11. fejezet
A Pokol tornácán
Kővé dermedve vártam, míg Cody leért a lépcsőn. Pontosan előttem állt meg pár centivel. Az illata még mindig vonzott, de éreztem benne a rothadást és a mérhetetlen gonoszságot. Deannek igaza volt vele
kapcsolatban. Nagyon rossz ember ismerő vagyok.
- Időben bebiztosítottam magam. - mosolyodott el őrült módjára.
- Nem segítek, bármi is a kicseszett terved. - jött vissza a hangom, makacsabban, mint azt remélni tudtam.
- Ki beszélt itt kérésről? Üzletet ajánlok. Életben hagyom a barátaidat, láthatod anyádat, ha jól viselkedsz talán még szabadon is engedem, fene a jó szívemet. Cserébe annyit kérek, hogy szépen besétálsz velem oda. - bökött az oltár melletti kis ajtóra.
- Mire kellenék neked pont én? - fontam karba a két kezem. Egyszerűen képtelen voltam látni benne a Pokol egyik hadvezérét, mikor nem is olyan régen Metallicára vedeltük együtt a whiskyt.
- A terv része vagy. Örülnöd kellene, hogy ilyen fontos események részese lehetsz, hisz megszületned sem lett volna szabad. - erre csak megforgattam a szemem. - Én voltam a bukott angyalok hadvezére, Isten nekem szánta ezt a feladatot, de Haniel *(Isten dicsősége, Isten kegyelme. Abban segít, hogy mindent a maga teljességében éljünk meg.) átvert. Az a rohadt szárnyas ribanc. Azt mondta elszökünk, nem így lett. Ő "Isten dicsősége", nem hagyhatja ott az apját egy koszos démonért. Elárult. Elárulta a szerelmünket, így Sariel *(Ő felel azért, hogy a bűnös, vagy rosszul viselkedő angyalok vagy démonok megkapják méltó büntetésüket.) lapátra tett. Onnantól kezdve megtiltották, kőbe vésték, hogy angyalnak és démonnak nem lehet kapcsolata egymással. Senki nem mert ellenszegülni... a szüleiden kívül. Apád volt olyan bolond, hogy azt hitte titokban maradhat, de anyádnak volt esze. Charyla tudta, hogy nincs menekvés. Ismerte a történetemet, mint mindenki. Segítséget kért tőlem, amit én jó szívvel meg is adtam. Miért ne tettem volna? A te születésed volt az én új életem kezdete. Te vagy a kulcs, ami megtöri a rohadt átkot és onnantól kezdve ismét szabad leszek.
- Mit tettél az anyámmal? - nem sokon múlt, hogy ne ugorjak rá a hátam mögött markolászott démonölő késsel.
- Én? Kedvesem, ugyan már! - nevetett fel hangosan. - Természetesen semmit. Felajánlotta magát, érted cserébe. Te éltél, míg ő a tömlöcben szórakoztatott. - csapta össze a két tenyerét. Visszhangzott az egész templom, ahogy az éles zaj visszaverődött a falakról. - Ennek már vége. Ő elmehet, te kiváltod. Én szabad leszek, a barátaidat pedig életben hagyom. Talán... - morfondírozott el. - Azt a "pasidnak" nevezett minden lében kanál, idegesítő ficsúrt kicsinálom. Ő nem szimpatikus. Indulhatunk? - villantott rám egy vigyort.
A szemem a két ajtó között cikázott. Túl sok lehetőségem nem volt. Vagy megpróbálok elszaladni ahonnan jöttem, a bejárat irányába, de azt nem valószínű, hogy túlélem, esetleg mehetek Mala-tudja a tököm micsoda -Cody társaságában a Pokolba, ahol viszont biztos a halálom. Döntenem kellett. A mérleg pedig a Prédikátor irányába húzott, hiszen nem kockáztathattam a kinn lévők életét. Elég volt apámat kitépett szívvel látni, csak azért mert szeretett. Nem akartam, hogy Dean vagy Sam is így végezze.
- Mehetünk. - fújtam nagyot és elindultam, de Jesse megállított.
- Előbb a fegyvereket. - tartotta a markát. - A Kút egy szent hely. Ne sértsd meg.
