17. fejezet - Make up
Nagy erőkkel vetettem bele magam a munkába. A jó kedvem nem akart lohadni, pedig a másnapos szédelgés és a hányinger eléggé próbálta elrontani. Nem hagytam magam. Inkább az éjjel történt csókra koncentráltam.
- Istenem... - Szakadt ki egy hangos sóhaj.
- Szólítottál? - A hang irányába kaptam a fejem, így konstatáltam Rob levakarhatatlan vigyorát.
- Na csüccs. - Húztam ki szemforgatva a székét, mire kényelmesen elhelyezkedett.
- Hogy telt az első hét? - Kezdte a csevegést, amíg hajhabot nyomtam a tenyerembe. Aprólékosan figyeltem, míg a fehér, könnyű anyag megduzzad és eléri végleges, kenhető formáját.
- Igazából egész jó volt. - Állítottam be a haját gondosan.
- Ez már csak ilyen. Sosem unatkozunk. - Gondolkodott hangosan.
- Hello. - Toporgott Jensen az ajtóban. Elég sűrűn láttam az utóbbi időben, mégis elszorult a torkom a visszafojtott pillangók hadától.
- Várd ki a sorod. - Rázta meg Rob a mutatóujját játékosan fenyegetve.
- Téged már várnak a pultnál.
- Basszus! - Pattant fel azonnal. - Alapozni visszajövök a szünet után.
Mire észbe kaptam, már se híre se hamva nem volt. Az egyedüli nyom, amit maga után hagyott, az a ragacsos kezeim. A csaphoz léptem, hogy leáztassam.
- Gondoltam ebédelhetnénk együtt. - Mosolygott félénken, ami menten olvadásnak indította minden porcikámat. Egy esetlen okét sikerült végül kinyögnöm, amire egy, a homlokomra adott puszi volt a válasz.
Az étlapot böngészve válogattunk jobbnál jobb kaját közül.
- Nekem abból a görögsalátából kell, meg gyros hús. - Adtam le a rendelést.
- Jesszus. - Fintorgott. - Én egy steaket kérek, krumplival.
Üres asztal után kutattunk, amikor Lexy aggódó tekintetére felkaptam a fejem.
- Arra ment. - Simított végig Jensen a derekamon és tolni kezdett egy irányba.
- Mi volt ez? - Húzódtam közel a fülébe suttogva.
- A terv beindult. Jared után eredet. - Kacsintott.
Nyugodtan álltam neki az ebédemnek, de egy idő után zavarni kezdtek a vizslató szempárok. Mindenkin izgatott, érdeklődő sutyorgás futott végig. Inkább egy paradicsomot bökdöstem a villámmal. Azt hittem képes leszek erre, de túl sok ember vett körül, akiknek az agyában hallani véltem a fogaskerekek zörgését. Úgy éreztem az összesnek megvető, gonosz gondolatok cikáznak a fejében.
- Szóval, mit szólnál ma egy Gyűrűk Ura maratonhoz? - Fogta meg a kezem. Nekem viszont csak az pörgött az agyamban, hogy a minket körülvevő emberek mit gondolnak.
- Nem hiszem, hogy ez helyén való lenne. - Pattantam fel, mint aki parázsba ült. Az arcán döbbenet és csalódottság játszott.
- Én... - Nagyot nyelve elrohantam. Nem ez volt a legfelnőttesebb megoldás, de hirtelen ez tűnt ésszerű lépésnek.
A lakókocsi ajtóban Alexába ütköztem. Szemei szikrákat szórtak, az alsó ajkát rágcsálta idegesen.
- Hey! - Fogtam meg a két vállánál lefékezve a lendületét.
- Bocsi. - Motyogott, de fejben máshol járt.
- Mi történt? - Húztam befelé. Maga elé bámult, de nem mukkant meg. Megint rákérdeztem. - Mi a baj?
- Jared. - Sóhajtott, mint akinek egy hatalmas szikla nyomja a mellkasát.
- Igen? - Unszoltam. Harapó fogóval kellett kihúzni belőle a szavakat.
- Szeretne jobban megismerni... és nem tudom, hogy akarom e! Azaz persze, hogy akarom. Értesz? Ő Jared... én meg... én vagyok!
- Lökött vagy. - Böktem oldalba.
- Mondja az, akinek épp a másik jómadárral kellene ebédelnie, ehelyett a flúgos húgát pesztrálja. Majdnem felborítottál.Láttam rajtad, hogy beijedtél. - Elhúztam a számat, hiszen igaza volt.
- Ettem. Gyrost ettem. - Kezdtem bele. - Egy nagyon finom gyrost...
- Ne terelj!
- Jó! Szóval akkor elkapott az a fura érzés, hogy mindenkinek minket néz. Majdnem kidobtam a taccsot, annyira stresszelni kezdtem.
- Ebben mi a rossz?
- Annyi, hogy alig ismerjük egymást, mégis úgy érzem mintha ezer éve lenne. Mindenki egy hülye hírnévre hajtó picsának tart. Pedig számomra, amikor együtt vagyunk ő csak egy egyszerű srác.
- Megríkatsz te hülye! - Lökött meg. - Én meg elszaladtam, mert azt hittem Misha hülye vicce az egész.
- Ez ciki. - Nevettem fel megkönnyebbülten.
Kopogásra kaptuk fel a fejünket.
- Lányok! - Mark hangja csendült fel.
- Jövök! - Indultam kinyitni neki az ajtót.
Ott toporgott talpig öltönyben. Hirtelen egyetlen gondolat férkőzött az agyamba, amitől elnevette magam: Crowley, a Pokol királya eljött a lelkemért.
- De jó kedved van. - Vigyorgott. - Pedig páran rád várunk.
- Basszus! - Gyorsan elköszöntem Alexától és rohantam a dolgomra.
Misha, Jared és Rob már sorban várakoztak.
- Bocs a késésért. - Vetettem bele magam az alapozók és púderek tömkelegébe. Rob arcát gyorsan befejeztem, Misha-n sem kellett túl sokat dolgozni. Jared huppant éppen a székbe, amikor két új taggal bővültünk. Az egyikben azonnal felismertem Mark Pellegrinot, aki hatalmas vigyor keretében kezet csókolt. Sűrű pislogás közepette a másik érkező mellém lépett és kihasználva a meglepettségem, egy puha csókot nyomott a számra. A srácok ujjongtak, Lucifer furcsa képpel méregetett, én meg majdnem a helyszínen kaptam agyi trombózist.
- Ha ezt tudom, én is merészebben üdvözöllek. - Somolygott Mark, mire Jensen szúrós pillantással válaszolt.
Továbbra is megnémulva ácsorogtam. Egyszerűen nem akarta feldolgozni a rendszer a pár perce történteket. Nagyjából akkor sikerült felfogni, mikor Jensen leváltotta Markot a székben és az eső adag alapozót rásimítottam a puha bőrére. A mozdulat közepette kapta el a kezem.
- Minden rendben? - A zöld szempár áthatóan pásztázott.
- Nem tudom. - Ahogy elhagyták a szavak a számat, csak erőtlen cincogásra hasonlítottak.
- Ha szerinted ez mégsem jó ötlet, megértem. Annyit kérek, hogy szólj időben, mert én nem játszadozom.
- Nem úgy értem! - Szabadkoztam rögtön. - Tudod ez az egész dolog nagyon ijesztő nekem. - Sóhajtottam a megkönnyebbüléstől, hogy végre kimondtam.
- Tudom. - Bólogatott. - Viszont hidd el, hogy simán megoldjuk. Minden rendben lesz. Két hetente nálad és nálam lehetünk felváltva. A médiában semmit nem kell megtudniuk, amíg mi magunk sem vagyunk biztosak.
- te mindent elterveztél, igaz? - Nevettem el magam, aminek hatására fülig szaladt a szája.
- Ez egy beleegyezés? - Sűrűn bólogattam, így hevesen magához húzva megölelt.
- Most kezdhetem előröl... - Mutattam a pólómra ragadt festéket.
- Jesszus. - Fintorgott. - Én egy steaket kérek, krumplival.
Üres asztal után kutattunk, amikor Lexy aggódó tekintetére felkaptam a fejem.
- Arra ment. - Simított végig Jensen a derekamon és tolni kezdett egy irányba.
- Mi volt ez? - Húzódtam közel a fülébe suttogva.
- A terv beindult. Jared után eredet. - Kacsintott.
Nyugodtan álltam neki az ebédemnek, de egy idő után zavarni kezdtek a vizslató szempárok. Mindenkin izgatott, érdeklődő sutyorgás futott végig. Inkább egy paradicsomot bökdöstem a villámmal. Azt hittem képes leszek erre, de túl sok ember vett körül, akiknek az agyában hallani véltem a fogaskerekek zörgését. Úgy éreztem az összesnek megvető, gonosz gondolatok cikáznak a fejében.
- Szóval, mit szólnál ma egy Gyűrűk Ura maratonhoz? - Fogta meg a kezem. Nekem viszont csak az pörgött az agyamban, hogy a minket körülvevő emberek mit gondolnak.
- Nem hiszem, hogy ez helyén való lenne. - Pattantam fel, mint aki parázsba ült. Az arcán döbbenet és csalódottság játszott.
- Én... - Nagyot nyelve elrohantam. Nem ez volt a legfelnőttesebb megoldás, de hirtelen ez tűnt ésszerű lépésnek.
A lakókocsi ajtóban Alexába ütköztem. Szemei szikrákat szórtak, az alsó ajkát rágcsálta idegesen.
- Hey! - Fogtam meg a két vállánál lefékezve a lendületét.
- Bocsi. - Motyogott, de fejben máshol járt.
- Mi történt? - Húztam befelé. Maga elé bámult, de nem mukkant meg. Megint rákérdeztem. - Mi a baj?
- Jared. - Sóhajtott, mint akinek egy hatalmas szikla nyomja a mellkasát.
- Igen? - Unszoltam. Harapó fogóval kellett kihúzni belőle a szavakat.
- Szeretne jobban megismerni... és nem tudom, hogy akarom e! Azaz persze, hogy akarom. Értesz? Ő Jared... én meg... én vagyok!
- Lökött vagy. - Böktem oldalba.
- Mondja az, akinek épp a másik jómadárral kellene ebédelnie, ehelyett a flúgos húgát pesztrálja. Majdnem felborítottál.Láttam rajtad, hogy beijedtél. - Elhúztam a számat, hiszen igaza volt.
- Ettem. Gyrost ettem. - Kezdtem bele. - Egy nagyon finom gyrost...
- Ne terelj!
- Jó! Szóval akkor elkapott az a fura érzés, hogy mindenkinek minket néz. Majdnem kidobtam a taccsot, annyira stresszelni kezdtem.
- Ebben mi a rossz?
- Annyi, hogy alig ismerjük egymást, mégis úgy érzem mintha ezer éve lenne. Mindenki egy hülye hírnévre hajtó picsának tart. Pedig számomra, amikor együtt vagyunk ő csak egy egyszerű srác.
- Megríkatsz te hülye! - Lökött meg. - Én meg elszaladtam, mert azt hittem Misha hülye vicce az egész.
- Ez ciki. - Nevettem fel megkönnyebbülten.
Kopogásra kaptuk fel a fejünket.
- Lányok! - Mark hangja csendült fel.
- Jövök! - Indultam kinyitni neki az ajtót.
Ott toporgott talpig öltönyben. Hirtelen egyetlen gondolat férkőzött az agyamba, amitől elnevette magam: Crowley, a Pokol királya eljött a lelkemért.
- De jó kedved van. - Vigyorgott. - Pedig páran rád várunk.
- Basszus! - Gyorsan elköszöntem Alexától és rohantam a dolgomra.
Misha, Jared és Rob már sorban várakoztak.
- Bocs a késésért. - Vetettem bele magam az alapozók és púderek tömkelegébe. Rob arcát gyorsan befejeztem, Misha-n sem kellett túl sokat dolgozni. Jared huppant éppen a székbe, amikor két új taggal bővültünk. Az egyikben azonnal felismertem Mark Pellegrinot, aki hatalmas vigyor keretében kezet csókolt. Sűrű pislogás közepette a másik érkező mellém lépett és kihasználva a meglepettségem, egy puha csókot nyomott a számra. A srácok ujjongtak, Lucifer furcsa képpel méregetett, én meg majdnem a helyszínen kaptam agyi trombózist.
- Ha ezt tudom, én is merészebben üdvözöllek. - Somolygott Mark, mire Jensen szúrós pillantással válaszolt.
Továbbra is megnémulva ácsorogtam. Egyszerűen nem akarta feldolgozni a rendszer a pár perce történteket. Nagyjából akkor sikerült felfogni, mikor Jensen leváltotta Markot a székben és az eső adag alapozót rásimítottam a puha bőrére. A mozdulat közepette kapta el a kezem.
- Minden rendben? - A zöld szempár áthatóan pásztázott.
- Nem tudom. - Ahogy elhagyták a szavak a számat, csak erőtlen cincogásra hasonlítottak.
- Ha szerinted ez mégsem jó ötlet, megértem. Annyit kérek, hogy szólj időben, mert én nem játszadozom.
- Nem úgy értem! - Szabadkoztam rögtön. - Tudod ez az egész dolog nagyon ijesztő nekem. - Sóhajtottam a megkönnyebbüléstől, hogy végre kimondtam.
- Tudom. - Bólogatott. - Viszont hidd el, hogy simán megoldjuk. Minden rendben lesz. Két hetente nálad és nálam lehetünk felváltva. A médiában semmit nem kell megtudniuk, amíg mi magunk sem vagyunk biztosak.
- te mindent elterveztél, igaz? - Nevettem el magam, aminek hatására fülig szaladt a szája.
- Ez egy beleegyezés? - Sűrűn bólogattam, így hevesen magához húzva megölelt.
- Most kezdhetem előröl... - Mutattam a pólómra ragadt festéket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése