Az eltévedt üzenet

Az órán levelezés izgalmas, csak akkor nem, ha rossz ember kezébe kerül az információ. A fanart pedig mezmacko gyönyörű alkotása. <3

 Rácz tanár úr óráin szokott előfordulni a leggyakrabban, hogy egy-egy eltévedt papírgalacsin egészen véltlenül átrepül a terem msik végébe. Általában ezek a kis fecnik, amiket füzetből tépett ki valamelyik fiú, csak olyan információkat tartalmaztak, hogy mikor legyen a pontos gyűlése a gittegyletnek, vagy hogy mi lesz a haditerv a Vörösingesek ellen. Természetesen ezeket órák után is meg tudták volna beszélni, de volt valami hívogató abban, hogy titokban, a tanár háta mögött mégis beszélgethetnek szavak nélkül.

 Egy ilyen unalmas órán történt, hogy Boka János hangtalanul kitépett egy lapot a füzetéből, majd teljes figyelmét annak szentelve, írni kezdett. Páran felé néztek, és várták, vajon mi olyan fontos a kapitánynak, hogy már percek óta körmöl? Aztán hirtelen összegyűrte a lapot és mikor a tanár nem figyelt, előre nyújtotta Richter-nek, aki tovább adta Gebérnek. Halkan adták át, miszerint Nemecsekhez kell eljutnia az üzenetnek. Biztosan azt gondolták, hogy a közlegénynek valami plusz munkát ad. Haladt is szépen egészen addig, míg Weisz-hez nem ért. Boka a homlokára csapott. Ezt nem vette számítsba, hiszen köztudott volt, hogy Weisz rosszabb, mint egy pletykás vénasszony. Nem fogja kibírni, hogy ne nézenn bele egy kicsit. Így is történt. Nem érdekelte túlságosan, hogy bizalmas lehet az információ, neki tudnia kellett róla.

 - Weisz! - Próbált halkan odaszólni neki, miközben hatalmas mozdulatokkal próbálta immitálni, hogy adja tovább.

 Ennek az lett a vége, hogy a kíváncsi fiú egy kisebb, csukláshoz hasonló hangot adott ki, mire Boka kiesett a padból.

 - Boka János! - csendült fel Rácz tanár úr hangja. - Mi olyan érdekes a padló mintázatában?

 Az emlegetett felkelt gyorsan és arca pirosságát a hirtelen mozdulatoknak próbálta tulajdonítani.

 - Tanár úr, kérem! - Vett nagy levegőt, de a katedránál álló férfi a szavába vágott.

 - Hol van a kabátod, fiam? - Húzta össze gyanakodva a szemét, miközben végig futtatta tanítványán.

 Weisz hirtelen a padra borulva röhögni kezdett, de nem csak az ő reakciója volt figyelemre méltó. Ugyanis a kis Nemecsek arca másodpercek alatt lett pipacs piros, majd inkább ő is alkalmazta Weisz módszerét, és a padhoz szorította égő arcát. Boka, a hirtelen támadt felfordulásban még épp kiszúrta, ahogy Nemecsek elrejti zsebébe a papírdarabot, majd rá pillant a szeme sarkából. Az üzenet célba ért, így már csak ki kell húznia magát ebből a helyzetből.

 - Tanár úr, kérem. Én nem tudom meghatározni a kabátom pontos helyét. - Mondta tisztelettel a hangjában.

 Az osztály feszülten figyelte az eseményeket.

 - Ezt úgy érted, hogy elhagytad? - Vonta fel a szemöldökét az oktató.

 Weisz még jobban nevetni kezdett, míg Nemecsek már-már az asztal alá bújt, hogy eltűnjön a föld felszínéről.

 - Ez nem egészen igaz, tanár úr! - Próbált kitérő választ adni Boka. - Jelenleg nincs a birtokomban az említett ruhadarab, így nem is tudom hordani. Ez az oka, hogy nincs rajtam.

 Egy biccentéssel letudta a válaszadást és képzeletben megveregette a vállát, na meg persze elraktározta a fejében, hogy Wiesz neve ma kétszer is fel fog kerülni feketével a naplóba.

 Rácz tanár úr körülnézett a teremben. Még csak most tűnt fel neki, hogy Nemecsek és Weisz mennyire nem rájuk figyeltek.

 - Üljön le, János. - Mondta egy sokat sejtető mosollyal, majd Nemecsekhez fordult. - Maga pedig jobb, ha máskor jobban felöltözik, ha úgy érzi hűvös lesz kint.

 Weisz nem törődve az órával, hangosan nevetni kezdett és abba se hagyta a nap végéig.