Idegesen dobáltam le magamról minden tőrt és pisztolyt. Pár dobócsillag is előkerült és két karó.
- A szentelt vizet is légyszíves. - motyogta, én egy mozdulattal benyúltam a melltartómba és a kezébe adtam a flaskát, aminek a tartalmát kérte.
- Indulhatnánk?? - mordultam rájuk.
- Hölgyem? - tartotta Cody a karját, amit undorodva bár, de elfogadtam, így léptünk be a rejtett kis ajtón.
Nem tudom mire számítottam igazán. Üstökre? Plafonról lógó, keresztre feszített, feldarabolt emberekre? Lángcsóvákra, az égett hús szagára? Egyik sem jött be. Egy hotel kellős közepén álltunk.
- Várj egy pillanatot. - adta ki Cody az utasítást és a "recepcióhoz" lépett. Körbenézve bármelyik luxusszállónak elment volna, annyi különbséggel, hogy az üvegtető, ami a fejünk fölött tornyosult, nem az égre nézett, hanem sokkal inkább egy üvegkoporsóra hasonlított, amire jó pár méter mélyen rádobálták a földet. Ahogy belegondoltam, azonnal elkapott a klausztrofóbia. Nem volt időm a pánikbetegségemmel foglalkozni, ugyanis be lettem terelve egy hatalmas liftbe. A belsejében pedig ezer és ezer gomb.
- Ez a szinteket jelöli. - magyarázta a "vendéglátóm" és a nagy gombok közül rátenyerelt a legalsóra. - Ezek pedig, ha konkrét személyhez akarsz menni. - legyintett a többi felé.
A lift csukódott majd megindult, a furcsaság, hogy nem fel, hanem lefelé és oltári gyorsasággal. Ki akartam hányni az összes belsőszervem, de szerencsére még előtte jelezte egy halk pittyegés, hogy megálltunk.
- Áhhh - szippantott nagyot a dohos levegőbe. - Otthon, édes otthon.
Hosszú, végeláthatatlan labirintus felé közeledtünk. Nem bokrokból állt, mint a mondákban, itt bizony kemény sziklafalak irányították minden léptét az idetévedőknek.
- Kapaszkodj belém és ne engedj el, különben soha az életben nem jutsz ki innen. - parancsolta.
- Ez a mániád, állandóan fogdossalak... - mormogtam az orrom alatt, de azért erősen szorítottam az alkarjánál.
Az úton végig fura, illetve vérfagyasztó hangokat lehetett hallani. Cody viszont csak ment, mint akinek meg sem kottyan, hogy a világ legveszélyesebb helyén rohangászunk éppen. Minden követ és elágazást ismert, mint a tenyerét. Egy pillanatra sem bizonytalanodott el merre kell mennie. Darabig próbáltam jegyezni az utat, de végül rá kellett jönnöm, hogy felesleges. Innen nem lehet megszökni.
- Megjöttünk. - torpant meg. Körbenézve egy hatalmas szobában találtam magam. Továbbra is a sötét kőtömbök között, viszont régies berendezéssel. A helyiségből több ajtó nyílt, ki tudja hová vezettek. Borsódzott a helytől a hátam, de próbáltam továbbra is elszántnak tűnni és arra gondolni, nem sokára láthatom az anyámat. Furcsa izgalom kapott el, hiszen eddigi életem folyamán egyetlen képről sem ismertem. Most viszont a közelemben volt, éreztem.
- Drága, drága Leanna. - zengett Cody hangja. - Ez lesz a szobád. - a neki jobbra lévő ajtóra mutatott. - Beküldöm hozzád Neemah-t. Segít elkészülni az esti ceremóniára. Ott találkoztok édesanyáddal.
Mire kettőt pislogtam volna, eltűnt. Szó nélkül léptem a mutatott irányba. A hely nem állt többől, mint egy hatalmas ágyból, egy óriási kádból és a fal mellett lévő régies szekrényből. Egyedül talán ami szemet szúrt, az a fésülködő asztal volt. Gigantikus tükörrel.
- Ha kibámészkodtad magad, neki is kezdhetünk. - szólalt meg mögöttem egy lágy, nőies hang. Ijedten fordultam hátra, de egy vékonyka, göndör, sötét bőrű lánnyal találtam szembe magam. A ruhája az ezer éves filmekben látott, lágy esésű kendőkre emlékeztetett.
