2017. szeptember 19., kedd

Felveszem a tavaszi eső bátorságom

A cím ne tévesszen meg! Én se tudom miért ez lett... Pont olyan katyvasz a fic is, mint a cím, szóval sok sikert :D Csónakos x Csele; Kolnay x Barabás; Nemecsek x Boka; Geréb x ÁtsFeri... Ahhoz képest, hogy kicsit sem az, mint ami szeretett volna lenni.. Jó olvasást ^^

~~0~~0~~

 Csónakos András nem szeret étterembe járni. Cselét azonban szereti, ezért elmegy vele. Jobban mondva "menne", ha a másik hajlandó lenne végre elindulni. Viszont ő csak áll a szobája közepén, nézi a rumlit, amit maga körül csinált (alig három perc alatt), majd szenvedő arccal nézett barátjára.
 - Mit vegyek fel? - Úgy kérdezi, mintha ez lenne a világon a legnagyobb probléma.
 Csónakos nem mond semmit, mert ismeri párját, így pontosan tudja, hogy Csele ezt tényleg úgy éli meg, mint egy világ végét. Lehetséges, hogy még azt is jobban viselné, ha közben jól nézne ki.
 - Szerintem így is tökéletes vagy. - Mosolyodik el pimaszul András, Csele meztelen felsőtestét látva.
 Ő azonban csak egy szúrós pillantással ajándékozza meg a másikat.
 - Feladom. - Sóhajt nagyot, aztán csukott szemmel benyúl a szekrénybe és az első kezébe akadó ruhadarabot magára veszi.
 - Indulhatunk. - Von vállat nemtörődöm módon.
 El akar indulni, de Csónakos hangja megállítja.
 - Álljon meg a gyászmenet, Papuskám! Ebben sehova. - Fújtat az említett és nem csak azért, mert az a lemondás a barátja szemében őt is elszomorította és még csak nem is az étterem iránti utálata miatt.
 - Most mi a baj ezzel? - Néz végig magán Csele, de mikor rájön, hogy min akadt ki párja, hangosan felnevet.
 - Nem fogsz velem mutatkozni, ha közben vörös ing van rajtad! - Köti az ebet a karóhoz a férfi.
 Csaba is rájön, hogy ezt ő sem gondolta át túlságosan és gyorsan lekapja magáról az említett darabot. A további válogatást azonban megakadályozza egy óvatos érintés, amit Csele, a gerince mentén érez és végig fut, egyenesen a csípőjére.
 - Le van foglalva az asztal. - Fordul meg az ölelésben, de már tudja, hogy neki kell majd bocsánatot kérnie a személyzettől.
 Még szerencse, hogy a tulaj a barátjuk. Így nem lesz annyira kínos, hogy ebben a hónapban már harmadszorra mondják le a foglalásukat, kitalált okok miatt.

~~0~~

 Kolnay Pál éppen a telefonját nyomkodja hatalmas koncentrációval az egyik boxban, mikor hirtelen levágódik mellé Barabás.
 - Tavaszi szél vizet áraaaszt! - Énekel hangosan, nem zavartatva magát azzal, hogy többen is vannak az étteremben rajtuk kívül.
 - Beléd meg mi ütött? - Pillant fel egy másodpercre a beszélgetésből a másikra.
 Barabás azonban csak megvonja a vállát és dúdol tovább. Nagyjából tíz percig ülnek így egymás mellett. A telefon függő és a dalos pacsirta. A hangulatot azonban megtöri, Boka megjelenése, aki toll kattogtatva lép közelebb.
 - Sziasztok! - Köszön illedelmesen. - Csónakosékról valami hír?
 - Megint dugnak, kajálás helyett. - Néz fel Kolnay vigyorogva a mobiljából.
 Boka egy hümmögéssel veszi tudomásul, aztán felveszi a rendelést. Az asztalra megint a népdalos chat kattogás hangjai szállnak, de nem zavarja ez egyiküket sem.
 - Nekünk se kellett volna eljönni. - Dönti hátra fáradtan Kolnay a fejét. - Ha Csele otthon maradhat, akkor mi minek jöttünk?
 Barabás hatalmas vigyorral mutat a férfi mosdó felé, de a másiknak csak kis idő elteltével esik le az utalás.
 - Idióta. - Morogja.
 - Máskor ők jönnek, mi meg maradunk. - Mondja egyszerűen Pali.
 Barabás erre bőszen bólogatni kezd.
 - Rájöttem, hogy titokban te szerelmes vagy belém. - Támasztja kezébe az állát és egy ártatlan mosollyal bámul a másikra.
 Kolnay elrakja a telefonját végre és csak azután válaszol Barabásnak.
 - Nem is titokban. - Hajol közelebb és egy gyors csókot váltanak mielőtt kihozzák a rendelésüket.

~~0~~

 Nemecsek Ernő nem gondolta volna, hogy ha nyit egy éttermet, akkor az ekkora siker lesz. Főleg a fiatalok körében volt nagyon népszerű a Grund nevű kis épület, ami a Pál utca és a Mária utca sarkán állt. Ernőnek azonban először a személyzetről kellett gondoskodnia. Az elején teljesen rendben volt minden, de mikor a Vörös Sárkány nevű pub is megnyílt egy utcával feljebb, akkor hirtelen már nem volt akkora forgalom és Nemecsek csak a barátaira számíthatott, mint munka erő. Boka volt olyan kedves és magára vállalta a pincér szerepet, mert azt mondta úgyis kell egy kis elterelés a Gerébbel való szakítása után. Azóta eltelt már lassan fél év és ők összeköltöztek.
 - Így meg fogsz ázni. - Lépett ki Boka a hátsó ajtón, esernyőjét a feje fölé emelve. - Nem akarsz megint beteg lenni ugye?
 Nemecsek csak halvány mosollyal az arcán bólintott nemet. Emlékezett még arra a pár évvel ez előtti megfázására, mikor kórházban kötött ki.
 - Na, gyere ide. - Húzta magához a kissé ázott testet a magasabbik.
 Egy ernyő alatt, összebújva indultak neki a haza útnak. Lassan, nem törődve a ferde pillantásokkal, végig haladtak a Corvin mozi előtt, ahol Ernő szomorúan vette észre, hogy az időjárás miatt be van zárva a kis könyves bódé.
 - Pedig meg szerettem volna venni a múltkor látott Ady kötetet. - Sóhajtott fel szomorúan.
 - Lesz majd másik. - Szorította meg Boka bíztatóan párja vállát és egy csókot nyomott a feje búbjára. - Most viszont siessünk, mert ez az eső úgy néz ki sosem fog elállni.
 Nemecseknek egyet kellett értenie. Régen volt már ilyen esős tavaszuk.

~~0~~

 Geréb Dezső ismét intett egyet, ezzel jelezve a pultnál álló Áts Ferinek, hogy még egy kört kér. Aztán míg az italra várt, szétnézett a Vörös Sárkányban. Úgy nézett ki, mint amit a filmekben láthatunk a kínai részlegeken. Mindent a vörös és fekete szín uralt. A falra hatalmas sárkány volt festve és a világítás is pirosan izzott.
 - Itt van. - Tolta elé Feri a poharat, majd a következő vendéghez sétált.
 Geréb húzóra megitta a barack pálinkát, ami még a Grund féle bort is verte minőségben. Most viszont nem az számított, hogy finom-e vagy sem. A lényeg, hogy minél hamarabb részeg lehessen. Kellett neki egy kis folyékony bátorság mielőtt odaáll Boka elé bocsánatot kérni. Persze tudta, hogy már nem fogadná vissza, hiszen ott van neki Nemecsek, de a lelki ismerete nem volt tiszta és ezt még a 60 fokos házi pálinka se tudta lemosni róla. Áruló volt. Legalábbis annak mondták és lassan kezdte ő is annak hinni magát. Pedig ő csak jobb fizetést szeretett volna, így átpártolt a Vörös Sárkányba. Itt viszont nem sokáig maradhatott. Egyre többen lettek dolgozók és egy leépítés során neki is kitették a szűrét. Miért is hitte azt, hogy amiatt, hogy pár éjszakát együtt töltött a főnökkel, majd kivételeznek vele? Természetesen nem volt képe visszakuncsorogni magát a Grundba, így hivatásos munka nélküli lett. Ma pedig végre elhatározta, hogy bocsánatot fog kérni. Ismét intett egyet, mire a vörös ingbe bújt férfi elé lépett.
 - Fizetnék. - Nyúlt bele a zsebébe, hogy kivegye a pénztárcáját.
 - A ház ajándéka. - Hajolt át a pult fölött Feri mosolyogva.
 Geréb pedig hirtelen úgy érezte, minden levegőt kiszívtak a helyiségből. Csak a férfi arca volt, ami hirtelen nagyon közel került hozzá, majd ismét távol. Feri kacsintott egyet és visszament dolgozni. Dezső pedig kábulva, kissé ittasan lépett ki a szórakozó helyről az esőbe. Hagyta, hogy arcán végig follyanak az eső cseppek. Talán mégis jelentett valamit a másiknak is az a ferde este. Az este, mikor  rájött, hogy még mindig tud érezni.

2 megjegyzés: