Párszázas ajánlatok

Pepi és én úgy gondoltuk, hogy vannak nagyon rövid kis részletekm bizonyos "Párszázasok", amiket muszáj megosztani veletek XD Úgyhogy előkotortam a messenger legmélyéről a legtöbbet, és valószínűleg lesz még egy része. Jah és hozzátenném, hogy mire ez sikerült, elfáradtam, így nem volt kedvem időrendbe tenni őket ><... Bocsi :D És hogy miért káromkodnak ennyit? Mert magyarok...
Szóval Pepitől és Lexytől, sok szeretettel:

((Cselnakos még nincs együtt))
 A fiúk nem szoktak "lelkizni". Legalábbis nem éppen megszokott, de ezt Csele éppen magasról leszarta. Csak ült a Grund egyik boxában, ahova csak a kis csapatuk szokott elhelyezkedni.

 - Boka átvette a pultot. - Magyarázta Ernő, ahogy letette a két poharat az asztalra és leült barátja mellé. - Mesélj!

Csele előbb belekortyolt az italába, majd nagy levegőt véve, neki kezdett.

 - Bandi szerette volna, ha ma lejövök vele. - Nyelt nagyot. - Most meg lelépett csajozni, pedig én már tényleg azt hittem, hogy lesz valami.

 Nemecsek hallgatta egy darabig, majd kicsit kidőlt az ülésről és tekintetével Csónakost kereste, aki pont a tánc parkett közepén volt két lány társaságában és félreérthetetlen módon táncoltak.

 - Mekkora egy paraszt! - Szakadt fel a szöszkéből.

 - Már megszoktam. - Vont vállat Csabi és egy húzásra megitta a maradék alkoholt, majd úgy döntött, ideje kimenni a mosdóba.

 Ernő még látta, ahogy a wc ajtóból megint hátranéz, aztán eltűnt. Csónakos pedig nagyjából két pillanat múlva megjelent az asztalnál.

 - Csabi hova tűnt? - Kérdezte csillogó szemekkel, a másikat keresve.

 - Tudod Bandi, néha észrevehetnél mást is magadon kívül! - Kelt fel Nemecsek és otthagyta az értetlen srácot az asztalnál, egyedül.

~~0~~

((Boréb vége, Bomecsek kezdete))

 Igazából egyikük se tudta volna megmondani, hogy hogyan történt. Csak álltak egymással szemben, majd a következő pillanatban már olyan közel voltak a másikhoz, mint még soha. A csók forró volt. Forróbb, mint valaha gondolták volna. Most pedig, hogy végre megtették, felszabadultak az eddigi láncaiktól. Mikor szétváltak, Jani nem tudott másra figyelni, csak azokra a rikító kék szemekre.

 - Most ne mondj kérlek semmit. - Mondta gyorsan, mielőtt Ernő megszólalhatott volna.

 Hiszen Boka pontosan tudta, hogy ő Dezsővel van együtt, mégis megcsókolta a szőkét.

 - Nem is akartam. - Remegett meg Nemecsek hangja, majd a tarkójánál fogva, magához húzta Janit egy újabb csókra. Most egyikük se gondolta következményekre.

~~0~~

((Iskolai napok))

Csónakos dob egy smst Kolnaynak.

 - Papuskám, merre vagy?
 - Bioszon? Anatómián pontosabban, úgyhogy örülnék, ha nem írkálnál.
 - Szarom le, óra után kimegyünk Nemecsekkel a Borárosi mekihez, szóljal a hülye haverodnak is.
 - Barabásnak? Biztos, hogy nem, reggel vesztünk össze a buszon.
 Így történt, hogy Kolnay, Bandi és Ernő ellógták az utolsó órákat és inkább beültek a McDonaldsba enni. Csónakos előzékenyen meghívta a kis Nemecseket egy Happy Meal menüre, amiből természetesen a játékot ő maga vitte haza.

~~0~~

((Cselnakos karácsony))

 Csónakosék karácsonykor vidékre utaztak. Annyira vidékre, hogy az még a világvégén is túl volt - legalábbis Csele tőzsgyökeres pesti megítélése szerint. Egyébkent Csónakos is csak úgy hívta a falucskát, hogy a "Halál fasza". Csónakos anyai ágú nagymamájához utaztak le, a település pedig egészen közel volt a Szerb határhoz. A nagyival ritkán beszéltek, főleg azért, mert általában anyuval értett egyet és ez Bandinak nem nagyon tetszett. Ezzel szemben mindig is jól kijöttek, és így, hogy már huszonegy éves volt, állandóan azzal piszkálta őt, hogy mikor lesz már felesége. Hát, feleséget nem vitt magával, se barátnőt, ellenben Cselét igen, és meglepően jól fogadta. Főleg azért, mert Csele képes volt bárkit elbűvölni öt perc leforgása alatt.
 Karácsonykor még a levegő is azt kiabálja, hogy "ünnep van, légy boldog!". A tévében mást sem látni, csak a sok agyonismételt amerikai karácsonyi filmet (kisfiú korában nem értette, hogy náluk miért nem a Mikulás jött szenteste és miért nem volt kéményük hozzá?) és az asztalok süteményektől roskadoznak. Azért a zserbót nem volt szíve otthagyni. Jó éjszakát kívántak Nagyinak, aztán bevonultak a folyosó másik végében lévő szobába, ami a lakás legmelegebb szobája volt mindig. Csabi nem szólt hozzá, valahogy ismerte már őt annyira, hogy vannak olyan alkalmak, amikor jobban értékelte a csendet, mint bármi mást. Így csak szimplán odafészkelte magát Bandihoz és viszonylag hamar el is aludt.
 Csónakos még órákkal később is fent volt. Valahogy most még Csele mellett sem tudott elaludni. Amióta együtt voltak, viszonylag nyugodtan aludt, ritkábban volt olyan, hogy egész éjszakát virrasztott át. Hirtelen ötlettől vezérelve mászott ki az ágyból. A lehető leghalkabban nyitotta és csukta az ajtót, az előszobában pedig belelépett a bakancsába (hülye lesz most fűzögetni) és felkapta a kabátját. A hidegbe kilépve, egy pillanatra már bánta, de nem fordult volna vissza. Elindult valamerre és csak hagyta, hogy a lába vigye. Ismerős utcákon lépdelt keresztül, a hideg csípte a fülét, a szél halkan süvített. A bakancs alatt ropogott a hó, az a minimális mennyiség, ami az elmúlt három órában esett. Nem értette önmagát. Kedvtelenül járta az utcákat, amiket gyerekként annyiszor bebarangolt. Akkor még kalandosnak tűnt, most inkább magányosnak. A nagyi házának a falai, az utcák, a hideg, a ropogó hó, egyszerűen minden, ami itt van, azt üzeni neki, hogy nem számíthat a családjára. Hogy anyáék nem kíváncsiak rá soha többé, mert nem az az ember volt, akit szerettek volna, hogy legyen. Cselével két éve voltak együtt, ők még mindig nem tudták. Nem érdemelték meg, hogy tudjanak róla. Elszomorította, sőt idegesítette, hogy ennyire elromlott a kapcsolata az anyjával. Inkább rágyújtott. Nem akart ezen gondolkozni. Végül másfél órával később ért vissza, akkor is csak azért, mert kezdett átfagyni. A szobába befelé menet átesett a küszöbön, a sötétben nem látta a másikat, és már éppen elkönyvelni készült, hogy nem keltette fel, amikor megszólalt.
 - Amúgy is fent voltam. - Valami kattant, aztán fény villant, és Csabi összeszorította a szemeit. - Ez meg fájt. - Mosolyodott el.
 - Ha megakarod magad vakítani, javaslom a Napba nézést. Egyszerűbb, mint a lámpa.
 - Haha, nagyon vicces. Merre jártál?
 - Erre-arra. - Mászott vissza az ágyba.
 - Akarsz róla beszélni?
 - Nem. De holnap eljöhetsz velem sétálni. - Húzott végül ő is egy mosolyt az arcára.
 Csabi bólintott. Csónakos közelebb fészkelte magát és amikor a lába Cseléhez ért, a másik szinte legurult az ágyról, olyan gyorsan húzódott arrébb.
 - Hideg! Menj innen. - Jelentette ki.
 - Naaa, ne csináld már! - Azzal megint közelebb ment és nem engedte ki Cselét az ölelésből.
 - Miket el nem tűrök neked! Úgy eszed a zserbót, mint egy malac, néha eltűnsz nekem itt, azt se tudom hova, és még a hideg lábaidat is hagyom, hogy iderakd. Szerintem szerencsésnek kéne, hogy érezd magad, amiért ilyen párod van. - Fejtette ki Csabi a véleményét.
 - Hidd el, tudom, hogy az vagyok. - Komolyan nezett a másik zöld szemeibe, és Csele zavartan nyelt egyet.
 Ha lehetséges volt, még közelebb húzódtak egymáshoz, most egyszerűen csak ők ketten számítottak. Csónakos valami ilyesmit hívna apró örömöknek az életben.

