Plátói Sammick, egy kis Destiel mellékszállal, valamint 12x17 közben játszódik, mert én ezt a részt még mindig nem vagyok hajlandó feldolgozni.
Mick Daviesről senki nem gondolta volna, hogy ennyit tud inni, de főleg nem Sam vagy Dean Winchester. A férfi kéretlenül állított be a bunkerba pár órával ezelőtt, és habár először talán beszélgetni szeretett volna, féktelen italozás lett a vége. Sam mindig tartotta magát a saját szabályaihoz, így sosem ivott annyit, hogy részeg legyen. Ha mégis, akkor annak nyomós oka volt. Vele ellentétben Dean szeretett kirúgni a hámból. Habár meg volt győződve arról, hogy Dean tulajdonképpen már immúnis az alkoholra, a bátyja igen is részeg volt. Mick pedig még mindig ivott, és ivott, és ivott, és Sam nem tudta, hogy mégis hogyan férhet el ennyi alkohol a férfiben, anélkül, hogy egy kicsit is meginogna.
– Én, én azt hiszem, megpróbálom felhívni Cast – pattant fel Dean az asztaltól, és elindult megkeresni a telefonját. Az angyalt már napok óta nem lehetett elérni, és ez kezdett kicsit aggasztó lenni.
Ketten maradtak a könyvtárban, és egy ideig kínos csend honolt közöttük, amíg Mick fel nem hozott valami tudományos témát, ami elől Dean valószínűleg futva menekült volna, de Sam ámulattal hallgatta. Micknek hatalmas volt a lexikális tudása, és habár Sam is nagyon okos volt, lenyűgözte őt a másik. Minden egyes alkalommal itta a szavait, amikor beszélni kezdett. Aztán Mick egyszer csak megakadt a mondandójában, Sam pedig úgy érezte, mintha transzból ébredt volna. Érdeklődve pillantott a másikra. A brit férfi üresen bámult maga elé, aztán végül Samre nézett.
– Elnézést kérek, megyek elteszem magam holnapra – mondta, és kijjebb tolta a széket, hogy kiférjen az asztal mellől.
– Jó éjt – biccentett felé Sam, aztán ő is felkelt, és a szobája felé vette az irányt. Elsétált a konyha mellett, majd egy kicsit visszanézett, amikor rájött, hogy Dean bent van, és még mindig Cast próbálja elérni. Valószínűleg megint csak a hangposta kapcsolt be. A bátyja volt elég részeg ahhoz, hogy észre se vegye Samet.
– … nem tudom, hogy hol vagy, de ha megtalállak, esküszöm, hogy kibelezlek. Várjunk nem, de, talán, lehet, én sem tudom, Cas! Aggódok érted a francba is, és kurvára hiányzol. – Sam eléggé intim pillanatnak titulálta ahhoz, hogy szó nélkül tovább sétáljon, és lefeküdjön ő is aludni. Mielőtt befordult volna a szobájába még összetalálkozott a folyosón Mickkel, aki Sam láttára széles mosolyt húzott az arcára.
– Jó éjszakát, Sam! – köszönt, aztán elnyelte őt az egyik üres szoba sötétsége. Valahogy annyira különlegesen tudta kiejteni a nevét, mintha nem csak egyszerűen Sam lenne, hanem annál sokkal több. Még akkor is Mick hangja visszahangzott a fejében, amikor reggel felébredt.
– Én, én azt hiszem, megpróbálom felhívni Cast – pattant fel Dean az asztaltól, és elindult megkeresni a telefonját. Az angyalt már napok óta nem lehetett elérni, és ez kezdett kicsit aggasztó lenni.
Ketten maradtak a könyvtárban, és egy ideig kínos csend honolt közöttük, amíg Mick fel nem hozott valami tudományos témát, ami elől Dean valószínűleg futva menekült volna, de Sam ámulattal hallgatta. Micknek hatalmas volt a lexikális tudása, és habár Sam is nagyon okos volt, lenyűgözte őt a másik. Minden egyes alkalommal itta a szavait, amikor beszélni kezdett. Aztán Mick egyszer csak megakadt a mondandójában, Sam pedig úgy érezte, mintha transzból ébredt volna. Érdeklődve pillantott a másikra. A brit férfi üresen bámult maga elé, aztán végül Samre nézett.
– Elnézést kérek, megyek elteszem magam holnapra – mondta, és kijjebb tolta a széket, hogy kiférjen az asztal mellől.
– Jó éjt – biccentett felé Sam, aztán ő is felkelt, és a szobája felé vette az irányt. Elsétált a konyha mellett, majd egy kicsit visszanézett, amikor rájött, hogy Dean bent van, és még mindig Cast próbálja elérni. Valószínűleg megint csak a hangposta kapcsolt be. A bátyja volt elég részeg ahhoz, hogy észre se vegye Samet.
– … nem tudom, hogy hol vagy, de ha megtalállak, esküszöm, hogy kibelezlek. Várjunk nem, de, talán, lehet, én sem tudom, Cas! Aggódok érted a francba is, és kurvára hiányzol. – Sam eléggé intim pillanatnak titulálta ahhoz, hogy szó nélkül tovább sétáljon, és lefeküdjön ő is aludni. Mielőtt befordult volna a szobájába még összetalálkozott a folyosón Mickkel, aki Sam láttára széles mosolyt húzott az arcára.
– Jó éjszakát, Sam! – köszönt, aztán elnyelte őt az egyik üres szoba sötétsége. Valahogy annyira különlegesen tudta kiejteni a nevét, mintha nem csak egyszerűen Sam lenne, hanem annál sokkal több. Még akkor is Mick hangja visszahangzott a fejében, amikor reggel felébredt.
Eddig nem játszottam el Sammick gondolatával, de nagyon tetszik az egész cuccli. *-*
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik >w< Nekem a BMoL shipeim között először a Ketchstiel és a Mickstiel volt, majd szépen jött a Kick - Mick x Ketch ugye - aztán pedig Dean x Ketch és a Sammick is, szóval ez a két jómadár egész szépen felfordította az eddigi jól bevált Samifer - Destiel felállásom :'D
Törlés