Ehhez már tényleg nem tudok mit hozzáfűzni. Alexa! Neked. ;)
Furcsa hangokra ébredtem. Valami összetört, majd gurulni kezdett a földszinten. A párnám alá nyúltam a tőrömért, de hűlt helye volt.
- Sam! - Simogattam meg a karját. Hangom félve, álmosan szelte a sötétséget. Rögvest felült és felkapcsolta a villanyt.
- Mi a baj? - Ásított, de szemei éberen emelte rám.
- Valami zajt hallottam lentről. Gondoltam megnézem, de nincs meg a tőröm. - Vontam fel a szemöldököm kérdőn. Egyértelmű volt, hogy ő tette el.
- Majd én megnézem. Szerintem csak Deanék értek haza illuminált állapotban. - Sóhajtott, majd a saját párnája alól kihalászott egy fegyvert. Duzzogva húztam össze a szemem. - Ne nézz így rám!Neked vannak rémálmaid. Csak nem szeretném, ha véletlenül álmomban szíven szúrnál.
- Meg se fordult a fejemben... - Motyogtam, majd figyeltem, ahogy szarvasos mamuszába bújva kisétál az ajtón.
Mikor már fél órája nem érkezett vissza, utána mentem. Abban bizakodtam, hogy tényleg csak a többiek érkeztek meg részegen és leragadt beszélgetni, nem valami lény, aki az életünkre akar törni. Lelki szemeim előtt már véresebbnél véresebb jelenetek pörögtek le. Remegő kezeim ropogtatva mentem a hang irányába.
A kép ami elém tárult, minden volt, csak nem ijesztő. Sam szürke pizsamájában a kanapén ült. Az előbb még görcsösen szorongatott pisztoly valahol az asztalon található szemétkupac alól kandikált ki. Életem szerelme pedig valakinek, vagyis valaminek motyogott.
- Sam... Minden rendben? - Léptem mellé, mire megláttam, hogy miért is ragadt lenn. Ölében egy aprócska, fekete kiscica dorombolt. Konkrétan elfért volna Sammy tenyerében kétszer.
- Minden. Megtaláltam a rendbontót. - Simogatta meg a füle tövét, féloldalas mosoly kíséretében. Én is lehuppantam mellé és kérdő pillantást váltva, átvettem ölembe a pici állatot. Meleg volt, puha és gyönyörű. Egyszerűen első pillantásra elrabolta a szívem.
- Megtarthatjuk? - Néztem az ifjabb Winchesterre könyörögve.
- Dean nem örülne. Allergiás a macskákra. - Húzta el a száját.
- Nem baj. Majd veszek neki gyógyszert. - Vontam meg a vállam flegmán. Tudtam, hogy ettől a perctől fogva senki nem fog tudni elszakítani az apróságtól.
- Lexy... - Kérlelt Sam.
- Amara lesz a neve. - Húztam ki magam büszkén, mire Sammy majdnem megfulladt a röhögéstől. Ismert, így nem lepődött meg, csak rákérdezett.
- Miért pont az?
- Mert így lehet Dean is megszereti... Plusz Gina sem akarja majd lenyúlni. - Vonogattam sunyin a szemöldököm.
- Jól van. - Adta be a derekát. - Ha balhé lesz, te tartod a hátad!
- Köszönöm! - Öleltem át és cuppanós puszit nyomtam az arcára. - Mehetünk! - Vezényeltem, miután a cicát felemelve, nekiindultam a lépcsőnek.
- Hová viszed? - Állt meg csodálkozva a feljárónál.
- A szobánkba. Mit gondoltál? - Tártam ki az egyik karom kérdőn. - Köszönj az új alvótársunknak!
- Hihetetlen nőszemély... - Dörmögte mögöttem, de már nem foglalkoztam vele. Túlságosan lekötött a kis betolakodó egyenletes szuszogása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése