The French Mistake
Oltári hangos dörömbölésre pattantak ki a szemeim. Felülni nem tudtam, mert valami súlyos lefogta a lábam és a derekamat, de azt éreztem, hogy a nyakam teljesen elgémberedett és egy nagyon puha, jó illatú dolgon fekszem. Nehezen, de megemeltem, akkor láttam, hogy Jensen ölében pihentem le, ő árasztja magából ezt a rettentő finom aromát. Elképzeltem az arcom jelenlegi állapotát és inkább lepakoltam magamról a nehéz lábait és karját. Pár morgás kíséretében visszahelyezkedett, de a látogató nem adta fel és kizökkentett az elmélkedésből. Segítség kérően néztem a három álomszuszék társamra. Alexa összegubódzva a kanapén, Jared pedig húgom hátára dőlve aludt, eléggé kicsavart pózban. Nem adott magáról senki életjelet, így végig sem gondolva a helyzetet, kinyitottam az ajtót, hogy megnézzem: mégis ki a franc nem tud aludni korán reggel.
Teljes erőből téptem fel a kilincset, a vendégünk - jobban mondva Jensen vendége - nagyokat pislogva húzta be a nyakát, de amikor meglátott, elkerekedtek a szemei. Én pedig egyetlen dolgot tudtam leolvasni az arcáról és azon nyomban mantrázni is kezdtem magamban: Ne értsd félre a helyzetet, könyörgöm, Misha, ne értsd félre....
- Gina! - vigyorodott el gonoszul. - Micsoda reggeli meglepetés. - dőlt neki a kocsi oldalának. Nem tudtam mást tenni csak hebegve-habogva visszaköszönni és várni, hogy leégessen, szívja a vérem, de még sem tette.
- Nyugodtan kezdheted. - sóhajtottam nagyot.- Micsodát? - tárta szét a kajait. - Jensenhez jöttem, de úgy látom - bekukkolt a vállam felett - még nem alkalmas.
- Meg sem kérdezed mit keresek itt? - bámultam rá bambán.
- Lenne értelme? Lássuk csak, a pizsidet elnézve: semmi rosszat. A hajadban van egy cheetos darab - kapta kis a kócos tincsek közül. - A szemed alatt karikák éééés... Jensen a földön fekszik, míg a VattaPóni és Jared a kanapén borultak egymásra... - nagyon elgondolkodva végül kinyögte. - Szerintem itt háború volt játék közben.
- Hogy ismered őket... - nevettem fel, de aztán nagyot sikkantva estem le majdnem a lépcsőn pofával, szerencsére Misha reflexei a helyén voltak és megfogott a karomnál. Dühösen fordultam meg, hogy megöljem azt a szemetet, aki mind a két oldalról belebökte a bordáim közé az ujját, de ahogy belenéztem a zöld szemekbe, csak megcsóváltam a fejem és visszanyerve az egyensúlyom, mellkason vágtam.
- Halott ember vagy Ackles. - sétáltam be mellette, de mint aki meg sem hallotta vigyorgott. - Itt a mindentudó haverod. - jegyeztem még meg, aztán Lexyt odébb pakolva, befészkeltem magam melléjük és magamra húzva a plédet, próbáltam visszaaludni.
Természetesen még a bóbiskolós alfa állapotig sem jutottam, amikor egy test agyon akart nyomni, csukott szemmel is tudtam ki a tulajdonosa.
- Mit akarsz? - kérdeztem meg szenvedve, reménykedve abban, hogy így megúszom a további kínzást.
- Kávézni. - résnyire kinyitottam az egyik szemem, ő pedig 10 cm-ről vigyorgott a képembe. - Jobban mondva, gyere velem kávézni, kérlek. - váltott kérlelő hangnemre, amire épeszű nő képtelen lett volna nemet mondani. Sajnos rám is hatott a varázs.
- Nagyon utállak. - motyogtam, de rá pár pillanatra a morgolódásom átment zavarba, ugyanis a semmiből terített rám egy puha pulcsit. Az anyag árasztott magából mindent, ami az előttem álló pasi volt, így igyekeztem talpon maradni és nem cseppfolyóssá válni a szőnyegen.
- Mehetünk? - nyújtotta a kezét, miközben már belebújt a papucsába.
- Hova mentek? - motyogta álmosan Jared. Beletúrt a hajába és ránézett az órára. - Fél 7... ember, aludjatok már! - nyöszörgött, aztán befúrta a fejét Alexa nyaka mellé és tovább aludt. Jót mosolyogtam magamban. Ha ezt Lexy tudná, most biztos visítozós, nevetős-sírógörcsben törne ki, miközben megfojtaná szegény srácot örömében. Hálát adtam az égnek, hogy alszik... így talán nem kell a stábnak másik színészt keresnie Sam szerepére.
Halkan kiléptünk a friss levegőre és a sátor felé vettük az irányt. Egyetlen emberke ácsorgott ott és az Misha volt.
- Te is ilyen koránkelő manus vagy? - fújtattam, de elfogadtam a kezembe nyomott koffeint.
- Olyan rövid egy nap. Időben neki kell kezdeni. - bölcselkedett, miközben helyet foglaltunk az egyik padon. Még párás volt és hideg, amitől libabőrös lettem. A mellettem ülő megdörzsölte kedvesen a hátamat, így próbálva melengetni. Be is jött, hiszen ahogy a hátamon éreztem a tenyerét, elöntött a forróság. Zavartan egy hálás mosolyt küldtem felé, aztán kikutattam a zsebemben lévő dobozt és rágyújtottam egy cigire.
- Nagyon nem jó, hogy dohányzol. - szörnyülködött Jensen. - Egészségtelen és gusztustalan.
- Tudom. Mégis kell valami függőség az életembe. - vontam meg a vállam.
- Akkor majd kitalálunk valami mást és leszoksz. - határozta el. Kinevettem. Ez nem így működik.
- Oké. - hagytam rá és tovább szívtam.
- Mi lesz ma? - kérdezett közbe Misha, mire elkezdték átbeszélni a napot. Csendben hallgattam őket és figyeltem az arcukat. Teljesen felpörögtek a forgatás hallatára. Aprólékosan kivesézték a napi teendőket.
Elkalandoztam, hisz ki az a hülye akinek sikerül feldolgozni ezeket a rohamos tempóban történő eseményeket egyik napról a másikra.
- Megyek, mert még van egy-két egyeztetni valóm mára. - pattant fel Misha és úgy eltűnt, mintha ott sem lett volna. Csendben üldögéltünk egymás mellett, lóbáltam a lábam, de egyre cikibb lett a helyzet. Életemben ennyire zavarban nem érzetem még magam.
- Akkor én megyek. Le kell zuhanyoznom meló ellőtt. - álltam fel, mire Jensen is így tett.
- Elkísérlek. - vágta rá, de fura fejet vághattam, mert kitört belőle a röhögés. - Nem úgy értettem. Nem fürdeni, csak a kocsidig... - magyarázkodott.
- Értem. - túrtam a hajamba zavartan. - Menjünk.
Némán lépkedtünk a célig, ahol szó nélkül be akartam menni, de megtorpantam.
- Jól éreztem magam tegnap. - motyogtam.
- Én is. - bólogatott. - Megismételhetnénk.
- Rendben. - vágtam rá talán túl gyorsan is.
- Ma? Félidőben? Esetleg kinézhetnénk a városba. Kettőtől ötig semmi dolgom. - ajánlotta fel. A bensőm hirtelen sikítani kezdett és rendezve a vonásaimat igyekeztem nem visítva ugrálni, hiszen ha úgy nézzük ez egy randi!!! Ha nem az... akkor is!!! Hiszen Jensen Acklessel leszek kettesben sétálgatva a forgatási helyszínen kívül!
- Na? - zökkentett ki az ábrándozásból.
- Oké. - a hangom rekedten szólt, de nem hagyott cserben. Elfogadtam a meghívást.
- Szuper. Zsír. - vigyorgott szokásához híven. - Úgyis találkozunk még addig. - biccentett és távozott. Néztem egy darabig utána, és sóhajtozva, egy ismerős dallamot dúdolva pörögtem be a belsőtérbe a tengelyem körül, mint valami elmeroggyant.
Ijedtemben majdnem felborítottam az asztalt, hiszen Alexa már füli érő vigyorral, párnával az ölében vigyorgott. Esküszöm... ijesztő volt, ahogy szoborként meredt rám. Mint valami sorozatgyilkos.
- Te minek örülsz? Miért nem szól a tv? - kérdeztem idegesen.
- Úgy nem hallottam volna, hogy randid lesz. - vonogatta a szemöldökét.
- Nem randi. - próbáltam magyarázni. - Csak egy kedves meghívás.
- Ühüm... - hümmögte, közben pedig le sem vette a szemét a tvről.
- Mi a... - odakaptam a fejem és akkor vettem észre, hogy Supernatural rész megy. Méghozzá az első évad, első része.
- Hjajjjj... - csillant fel húgom szeme. - Ugye milyen tündéri volt?
- Na menj a picsába. Kilépsz az ajtón és láthatod élőben, erre te képes vagy itt nyáladzani a majdnem 10 évvel ezelőtti fejére? - hangos kacagásban törtem ki.
- Te menj a randidra. - ivott a teájába, nekem pedig lefagyott a mosoly a képemről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése