2018. október 2., kedd

Bohóc

Ez az, amit terveztem felrakni először és még mindig nem vagyok vele elégedett... (I will never be satisfied!)
#klance #keith #lance #angst #3évadspoiler
Jó olvasást!

 Lance az ágyán feküdt és próbált elaludni, viszont Pidge szavai az egész teret betöltötték. "Lance, pedig a bohóc." Ő nem akarta a bohóc szerepet. Ő csak egy mellékkarater az egész "mentsük meg a világot" dologban és ezt tudja magáról. Nem kellene még emlékeztetni is rá. Most viszont, hogy Keith vezeti a Fekete Oroszlánt, még inkább érzi, hogy felesleges. Nem, nem szabad ilyenre gondolnia. Hiszen ő is szükséges a csapatba. Ott kell lennie, hogy Voltronná tudjanak alakulni és ismét egy láb legyen. Nem, ez határozottan nem segít rajta.
 Felült az ágyon és a takarót a hátára borította. Egy darabig egyhelyben maradt és erőt próbált gyűjteni ahhoz, amire készült. Meg kell mozdulnia. Fel kell innen kelnie és ki kell sétálnia a helyiségből. Aztán pár szinttel arrébb be kell kopognia Keith ajtaján és beszélnie kell vele. El kell neki mondania, hogy sajnálja. Hogy nem akarta megbántani. Hogy igenis jó vezető lesz.
 Visszadőlt az ágyra és összehúzta magát. Tudta, hogy lovagként rengeteg csatában kell majd résztvennie és nem lehet gyenge. Viszont mikor egyedül volt a szobája sötétjében, egy kicsit megengedte magának azt a luxust, hogy szomorú legyen. Ez az állapot azonban csak addig tartott most, míg egy kis résnyi fény be nem szökött az ajtónál, ami azt jelentette, hogy valaki bejött.
 - Lance, fent vagy? - Hallotta meg az ex-vörös pilóta hangját, amitől összerándult a gyomra.
 Első gondolata az volt, hogy felül és elsüt egy viccet, miszerint eddig csak a csajok szöktek be hozzá az éjszaka közepén, de sajnos már akkor megdőlt ez a terv, mikor Keith besétált. A félhomályban az ágyhoz ment és leült a szélére. Lance látta, hogy habozik. Aztán felemelte a kezét és óvatosan rázogatni kezdte.
 - Fent vagyok. - Motyogta végül, ezzel megadva magát.
 Tudta, hogy nem menekülhet ez elől a beszélgetés elől. A köztük lépő csendben egyedül a légzésük volt kivehető. Keith mélyeket sóhajtott, míg a barna hajú srác szinte zihált. Eddig észre sem vette, hogy ennyire rendszertelenül veszi a levegőt.
 - Sajnálom. - Nyögte ki először Lance, csak hogy ne kelljen tovább hallgatni a csendet. - Nem gondoltam komolyan. Én tényleg egyetértek azzal, hogy te vezesd a Feketét. Ezt szerettem volna neked akkor is elmondani, mikor kiválasztott téged, de csak az a csöpögős duma jött, hogy az oroszlán választása, meg minden és tudom, hogy ez is tocsog az érzelmektől, amit most mondok, de legalább komolyan gondolom minden egyes mondatomat és igazából csak...
 Lance  elharapta az utolsó mondatot. Nem tudta miért hord össze minden zagyvaságot, ami csak az eszébe jut. Ő igazán sajnálta, hogy ezeket mondta Keithnek, hiszen pontosan tudja milyen, mikor földbe tiporják azt a maradék önbizalmadat, ami épphogy csak pislákol. És most ő tette ezt Keithszel. Viszont elég lett volna egy szimpla bocsánat kérés is. Legszívesebben visszatekerné az időt.
 - Köszönöm. - Suttogta végül a másik, ezzel akaratlanul is megtörve Lance önmarcangolását. - Igazából én is bocsánatot szerettem volna kérni. Nem volt szép, hogy bohócnak neveztünk téged. Ugyan olyan fontos tagja vagy a csapatnak, mint bármelyikünk innen. Nincs kivétel, igenis számítasz nekünk. Számítasz nekem.
 Lance feljebb tornázta magát az ágyon és a falnak dőlve nagyot sóhajtott. Aztán egy apró mosollyal megpaskolta maga mellett az ágyat. Keith szó nélkül felcsúszott mellé és bal kezét átemelve, magához ölelte a másikat. Nem tudják pontosan hány tikk telhetett el, mire egyikük megszólalt.
 - Szerinted tényleg bohóc vagyok? - Suttogta Lance és úgy helyezkedett, hogy minél közelebb legyen a másikhoz.
 Keith csak szusszantott egyet, majd beletúrt a barna tincsekbe.
 - Néha igen, viszont nem hiszem, hogy bárki más is ismerné jelenleg rajtam kívül ezt az oldaladat, ezért megértelek. - Gondolkodott el.
 Lance csak hümmögött valamit, és élvezte a simogatást. Rövid időn belül felvettek egy kényelmesebb pózt az alváshoz. Végül Lance azzal a gondolattal hunyta le a szemeit, hogy nagyon hosszú ideje először, valaki tényleg mellette van és nem fogja elhagyni. Aznap éjjel sem tudott aludni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése