A zsűrizés esete

Szösz. Eset. Dean. Önteltség. 

- Ne hisztizz már! - Mentem utána a szobánkba. Egyszerűen gyerekesen viselkedett. Ahogy utolértem, kitört belőlem a nevetés. A hálószoba tükör előtt ácsorogva húzta fel nyakig a pólóját és kétségbeesve nézegette a felsőtestét. 

- Nem hisztizek. - Vágott vissza sértődötten. - Azt mondd meg, hogy lehet ez csak egy 6-os?! 

- Szerintem annyi. - Válaszoltam nemtörődöm módon és próbáltam visszafogni az éppen kitörni készülő röhögésem. Annyira felidegesített az EGOjával, mikor a többiekkel felhoztuk a témát. Sam kezdte az egészet. Az ő hibája! Ha nem fejtegeti, hogy szerinte Lexy 10/10-es csaj, akkor nem kötünk ki itt, ahol most vagyunk. Természetesen mindenki elkezdte pontozni a másikat, míg Dean nagyképű beszólásaira lepontoztam. Túl nagy volt az arca, gondoltam kicsit letöröm a szarvát. 

- Egy 6-os? Egy rohadt, kicseszett 6-os? - Duzzogott és még mindig a tükör előtt billegett. 

- Már mondtam. - Nézegettem a körmeim. 

- Sam akkor miért kapott tőled 9-est? - Vágta csípőre a kezét mérgesen. 

- Mert ő egy 9-es. - Válaszoltam egyszerűen. 

- Akkor Cas? Még neki is 8-ast adtál! 

- Befejezted? - Vontam fel kérdőn a szemöldököm. 

- Nem! Eddig mindig 10-est kaptam, erre lepontozol! 

- Ha azt mondom, hogy megérdemelsz egy 7-est, akkor felhúzod megint a pólódat? - Sétáltam hozzá közelebb. Döbbenten pislogott, egyszerűen nem tudta hova tenni a helyzetet. Elképedve húzta feljebb a ruhadarabot, mire elé lépve, óvatosan minden izomkötegen végigfuttattam az ujjaimat. 

- Vélemény? -Hunyta le a szemeit, élvezve az érintésem. 

- Nem is tudom... - Húztam tovább az agyát. 

- Fogd meg ezt is. - Nyúlt finoman a kezemért és rávezette a derekára. Elidőzve a V-vonal szélénél, egyre lejjebb csúsztattam a kezem. Megálltam az övénél és kicsit közelebb húztam magamhoz. Mély, morgás szerű hang tört fel a torkából, majd a fenekembe markolva, eltüntette a köztünk lévő maradék távolságot. A bőre illata megbódított és egy pillanatra elgyengültem. Természetesen elég volt neki ennyi. 

- Még mindig lepontozol? - Dörmögte a fülembe, alig hallhatóan. 

- Igen. - Leheltem a mellkasába. 

- Hmm... változtassunk a véleményeden. - Lassú mozdulattal húzta végig hüvelykujját a kulcscsontomon. 

- A zsűri lekenyerezése szabályba ütköző. - Vigyorogtam. 

- Azért vannak, hogy megszegjük őket...