~~0~~

((Bolnay végre együtt))

 Mindenki azt hitte, hogyha Kolnay és Barabás végre összejönnek, akkor fele annyit fognak vitatkozni. Aztán hamar rájöttek, hogy ez inkább mégtöbb veszekedést jelentett kettejük között, majd puszta fusztrációból való egymásnak esést, ez pedig már a külső szemlélő számára nem volt egy kellemes látvány. Nemecsek holt fáradtan indult kinyitni a Grundot, a gerlepár pedig ott várta őt az épület előtt egy reggeli kavéért. Már az utcasarokról hallotta a hangos káromkodást és legszívesebben abban a pillanatban megfordult volna, hogy hazamenjen.

 - Te retkes buzi.

 - Szopd ki.

 - Nem ingyen.

 - Mennyiert?
 Ernő már elég közel volt ahhoz, hogy lássa Barabás vigyorát és Kolnay zavartságát. Aztán körülnézve az utcán látták, hogy csak Nemecsek van ott, így egy villámgyors csókot váltottak.

 - Jó, hogy jössz, Szöszi.

 - Ha csak smárolni fogtok, nem engedlek be titeket.

 - Bezzeg te szexelhetsz Bokával az irodában. - Vágott vissza Pali, és most Nemecseken volt a sor, hogy zavarában inkább előkeresse a kulcsait és kinyisson.

 - Húzzatok befelé. - Szólt rájuk, aztán beszaladt kinyomni a riasztót.

~~0~~

((ezt inkább hagyjuk))

 Barabás odamegy az olvasó Nemecsekhez.

 - Mit olvasol Ernő?

 Nemecsek izgatottan válaszol, mert végre érdeklődést lát barátja szemében.

 - Arany Jánostól a Toldit.

 Barabás bólogat, majd elmosolyodik.

 - Azért szeretik sokat ezt a költőt, mert biztos aranyos gyerek volt.

Nemecsek kisétál a szobából.

~~0~~

((Cselnakos még nincs együtt, de már közel vannak))

 Csele fáradtan és nehezen kelt fel. Szemei még vissza akartak csukódni, de a reggeli fény nem engedte. Helyette kinyújtózkodott és a másik oldalára feküdt. Azonban, mikor ezt megtette, hirtelen megdermedt. Az összes izma megfeszült, ahogy a mellette fekvő srácot nézte. Levegőt is elfelejtett venni. A mellette fekvő, félig nyitott szájjal és az arcába hulló sötétbarna hajjal, aludt békésen. Cselének pedig kellett egy kis idő, mire rájött, hogy mi is történt az este. Elmentek abban a kocsmába, aztán ittak. Igen, minden történet így kezdődik. De, hogy jutottak el az ágyba? Csele hirtelen nézett le magára és kissé fájón, de azért megkönnyebbülve vette észre, hogy ruhában aludtak. Csabi egy ideig csak bámulta Andrist, majd hirtelen ötlettől vezérelve, az arcához nyúlt és kisöpört pár tincset a szeméből. Annyira filmbeillő jelenet volt, hogy biztos volt benne, mindjárt történnie kell valami rossznak is.
 - Na végre. - Szólalt meg hirtelen Csónakos, mire Csele a szívéhez kapta a kezét.
 - Faszért ijesztgetsz? - Szidta a másikat vöröslő arccal.
 - Azt hittem még nem láttál elég romantikus filmet ahhoz, hogy kiszedd azt a kurva tincset a számból. Rohadtul csikizett már. - Morogta és elvigyorodott.
 - Csak idegesített, hogy az arcodba lóg. - Ült fel Csabi és elindult kifelé a szobájából.
 - Aham, és ezért bámultál már fél órája? - Kiabált még utána röhögve Bandi, mire a másik csak bemutatott neki.
 Mikor Csele kiért a konyhába, meglepődve vette észre az asztalnál ülő Nemecseket.
 - Hát te? - Vette elő a kávét a házigazda.
 Megszokott volt náluk, hogy néha megjelennek egymás házában a legfurcsább pillanatokban.
 - Tegnap szépen leittad magad. Gondoltam figyelek rátok, nehogy valami erkölcstelen dologba rángasson bele Csókanos. Még csak most szakított a barátnőjével. Nem akartam, hogy kihasználjon téged. - Vont vállat és tovább görgette a facebookot a telefonján.
 Csele csak hümmögött és nem árulta el, hogy valójában mennyire vágyik arra, hogy ha csak egy estére is, de mindenét odaadja Andrisnak. Bármit megadott volna érte.

~~0~~

((Iskola))

 Szóval olyan tizenhat évesek lehettek, amikor Csónakos először rángatta el őket kocsmázni. Mármint Dezsőt nem kellett rángatni, mert ő ment magától is, Nemecsek pedig büszkén követte Csónakost mindenhova. Boka néha ezért le is szidta Bandit, de az utóbbi egy vállrándítással elintézte az egészet, mondván: "Hagyd már a kölyköt élni." Tehát a kis szőkén, és a kedvenc vezérük pasiján kívül mindenki mást kérlelni kellett, hogy jöjjenek már vele. Olyasmi érveket hozott fel, hogy tizenéves korban tombolni kell, meg lázadni a szülők ellen, meg piálni és dohányozni, mert az a kor pont arra való, hogy kipróbáljanak úgy kábé mindent. (Aztán persze huszonéves korukban is kijelentette, hogy ez a kor arra való, hogy kiéljék magukat.) Bandi vidáman vitte a söröket és a feleseket mindenkinek, (mert persze ismerte a kocsmatulajt, aki gond nélkül kiadta az alkoholt egy csapat tizenhatéves kölyöknek), aminek az lett a következménye, hogy valamikor fél tizenegy felé egy mérges Boka elindult hazafelé, egy nagyon részeg Gerébbel, és egy kevésbé részeg Nemecsekkel. Az utóbbira nem haragudott, neki valahogy mindig mindent elnézett. Ellenben Bandi és Geréb két napig hisztizett egymásnak, hogy Boka nem szól hozzájuk, pedig saját belátásuk szerint, semmi rosszat nem tettek.
 Aztán, utána Jancsi elégelte meg őket, elmagyarázta nekik, hogy mi volt a baj, és onnantól kezdve béke és nyugalom volt. Legalábbis egy hétig biztos, aztán megint kocsmázni mentek.

~~0~~

((Szóviccek))

 Nemecsek éppen egy tálcán próbált meg legalább harminc felespoharat kiegyensúlyozni egy asztalhoz. Általában Boka vette magára a pincér szerepét, de most valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag azon az estén annyian voltak, hogy Csele bevállalta a pultot, amíg ők rohangáltak kiszolgálni. Cselének egyébként nagyon jól ment a vendéglátózás, csak a tisztaságmániája miatt fele olyan gyorsan haladt. Állandóan pultot törölgetett, a poharakat mindig elöblítette, mielőtt kiszolgált volna, és minden egyes alkalommal, amikor pénzhez nyúlt, kezet kellett mosnia. Közben Richter az egyik bárszéken ülve boldogította őt, és magyarázott, hogy gyorsabban haladna, ha nem akarna mindent tisztán tartani.

 Összefoglalva, aznap este a Grund nagyon hasonlított egy őrültek házához, és Nemecsek nem vágyott semmi másra csak két perc szusszanásra. Éppen sietett vissza a pult mögé, hogy megcsináljon pár koktélt, amikor rosszul lépett. Oda se figyelt arra, hogy mit mond, csak reflexből felszólalt.

 - Au, a bokám! - Nem is törődött volna vele túlzottan, de a következő pillanatban valahonnan távolabbról meghallotta Boka hangját.

 - Igen, én vagyok! - Elmosolyodott, de volt ideje bármit is reagálni rá, a vendégeket nem szabad megvárakoztatni.
 Közben fél füllel még meghallotta, amint Richter elmotyogja, hogy "Ez de szar volt."

~~0~~

((Két éve együtt vannak Cselnakosék, de Boka még mindig jobban ismeri))

 - Szívem, segítenél? - Csele éppen valamit a konyhában matatott.
 Csónakos az asztalnál ült és elhűlt szemekkel nézett fel a másikra.
 - Nem. - Azzal felkelt és bement a szobába.
 Csele tanácstalanul nézett a nappaliban ücsörgő Bokára.
 - Mi a baja?
 - Ja, csak nem szereti, ha becézik, tudod nem éppen a romantikus alkat. - Vont vállat és visszafordult a könyve felé.
 - De...
 - Attól, hogy bújos, nem lesz romantikus. - Világosította fel Jani. - Csak ne becézgesd, mert ennyire kiakad rá.
 - Két éve együtt vagyunk, eddig nem csinált ilyet!
 - Becézted már?
 - Öhm... Nem tudom, lehet nem, mindegy! Nem kéne így reagálnia.
 Boka felnézett a könyv mögül és úgy adta az utolsó tanácsot.
 - Ismered Csónakost, menj beszélj vele.

~~0~~

((Boréb))

 Aznap éppen a Múzeum Kertben találkoztak. Még mindannyian emlékeznek rá, amikor kisebb korukban itt játszottak, meg persze arra is, hogy a Pásztorok itt vették el Nemecsektől az üveggolyóit, és arra meg főleg, hogy végül Áts Feri adta neki vissza. Ellenben mára ez már csak egy szimpla gyerekes dolognak tűnik, pedig ha őszinték akartak volna lenni, nem volt az olyan régen.

 Boka az egyik fa tövébe vetette le magát, Dezső pedig mellé telepedett le és lazán átvette a lábait a másikén. A többiek - szokás szerint - késtek, de most valahogy egyikük sem bánta. A meghitt hangulatot aztán két ismerős hang törte meg.

 - Ne vitatkozzál már velem, geci. Tudod, hogy nekem van igazam.

 - Te vitatkozol velem, faszarcú.
 Boka reménytelenül csóválta meg a fejét, aztán intett a két fiúnak, hogy erre vannak. Csak egy átlagos csütörtök volt.

~~0~~

((Erre nincs magyarázatom))

 Hirtelen felindulásból hajolt közelebb Bokához, akinek még részegen is kiült az arcára a zavarodottság. Pontosan tudta, hogy Csónakos az ő válaszára vár. Csak egy apró bólintás választotta el az ajkaikat egymástól. Nyelt egyet és megszüntette a kettejük között lévő pár millimétert. Először csak egy apró csók volt az egész, aztán felgyorsult minden, és már csak annyit vett észre, hogy vadul csókolóznak. Végül ő szakította meg, és dőlt hátra a földön.

 - Ez furcsa volt. - Hallotta meg Csónakos hangját.

 - Az. - Bólintott.

 - Ilyet többet nem csinálunk! - Nevette el magát, erre Boka is elvigyorodott.

 - Nem.

 Tulajdonképpen Csónakost megcsókolni olyan érzés volt, mintha legalább a sosevolt testvérét csókolta volna meg egy pillanattal ezelőtt.

~~0~~

((Cselnakos))

 Ritkán voltak olyan napok, amikor Csónakosnak nem kellett dolgoznia, ellenben Cselének még akkor is a gép előtt kellett ülnie és rajzolnia. Ilyen esetekben Bandi próbálta a lehető legcsöndesebb tevékenységeket választani és nem zavarni a másikat. A nappaliban lévő kanapén feküdt, a tévé halkan szólt, közben ő pötyögött a telefonján. Pörgött a csoport, mivel Kolnaynak tanulnia kellett volna, ilyenkor pedig minden mást szívesebben csinál, mint azzal foglalkozni, amivel kéne. Aztán a következö pillanatban arra lett figyelmes, hogy Csele konrétan ráveti magát. A telefon kicsúszott a kezéből és hangos koppanással ért földet, egyelőre nem vette még fel, csak átkarolta Csabit, hogy véletlen se essen le a keskeny kanapéról.

 - Bandi, én fáradt vagyok. - Nyöszögte és a fejét a másik mellkasára hajtotta.

 - Akkor tarts szünetet.

 - De muszáj befejeznem, már így is határidőn túl vagyok, de nem tetszett az első dizájn a rendelőnek, ezért át kellett dolgoznom, és kezdem nagyon unni a vektorokat. - Nem nagyon tudott hozzászólni, nagyjából tudta, hogy mivel foglalkozik a másik, de nem értett hozzá. Egy darabig csendben feküdtek egymáson, aztán Csele odahajolt hozzá egy lusta csókra és feltápászkodott. Felvette a földről a telefont és Csónakos kezébe nyomta.

 - Kolnay hiányol. - Mosolyodott el és visszament a gép elé.

 Csele igazából elég gyakran ment Csónakoshoz oda, ha éppen megakadt. Egy hosszú ölelés után pedig, mintha újult erővel ült volna vissza a munkája elé. Kicsit így érezte, mintha Bandi minimum egy töltő lett volna, ami visszatölti az akksiját és máris több motivációval képes folytanti a napot.

~~0~~

((Csónakos gondolkodik))

 Miért jött össze olyan könnyen a "balfasz" Gerébnek és a "mindenttudó" Bokának ez a kapcsolat? Mármint oké, akkoriban még valószínűleg csak ők voltak egyedül, akik felvállalták a másságukat a suliban és kizárásos alapon megismerkedtek, majd járni kezdtek, aztán boldogan élnek, míg meg nem halnak? Csónakos András sosem hitt ebben. Aztán egyik nap, a szülei bejelentették, hogy felköltöznek Pestre és ő megismerte a srácokat. És észre se vette mikor lett teljesen szerelmes a magas, gigerli fiúba. Talán tizedik végén? Vagy már abban a pillanat, amikor első nap belépett a terembe? Nem emlékezett, csak annyira, hogy minden alkalmat megragadott, hogy a közelében lehessen. Persze Csabi nem mutatott különösebb érdeklődést ő iránta, így Bandi próbálta elfelejteni a másikat. Nőkkel, férfiakkal. Teljesen mindegy volt.

 - Ugye tudod, hogy magadban beszélsz? - Motyogott mellette Csele és még csukott szemekkel a másik felé fordult, hogy átölelhessék egymást.

 Nem válaszolt, csak végig nézett a kisimult vonásokon, amiket most már lassan nyolcadik éve minden reggel láthat. Kibaszott mázlistának érezte magát. A szőkésbarna tincsek szétzilálva terültek szét a párnán. Csónakos még csak most eszmélt rá, hogy az összes exének ilyen színű haja volt és még a szemük színe is hasonló volt, mint Csabié. De az övét senki nem tudja utánozni.

 - Még mindig bámulsz. - Morogta Csele.

 - Bocsi. - Tolta fel magát egy csókra, amit a másik szája szélére adott. - Lehetek ma én a nagy kifli?

 Csele félálomban felvonta a szemöldökét, de szó nélkül megfordult, hogy Bandi átölelhesse. Andris pedig bármennyit szenvedett az elpazarolt évek alatt, amíg nem voltak együtt, most mégis azt érezte, hogy megérte várni. Csabira mindig megéri várni. Ezzel a gondolattal aludt vissza.

~~0~~

((Bandi és a lustaság))

 Csónakos a kanapén terült szét úgy, mintha agyonlőtték volna, miközben látványosan szenvedett.

 - Nem fog menni, nekem ez túl sok. - Nyögött fel fájdalmasan.

 Boka csak azért nem vágta barátjához a rongyot, mert többre tartotta a textilt, mint hogy lakótársához érintse.

 - A te pasid jön látogatóba, nem az enyém. - Morogta és tovább törölgette a könyves polcot. - Most is csak azért segítek, mert kivételesen én se takarítottam túl sokat a héten.

 Bandi csak nyöszörgött, majd nagy csattanással a földre vetette magát.

 - Basszus, szerintem eltört az ujjam. - Motyogta a szőnyegbe fájdalmasan.

 - Inkább kelj fel és...

 - Boka, szerintem tényleg eltört. - Ült fel Bandi.

 Jani abbahagyta a porolást és barátjához sétált, hogy együtt nézzék a nem éppen normális szögben álló mutatóujjat.

 - Nem hiszlek el. - Vette fel Boka a kabátját és Csónakoshoz is hozzávágta a sajátját, miközben már a kocsikulcs a kezében lógott. - Elviszlek a sürgősségire.

 - Ez azt jelenti, hogy gipszet kapok és nem kell takarítanom? - Csillantak fel Csónakos szemei.

 - Igen. - Bólogatott Boka egy negédes mosollyal. - Viszont te mondod el Csabinak, hogy mi történt.

 - Basszus, ki fog nyírni. - Kelt fel végre Bandi a földről és már fejben a temetését tervezte.

~~0~~

((Egy nyaralás kezdete))

 Azon a nyáron a Balatonra mentek nyaralni, mármint mindannyian. Cselééknek volt egy hatalmas nyaralójuk Balatonfüreden, ahol elfértek, és szinte kérdés sem volt, hogy oda mennek. Úgy beszélték meg, hogy a déliben találkoznak, és amíg várták a többieket, Csele rájött, hogy elfelejtett kézfertőtlenítőt elrakni, így az S.O.S. Help autómata felé sietett. Csónakos vigyorogva állt be a fiú mellé miután végzett, és nyomta be a gombokat.

 - Mit veszel? - Érdeklődte.

 - Zsepkendőt. - Vágta rá, Csele pedig vállat vont.
 Aztán észrevette, ahogy a kis, piros doboz leesik, Bandi pedig zsebre csúsztatja.

 - Az nem zsepkendő.

 - Hupsz, félrenyomtam. - Nevette el magát a másik.

 - Hülye, raktunk el egy dobozzal. - Forgatta meg a szemeit.

 - És ha nem elég? Sose tudhatod, és akkor mekkor gáz lenne már Bokától kérni. - Az említett erre felkapta a fejét és érdeklődve nézett rájuk. - Semmi, semmi, Papuskám. Relaxálj inkább, mert lassan jönnek a Kolnayék, aztán játszhatod a bébiszittert.

 - Haha, igazan humoros vagy. - Morogta Jani.

 - De tudod, hogy igazam van.

 - Mint mindig. - Forgatta meg a szemeit, aztán visszafordult Nemecsek felé és folytatta a beszelgetést.

~~0~~

((Cselnakos még mindig nincs együtt))

 - Részeg vagy. - Jelenti ki a nyilvánvalót Bandi, miközben Csele a vállába kapaszkodik.

 - Igen, még jó, hogy észrevetted. - Mondta akadozó nyelvvel, majd belenézett a másik szemébe és gúnyos hangon hozzátette. - Papuskám.

 Csónakos kényelmetlenül érezte magát, de közben igazán jól szórakozott. Hiszen, mióta ismeri, nem tudta sose leitatni és most sikerült. Büszke volt magára, csak azzal nem számolt, hogy Csabi mindent elmond neki.

 - A te hibááád! - Kiáltott fel Csele és megbotlott a saját lábában. - Azt észreveszed, hogy ha berúgok, de azt nem, hogy nyolcadik óta szerelmes vagyok beléd? Idióta!

 Csónakos megtorpant az üres utcán és sűrűn pislogni kezdett.

 - Ha most rákérdezel, hogy mit mondtam az előbb, akkor tényleg leütlek. - Fenyegette meg Csabi, miközben a legközelebbi falhoz tántorgott és leült a tövébe.

 András úgy érezte, hogy életében nem volt még ennyire zavart. Sejtette, hogy Csele érez iránta valamit, de egyszerűen abszurd, hogy a srác is úgy érezzen, mint ő. A legjobb barátja volt, Boka után.

 - Jellemző! - Nevetett fel Csabi, miközben átkarolta magát.

 Csónakos észbe kapott és ahelyett, hogy felsegítette volna a másikat, elfoglalta mellette a helyet.

 - Ha józan lennék, tuti nem ülnék ide. - Motyogta az ittas srác. - Remélem semmire nem fogok emlékezni ebből.

 Bandi, ismerve barátját, biztos volt benne, hogy nem fog.

 - Tudod Bandi, most annyira meg akarlak csókolni. - Pislogott rá a mellette ülő.

 - Mint mondtad - találta meg végre Bandi is a hangját -, nem emlékeznél rá. Úgy pedig nem az igazi.

 Csele maga elé meredt, majd bólintott egyet, beleegyezése jeléül. Bandi pedig felkelt és a kezét nyújtotta barátja felé, aki viszont makacsul megfeszítette magát.

 - Csak akkor, ha holnap megcsókolsz. - Kötötte ki a földön lévő. - Vagy majd egyszer, ha józan leszek.

 Csónakos lehajolt hozzá és a karját újra a nyakába akasztotta.

 - Ígérem, hogy egyszer megcsókollak, jó? - Segítette fel. - De arra emlékezned kell.

Csele ismét bólintott, majd hagyta, hogy hazahúzzák. Igaza lett. Másnap semmire sem emlékezett.

~~0~~

((Itt már igen))

 - Veszek neked egy papagájt, ha lefekszel velem. - Hajolt Csónakos Csabi arcába.

 Csele csak megrázta a fejét nevetve, majd még szorosabban karolta át párjának a derekát.

 - Andris, kérlek. Először is, részeg vagy. - Kotorta elő a zsebéből a lakás kulcsot. - Másodszorra pedig, több éve együtt vagyunk, szóval nem kell hozzá papagáj, hogy lefeküdjek veled.

 - De nekem kell egy kibaszott papagáj. - Mondta úgy az ittas srác, mintha csak most jött volna rá erre.

 - Elég nekünk Árpi. - Tárta ki az ajtót végre nagy nehezen Csele és szenvedve nézett az előttük elterülő lépcsőkre, amin fel kell majd tornásznia barátját.

 Eközben Csónakos arcán látszódott, ahogy a kis kerekek forognak a fejében.

 - Pedig a papagájom neve Gertrúd lett volna és mindig visszapofázott volna neked, ha én éppen dolgozom. - Szomorodott el. - Így nem lett volna bűntudatom, hogy ilyen sokat dolgozunk és alig tudunk együtt lenni.

 Csele szíve összeszorult a gondolatra, hogy szerelme még talaj részegen is rágondol. Most szívesen megcsókolta volna, ha tudja, hogy elég józan hozzá, de sajnos még így is volt három emeletnyi lépcső, amire biztonságban fel kellett jutniuk, anélkül, hogy Bandinak eszébe jutna itt a lépcsőházban nekiesni. Megint. Hosszú történet.

 - Holnap megbeszéljük ezt a papagáj dolgot. - Mondta végül, már bent a lakásban.

 Levette Andrisról a felesleges ruhadarabokat és befektette az ágyba.

 - Forog a szoba. - Motyogta, ahogy Csabi is befeküdt mellé és átölelte, mintha ő megakadályozhatná a pörgést. - Szeretlek, és Árpit is szeretem, de ne mondd el neki.

 - Én is téged. - Fojtott el egy nevetést Csele, de még hallotta, ahogy a másik motyogva hozzáteszi: "Gertrúdot is szeretném..."

~~0~~

 ((A szituáció))
 Cselét egyszer megharapja egy macska, akit az utcán talált.

 - NEM ÉRTED ANDRÁS??? Megharapott. - Mutatta fel a sebes ujját barátjának, mikor hazaért. - A múltkor Nemecseket harapta meg és mi lett vele?

 Úgy tette fel a kérdést, mintha az élete múlna a válaszon.
 - Elköltözött? - Nézett fel a lábasról végre Csónakos is, aki már teljesen megszokta az ehhez hasonló kirohanásokat.

 - MEGHALT! - Csattant fel egy időben Csele is.

 - Csabi - sóhajtott nagyot a szakács -, Ernő csak elköltözött Bokához.

 A magas srác csak állt egy pillanatig az ajtóban sérrtődötten, majd bevonult a szobájukba és dühös csapkodásba kezdett. Néhány perc múlva egy bőrönddel állított be a konyhába. Csónakos azt se tudta, hogy van egyáltalán bőröndjük.

 - Mit csinálsz? - Kérdezett rá.

 - Költözök. - Jelentette ki makacsan.