Másodpercek

Életképek 2... Öhm, csak ilyen kis semmiségek :) Jó olvasást!

Vörös sárkány

 A Grund egy olyan hely volt a fiúk életében, ahol kikapcsolódhattak és majdnem bármit megtehettek. Bár az ötleteik nagy részéhez nem kellett engedély, mégis akadt olyan nap, mikor Nemecsek legszívesebben csak bezárt volna, ezzel kizavarva a barátait. Nem azért, mert nem akarta, hogy ott legyenek, hanem néha már sok volt az őrültségük. Mondjuk, azóta, mióta a Vörös ingesekkel tartottak egy zártkörű bulit, kicsit mintha visszavettek volna az ilyen részeg ötletelésből. Az egyetlen pozitívuma annak a "balesetnek" végül az lett, hogy Kolnay és Barabás végre összejöttek. Azóta természetesen ez volt a téma a fiúk körében.

 - Na, és csináltátok már? - Kérdezett rá Csónakos pofátlanul, miközben vigyorogva hajtotta le az elé tett rövidet.

 - Közöd? - Vonta fel Barabás a szemöldökét, és próbált póker arcot vágni.

 András ezt győzelemként könyvelte el magában.

 - Mikor rakjátok ki facebookra? - Vigyorgott Csele is, miközben felrakta a frissen készült fotót instagramra, ahogy éppen nagyon menőn ül a boxban és iszik.

 Természetesen még fel sem nézett a telefonból, mire jött is az első szívecske, és átnézve az asztal túloldalra, Csónakos rákacsintott.

 - Soha. - Közölte Kolnay. - A ti szüleitek se örülnének, ha így tudnák meg, hogy nem lesz unokájuk.

 Csaba szinte sértődötten húzta ki magát.

 - Az én szüleim tudják, hogy meleg vagyok. Minek titkolnám? - Mondta, mire Weisz felnevetett.

 - A családod azóta tudja, hogy a másik csapatban játszol, mióta Csónakost kérted fel nyolcadikban keringőzni.

 Az egész asztal nevetett, még Csele is. Viszont másnap már kint villogott az adatlapján, hogy a családi állapota: "Bonyolult kapcsolatban".

~~0~~

 Geréb Dezső pontosan tudja, hogy milyen, ha az ember eltéved. Néha szerette a kezében tartani a dolgok menetét, de volt, mikor hagyta, hogy kifolyjon a kezei közül minden. Mikor nekivágott az utcának, amiben a Grund is volt, még nem tudta, hogy gyáva lesz belépni az ajtón. Hiszen az volt. Egy gyáva alak, aki ahelyett, hogy bocsánatot kérne, inkább elfut a problémái elől. Pár óra múlva már fogalma sem volt arról, hogy miként került a Vörös sárkányba, pedig az elmúlt hetekben mindig itt kötött ki. Egyszerűen megnyugtatta a szokványos vörös szín és az ismerős környezet. Már csak azt nem értette, hogy miért éppen a Pásztorok asztalához szegődött? Tudta, hogy ki fogják kérdezni a Grundban történtekről, és ő ahelyett, hogy gyorsan lelépett volna, már-már várta a kérdéseket.

 - Mit akartok tudni? - Sóhajtott fel azzal a tipikus "csak én voltam elég józan ahhoz, hogy emlékezzek helyettetek is" sóhajjal.

 - Mi történt közted és Áts között? - Vágott azonnal témába az idősebb Pásztor.

 Geréb nem erre számított. Azt hitte, hogy majd a saját dolguk felől fognak kérdezni, mint mondjuk, hogy miért lopták el azt a három biciklit, mikor a sajátjuk is ott volt a tárolóban, vagy hogy miért volt másnap mindenkinek egy fekete, filccel rajzolt jel a csuklóján? Nem, nekik az ő szerelmi életét kell kibeszélniük. Számíthatott volna erre.

 - Mit akartok tudni? - Pislogott laposakat, mintha fáradt volna.

 Mióta is volt itt? Ránézett az órájára és meglepődve vette észre, hogy éjfél is elmúlt. Lassan ideje lenne hazamennie.

 - Mióta tart köztetek? - A fiatalabbik testvér olyan kérdést tett fel, amire még Dezső se tudta a választ.

 A srác válla felett átpillantott a pultban álló vörösingesre, majd megvonta a vállát.

 - Ez nem válasz. - Háborodott fel Szebenics. - Inkább mondj valami kulissza titkot.

 Mint valami rossz csajos filmben, egyszerre hajoltak közelebb Gerébhez, hogy biztosan jól hallják, ha valami szaftos dologról kezd el mesélni. Dezső pedig elgondolkodott. Valami olyat kellene "felfednie" a többiek előtt, ami egyszerre mond sokat és keveset. Nem akarta kínos helyzetbe hozni se magát, se Ferit. Gondolkodnia kellett.

 - Csak annyit mondhatok - dőlt hátra a székén -, hogy Feri hasa legalább olyan kockás, mint az inge.

 Egy önelégült vigyorral a képén figyelte a többieket, ahogy az arcukon látszódik a változás, mikor felfogják a mondatát.

~~0~~

 Mert pólóban elmenni vicces lesz. Mert nem mondtak se esőt, se szelet aznapra. Kolnay soha többé nem fog bízni a magyar időjárás jelentésbe. A nemrégiben történt bicikli lopás után nem érezte túl egészségesnek magát, mivel a telefonja kilométer számlálója szerint letekertek legalább tizenöt kilométert egy este alatt, kimelegedve és természetesen trikóban. Mivel Nemecsek és Boka is részeg volt, így nem számíthatott rá, hogy valamelyik majd ráadja a pulóverét. Pedig hálás lett volna érte nagyon. Pont, mint most is. Már félúton eldöntötte, hogy ő ezt az esőzést úgyse járja meg szárazon, csak azzal nem számolt, hogy be is lázasodik az alatt a tíz perc alatt, míg a villamostól átér a metróig. A huzat se tett jót neki, ami a megállásoknál és érkezéseknél többszörösére nőtt. Talán a lázra foghatja legalább, hogy egy megállóval hamarabb leszállt és ahelyett, hogy hazaindult volna, nekivágott az esőnek. Természetesen volt célja, ami neki is csak akkor tűnt fel, mikor már megnyomta a kapucsengőt.

 - Igen? - Jött az ismerős hang a hangszóróból.

 - Bejöhetek? - Kérdezte és hirtelen kirázta a hideg.

 Egy kisebb zúgás után már nyílt is az ajtó és Boka egy esernyővel lépett mellé. Még az rémlik neki, hogy száraz ruhát kap, miután bedugják a meleg zuhany alá, majd már csak a szavak folynak össze. Leszidják, mintha csak a szülei lennének, de jobban érdekli a párna, ami végre a feje alá került. Elaludt és fél nappal később kelt fel Bokáék ágyában. Megpróbált felülni, de mindene fájt és még melege is volt. Utálta, ha melege van.

 - Felkeltél? - Állt meg János az ajtóban és a félfának dőlve figyelte barátja szenvedését.

 - Köszi. - Motyogta azért és felült, nekidöntve a hátát a falnak.

 - Megijedtünk, mikor megjelentél és össze-vissza magyaráztál mindenféle magyar hazugságokról, meg, hogy többet senkiben nem fogsz megbízni. - Mosolyodott el kicsit a másik.

 Kolnay lehunyta a szemét és újra fáradtnak érezte magát.

 - Zsepi melletted, forró tea készül és Ernő még nekiállt húslevest főzni neked. - Közölte a tényeket Boka. - Hetek óta nyaggatom azzal a levessel, de csak neked hajlandó megcsinálni.

 Kolnay még nevetett is volna ezen, ha nem akart volna meghalni a láztól. Így inkább csak visszacsúszott és hagyta, hogy ismét álmodjon.

~~0~~

 Végül Kolnay napokig vendégeskedett Nemecseknél és Bokánál, akik egyedül azt bánták már, hogy a saját ágyukba fektették a beteget. Így kénytelenek voltak a kihúzható kanapén aludni, ami éppen annyira volt elég, hogy ha szorosan összebújnak, akkor ne essen le egyikük se. Persze nem panaszkodtak a közelség miatt, inkább a kényelmetlenség volt a hátulütője az egésznek. Na, meg az, hogy hiába voltak ilyen közel egymáshoz, a váratlan vendég miatt, nem akartak semmi olyat művelni, ami felkelthetné. Az esténként ellopott apró csókok azonban a harmadik nap után, kezdtek túl kevésnek bizonyulni. Szinte már forrt körülöttük a levegő, ami azt eredményezte, hogy végül be kellett járatni a Grundban lévő iroda asztalt. Igaz, utána rengeteg papírt kellett felszedni a földről és sorrendbe rakni, de legalább már nem voltak annyira frusztráltak. Talán az ötödik napon történt (mikor megbeszélték Kolnayval, hogy másnap hazamegy), hogy Ernő akkor ért haza, mikor már Boka az ideiglenes ágyban feküdt. Fáradt és nyűgös volt a rengeteg papírmunka miatt, mégis csak egy kis gyengédségre vágyott. A nappaliba sétálva áthajolt a kanapé karfáján és egy csókot adott szerelmének.

 - Szia. - Köszönt mosolyogva.

 Boka csak hümmögött egyet. Igen, a két munkahely eléggé leszívja az energiáit, állapította meg Nemecsek. Fel akart egyenesedni, de a másik hirtelen kapott utána és húzta vissza a tarkójánál fogva.

 - Maradj. - Kérte és teljesen szembe fordult vele, így fejjel lefelé szemlélhette meg a szeplőit.

 - Le akarok zuhanyozni. - Válaszolt gyengéden Ernő és egy hirtelen ötlettől vezérelve, feldobta az ötletet. - Ha szeretnél, jöhetsz velem.

 Boka szemöldöke a homloka közepéig szaladt és egy pimasz vigyorral az arcán kérdezett rá.

 - Hogy mit mondtál? - Húzta magához közelebb, de még mielőtt összeérhetett volna az ajkuk, a konyhából jövő hang megállította őket.

 - Azt mondta, hogy a fürdőben akar dugni veled! - Lépett ki az ajtón Kolnay és hüvelyk ujját felmutatva, hatalmas vigyor kíséretében, visszavonult a hálószobába.