Ramble on

 

 Fiatal még az éjszaka - mondta Dean Winchester, és azzal belökdöste fivérét az Impala ajtaján, ő maga pedig beült a volán mögé, majd a visszapillantó tükörből vetett egy pillantást a hátul ülő angyalra. Már hetek óta semmire sem vágyott, csak arra, hogy beülhessen egy kocsmába, és leigya magát. Persze ebben minden és mindenki megakadályozta őt, de így, hogy már lecsengett az ügy, végre kikapcsolódhatott. Már amennyire egy vadász azt megengedheti magának. 

 Egy  bő fél órával később egy kicsit lepukkant kinézetű kocsma előtt álltak meg. Ahogy kiszállt a kocsiból vett egy mély levegőt, megvárta, amíg a többiek is kiszállnak, és bezárta.  Nagy lendülettel indult el az ajtó felé, a másik kettő pedig váltott egy gondterhelt pillantást, végül egy sóhaj kíséretében az idősebbik Winchester után eredtek. Nyílt titok volt, hogy akárcsak Samnek, Casnek is ugyanolyan kevés kedve volt ma éjjel elindulni kocsmázni, az egyetlen ok, amiért mégis Dean után mentek? Hagy élvezze ki a férfi az estét, kitudja mikor lesz megint lehetőségük nyugodtan összeülni.

 - Az első kört én állom, mindjárt hozom, üljetek le - jelentette ki, és elindult a pult felé, hogy rendeljen maguknak valamit. Egy üveg whiskyvel és három pohárral tért vissza. - Lehet, hogy ez több kör lesz - vont vállat, és töltött mindannyiuknak valamennyit.

 - Én csak sörözni terveztem - húzta el a száját Sam. 

 - Nekem pedig nem kéne - szólalt meg Cas. 

 - Ne csináljátok már - nézett rájuk morcosan Dean. - Jó, Cas, te az úr angyala vagy, biztos megszégyenítő számára, ha az egyik angyala lerészegedik, de Sam, te ne hagyj cserben. 

 - Voltam már részeg, Dean. - Castiel szokás szerint komoly arcot vágott. Sam egy kicsit felengedett, Dean miatt jöttek el, akkor Dean miatt inni is fognak.

 - Akkor meg miről is beszélünk? Igyatok már - emelte meg a poharát. - Egészségetekre.

 Néhány órával később a bár elkezdett ürülni, és már csak pár asztalnál ültek emberek. Ellenben a zenegép még hangosan szólt, és voltak, akik felszabadultan táncoltak az egész teret betöltő kellemes muzsikára. Sam unottan ült a pultnál, és a sörös korsó alján lévő sörrel szemezgetett. Kénytelen volt otthagyni az asztalnál a bátyja, és az angyal párosát. Miután Dean már eleget ivott minden gátlás nélkül kezdett el rámászni Casre, aki eleinte még a helyzetet se nagyon fogta fel, aztán, amint leesett neki a tantusz, úgy tapadt Deanre, mintha nem is a világ legnaivabb angyala lenne. A bambulásából Dean kiáltása ébresztette őt fel. 

 - That's my jam!* - Megfordult a széken, és úgy mérte végig a bátyját, aki a zenegép felé igyekezett. Amíg ő nem figyelt a történésekre, addig valahogy a férfi fejére keveredett az angyal kék nyakkendője, és Castiel ingén nem volt begombolva a felső gomb. - Gyere már, Cas. Táncolj velem! - kiáltotta el magát megint. Samnek eltartott néhány másodpercig, mire felismerte a zenét. Led Zeppelin, Ramble on, történetesen Dean egyik kedvenc száma.
 A pillantása a két férfin maradt, ahogy Dean elkapta Cas derekát, és szorosan magához húzta. Az angyal nem tudott táncolni, a bátyja pedig borzasztóan részeg volt, és már azon is csodálkozott, hogy megtudja tartani magát. Aztán végül is egész jól eltáncikált a páros, és Samnek muszáj volt rajtuk mosolyogni. Már csak egy kérdése volt, hogy fognak ma éjjel hazajutni?

*That's my jam! - Ez az én számom!

Led Zeppelin - Ramble on