2016. november 2., szerda

Halloween-i lidércnyomás /Lexy-nek/

Kicsit megkésve, de egy kis Halloween-is cukiság Alexának ajándékba ^^ pusznyusz


Hatalmas vigyorral az arcomon ébredtem. VÉGRE!!! Nem törődve a takaróval, ráugrottam Samre teljes erőből.
- Ébreeeeedj!!! - ugráltam rajta, mire szegény nagyot nyögve adta tudtomra a nem tetszését. - Ne morogj, Halloween van! 
- Lexy... ha nem szállsz le rólam... - fenyegetett, de mikor kinyitotta a szemeit benne akadt a szó. A pillantása égette minden meztelen porcikámat. 
- Ne nézz így, mert ma egy csomó dolgunk van! - ráztam meg magam. Nevetve pásztázott tovább, végül elkomolyodott.
- Lex... én utálom a Halloweent.
- Majd megszereted. - nyomtam cuppanós puszit a borostás arcára, aztán jó kedvűen bevonultam a fürdőbe egy szál semmiben készülődni.

Fekete, laza öltözékben libbentem be a konyhába, ahol már Sam és Dean nagyban diskuráltak. Tudtam, hogy én vagyok a téma, hisz ahogy észrevettek, mind a ketten elhallgattak.
- Ne bámuljatok! Nem érdekel. Hol van Gina? - fordultam az idősebb anyaszomorító felé. 
- Még alszik. Éjjel kicsit sokáig ébren tartottam. - kacsintott kacéran, én pedig csak megforgattam a szemem szokásomhoz híven. Nem neveztem magam soha szégyenlősnek, de a nővérem nemi életére nem voltam kíváncsi. 
- Dean... - szólt rá Sam, engem támogatva. Ő is hasonló véleményen volt a bátyjával kapcsolatban. 
- Nyugiii... Halloween van, engedd el magad Sammy! - tömött sütit a szájába, amit még előző este készítettem az érkező gyerekeknek. 


- Összeszedem Ginát. Elmegyünk a jelmezekért. Mindenkié elkészült! - tapsikoltam, akár egy tíz éves. - Ha jönnek a kisgyerekek, adjatok nekik süteményt. Dean, ha felzabálod, kitekerem a nyakad. - mosolyogtam rá negédesen. - A szekrényben van gumicukor, meg 3 zacskó nyalóka. - néztem Samre, elhúzott szájjal bólintott. 
Elindultam a lakás másik végébe, hisz a fiúknak egyetlen kikötése volt a közös lakással: a szobák a lehető legmesszebb helyezkedjenek el egymástól. Még a nappaliból hallottam ahogy a szerelmem magyaráz. "Nekünk mindennap Halloween, ember." 
Tudtam, hogy kifejezetten utálja ezt az ünnepet, hiszen a volt menyasszonya egy ilyen buli után halt meg. Mégis... talán egy cseppnyi féltékenység is benne volt az egészben, hogy harmadik éve, minden október 31. napján igyekszem kihozni ebből a legjobbat. Szeretném, hogy elfelejtené a rossz emlékeket. 


Kopogás nélkül rontottam be az ajtón. Nővérem még mélyen aludt. Haja összevissza kuszálódva, a takaró behúzva a lába közé és motyogott. "Dean...ne, ne, ne!" Halkan kuncogva mellé osontam és leültem az ágyra utánozni, miközben pöckölgettem a fülét.
- Deaaaan. - lassan nyitotta ki a szemeit, de villámokat szórt.
- Menj ki innen! - húzta fejére a párnát. 
- Nélküled nem. - nevettem fel végre normális hangerőn. - Tudod milyen nap van?
- A halálodé? - horkantott szarkasztikusan.
- Forró. Közel jársz... - rángattam le a pajzsként használt párnáját. - Halloween vaaan. - szedtem elő a legelvetemültebb mosolyomat. Rögtön felült, de a lendülettől megfejelt. Nem foglalkozott vele, hanem még kómásan, szédelegve állt fel. 
- Indulhatunk! 
- Előbb öltözz fel. Hacsak nem tangás-Meridának szeretnél öltözni. - mutattam végig rajta. Elvörösödve vetődött a gardróbba, ahonnan aztán egy egyszerű farmer-póló-tornacipő összeállításban bukkant elő. A haja nem lett jobb, de egy fokkal rendezettebb.
- Alig várom, hogy lássam a jelmezeket! - tért magához. 
- Tudom! El sem hiszem, hogy sikerült idén végre mindent beszerezni! 
Nagy terveket szövögetve mentünk a fiúkhoz.
- Tiszta morzsa vagy. - csóválta Gina a fejét, mikor meglátta a még mindig majszoló vadászt. 
- Deb tehetem róha, ho' Lehsz ilyeh finomah shüt. - válaszolt teli pofával. 
- A bibi, hogy nem neked. - sóhajtottam lemondóan és átkarolva Sam nyakát, elhelyezkedtem az ölében. Dean csak rám nyújtotta a nyelvét, felnőttesen kifejezve a mondandóját.
- Kölcsön adod a kocsit? - pislogott nővérem nagyokat. 
- Kizárt. - jegyezte meg Dean nagyot nyelve és eltüntette a maradék csokis finomságot.
- Légyszíííííí... - puszilgatta szét a fejét könyörgő hangnemben. Nagyon szurkoltam, hogy megkapjuk az Impalát, hiszen a varrónőnk a város másik végében lakott és nagyon sok időt veszítettünk volna, ha tömegközlekedéssel kell mennünk. 
- Nem. - kötötte az ebet a karóhoz. Gina elővette a legcsábosabb mosolyát és a füléhez hajolt. Hiába dőltünk előre, hogy jobban halljuk, de nem lehetett kivenni mit súg. A hatás mégis sikeres volt.
- Óvatosan vezess. - nyomta a kezébe elvarázsolt mosollyal a kulcsokat. Csókot nyomtunk a két Winchester szájára, aztán majdnem hogy ugrándozva hagytuk el a házat.

- Fogadjunk, hogy valami mocskosat ajánlottál Baby-ért cserébe. - néztem rá, mikor már kikanyarodtunk az utcából. Csak megvonta a vállát és sejtelmes mosoly kíséretében feljebb vette a Ramones - Pet Sematary számán a  hangerőt. Énekelve nyeltük a csíkokat. 
A varrodában mindent megszereztünk, a jelmezek tökéletesek lettek. Rendeltem pár édesség szedő kosarat is, amikek élethű zombi-fej alakja volt, de sörrel töltöttük meg. A srácok még nem tudták, hogy idén különleges Halloweent terveztünk. Felszerelkeztünk a zsákokkal, amik telis-tele voltak minden jóval, aztán haza vettük az irányt. Eléggé elment az idő, így már bőven délután közepén jártunk.


Sörözgetve feküdtek a kanapén és nagyon vitatkoztak, hogy mit nézzenek. 
- A bárányok hallgatnak sokkal jobb. - ütötte meg Sam hangja a fülem. 
- Igen, de azt tegnap adta a tv. Nincs kedvem megint megnézni. Szerintem a Rémálom az Elm utcában most sokkal jobban ideillik. - érvelt Dean. Nem hagytuk, hogy eldöntsék, inkább közbevágtunk.
- MEGJÖTTÜNK!!!
- Ideje volt, Baby jól van? - Gina csak hozzávágta a zsákot Dean idióta kérdésére. 
- Indulj öltözni Winchester. - adta ki neki a parancsot. 
- A jutalmam? - vonogatta a szemöldökét, mire a saját zsákjukkal elvonultak.... készülődni. 

- Lex... nekem ehhez tényleg semmi kedvem. - dőlt végig az ágyon fáradtan. 
- Fogd be és a kedvemért öltözz be. Kérlek. - pislogtam rá tágra nyalt pupillákkal. 
Nagyon elgondolkodott, végül beadta a derekát. Visítva ugrottam a nyakába. 
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek. - pusziltam, ahol értem. 
- Jól van, na. - nevetett. - Ha tudtam volna, hogy ez ennyire boldoggá tesz, akkor mindennap jelmezben járkálnék. 
- Idióta... - kászálódtam le róla és a kezébe adtam a szatyrot. Lélegzetvisszafojtva vártam az ítéletet. Mikor rájött mi is lesz, fülig ért a szája.
- Ez nagyon menő! - húzott volna egy csókra, de megállítottam. 
- Várd ki a végét! Ez az első meglepi volt. A második, hogy nem kell mennünk sehova! Itthon lesz a buli és még várunk pár embert... 
- Mondtam már, hogy mennyire imádlak? - csillantak fel a szemei. - Te mi leszel? 
- Azt majd meglátod. Megyek készülődni. - nyújtóztam pusziért, de csak az álla alját értem fel. 

Deant áttessékeltük a másik szobába és aprólékos munka árán elkészültünk. Már a földszintről hallatszottak a zajok. 
- Indulhatunk? - toporgott Gina idegesen. 
- Pillanaaaaaat.... - fújtam még egy adag hajlakkot a sérómra, aztán fordultam egyet a tükörben. - Mehetünk.
Leérve a lépcsőn nevetve vettem tudomásul, hogy mindenki eljött. Eddig minden a terv szerint haladt, ez pedig megnyugtatott. Ott volt Jo, aki Elsa-nak öltözött, Ellen, aki boszorkány lett, ami persze igen vicces volt vadászként. Bobby nem vett fel jelmezt, de szerintem simán elment volna egy részeg kamionosnak. Ash fején egy hosszú, fekete göndör paróka virított, aminek a csúcsába egy cilinder volt tűzve. Slash. Garth konkrétan szellemnek öltözött. A legkönnycsorgatóbb jelmeze mégis Castielnek volt. Képes volt beöltözni fekete öltönybe és fura fejeket vágott.
- Cas, te kinek öltöztél? - muszáj volt megkérdeznem. 
- Nem egyértelmű? Crowley vagyok. - nézett rám komoly tekintettel. - Hello fiúk! - nézett a hátam mögé. Először azt hittem a démont utánozza, de megfordulva láttam, hogy végre megérkezett a másik két házigazda is. 
- Khaleesi... - hökkent meg Dean, aztán elővette a legmókásabb vigyorát. - Az ott az én szívem? 
Bizony. Gina a Trónok Harca, szőke, majdnem fehér hajú trónörökösének öltözött, aki nem más, mint Daenerys Targaryen. Az első évad, szív-megevős  jelenetét kiragadva. Dean álmai cowboy jelmezét kapta magára, aminek láthatóan örült. Eléggé.... beleélte magát a szerepbe.


- Ha most velem jössz ebben a ruhában... együtt visszafoglaljuk Westerost! - nyelt nagyot a cowboyunk, mire Sam összehúzott szemekkel megdorgálta.
- Kultúráld már magad! 
- Bocsi. - hajtotta le a fejét, de tudtuk, hogy meg se kottyant neki a szidás. Sose fog felnőni.
- Nem értem a lényeget.... - pislogott az angyal értetlenül, mi pedig nevetésben törtünk ki. 



Mikor megláttam Sam kezében a jelmeze részét, egy pillanatra megállt a szívem. El sem hittem, hogy tényleg képes volt megtenni. Oké... nem kifejezett jelmez volt, csak egy kellék, de haladás és ÉRTEM a kezébe fogta. Ott állt, a haja lebegett, (amit lehet csak én képzeltem oda a készülődés közben elfogyasztott vodkanarancs mennyiségtől) a kezében pedig a Mjölnir teljesen tökéletes mása.


- Thor. - biccentettem felé meghatottan, de nem akartam elkenni a sminkem. 
- Lépjünk le. - hallottam meg valahonnan messziről nővérem hangját. Már semmi más nem érdekelt, csak, hogy előttem áll a "villámok ura."
- Lexy... - vonta össze a szemöldökét. - Alig ismertelek meg. A zöld annyira furcsa a rózsaszín után. - méregetett, de apró puszit adott a számra. 
- Igen. Gondoltam két legyet ütök egycsapásra és ezt a fóbiádat is legyőzzük. - pördültem meg előtte.
- Sikerült. - nyelt nagyot látványosan, amitől az ádámcsutkája megugrott.
- Annyira imádlak. - motyogtam a mellkasába elcsukló hangon, miközben az arcom legyezgetve próbáltam menteni a sminkem.
- Azt hiszem egy kis bemutatót tarthatnánk az egymás iránti szeretetünkből... - halkította el a hangját. Ha nem ismertem volna, azt hittem volna, hogy.... aztán megéreztem fizikálisan is, hogy nem képzelődök.
- Sammy... - vontam össze a szemöldököm. 
- Komolyan beszélek Alexa. - morogta a fülembe vágytól fuldokló hangon. - Még életemben nem izgatott fel ennyire bohóc. 


The End

1 megjegyzés:

  1. Nemárnemárnemárnemáááár!!! *sikít* Imádtam, jézusom, de mégy mennyire, hogy imádtam :O Tényleg ilyen vagyok, mikor ráfanolok valamire xD főleg, ha ünnepről van szó :D Azt hittem, hogy végülis Merida leszel, de utána sokkolt a tény, hogy beraktál Samről egy Thor kalapácsos gifet x3 Viszont kegyetlen vagy, hogy nem tudtam meg, mit ígértél Deannek a kocsiért cserébe ;-; És ahhh Joker *^* (aki most bohóc, de mindegy) a lényeg a párhuzam, meg az, hogy még mindig alig kapok levegőt x3 Egyszerűen imádtam! *^* Köszönöm! <3

    VálaszTörlés