie, és máris vége van. 

- Azért jó volt nem? - Dipper elpirulva takarja el a szemeit, egyszerűen nem bír Bill szemeibe nézni.