- A nevem Neemah. Malacoda úr küldött, hogy készítselek fel az estére. - nem bírtam megszólalni. Egyszerűen hihetetlennek tűnt, hogy egy ilyen törékeny lány démon legyen. - Megcsinálom a fürdőt, addig kérlek vesd le a ruháidat.
Nagyokat pislogva tettem amit mondd, amíg tevékenykedett, de nem bírtam ki és megkérdeztem.
- Te minek a démona vagy? - megilletődve felém kapta a tekintetét.
- Én egy perzsa démon vagyok. Az ártatlanság démona. - hajtott fejet, én pedig próbáltam a két fogalmat összeegyeztetni több, kevesebb sikerrel.
Igyekeztem kihúzni belőle néhány információt, de csak illedelmes, kitérő válaszokba ütköztem. A fürdőnek vattacukor illata volt, a szemeimet mázsás tömbök húzták lefelé. Képes lettem volna azonnal elaludni, de Neemah besegített a kádba és furcsa mód mosdatni kezdett. Képtelen voltam ellenkezni, olyan jól esett a forró víz és minden beleöntött illat szer elegye.
- Csodaszép vagy. - jelentette ki mellékesen, én viszont nem tudtam hová tenni. - Érintett már férfi? - kérdezte szégyenlősen.
Szóval innen fújt a szél. Gondolom évtizedek, ha nem évszázadok óta Malacoda rabja. Soha nem volt kapcsolata...
Szóval innen fújt a szél. Gondolom évtizedek, ha nem évszázadok óta Malacoda rabja. Soha nem volt kapcsolata...
Miről is beszélek? Nekem sem. Ami Dean és köztem történt egy véletlen volt, ami soha nem fog többé megismétlődni. Meg sem történt.
- Nem. Nem érintett. - zártam le halk válaszadással a témát.
Később kívül-belül megtisztulva szálltam ki a kádból. Egy köntöst terített a vállamra, miután megtörölgetett, akár egy kisgyereket.
- Feküdj le úrnőm. Aludj. Később visszatérek. - terelt a puhának tűnő ágy felé, én pedig ájultan estem a párnák közé.
Ki tudja mennyi idő múlva ébresztgetett valaki. Öntudatlanul, Dean nevét motyogva nyitogattam a szemeimet.
- Öltözz úrnő. - suttogta Neemah. Visszatértek az emlékeim, a gyomrom görcsbe rándulva jelezte, hogy marhára félnem kell.
- Hová megyünk? - erőltettem nyugalmat a hangszálaimra.
- Meglátogatjuk édesanyádat. Az Úr parancsa.
Fel sem fogtam mi történik, de már egy Neemah öltözetéhez hasonló selyem anyag takarta a testem. A színe égszín kék volt, fél pántos és a bokámat verdeste. A feltűnően kedves démon lány leültetett a tükör elé és laza kontyba fogta a hajam.
- Indulhatunk. - mosolyodott el halványan.
Egyre idegesebben lépdeltem mezítelen lábbal a hideg kövön. Pár folyosónyi séta után megtorpantunk egy ajtó előtt.
- Ide kell bemenned. Charyla már vár téged.
Egyedül maradtam és nem tudtam mit tegyek. Kiskorom egyik álma éppen készült valóra válni, de az álmaimban nem ilyen szituáció előzte meg a nagy találkozást. Vettem egy nagy levegőt és bementem.
Eleinte semmit nem lehetett látni, mikor megszokta a szemem a sötétséget, egy alakot véltem felfedezni a fal mellett. A női test konkrétan a falhoz volt láncolva. Sötét haja és hófehér bőre erős kontrasztot alkotott.
- Ébresztő édesem. Látogatód érkezett. - dörrent mögöttem Cody hangja, a nő pedig azon nyomban talpon termett. A szemei vészjóslóan, kéken világítottak. Akárcsak az enyémek.
- Még nincs vacsora idő. - mosolyodott el a fogoly és az ajkait nyaldosta.
- Nem. Nem enni hoztam. Mostanában jól viselkedtél. Gondoltam szeretnéd végre megnézni, hogy milyen csinos nő lett a picurka kislányodból.
Anyám szemei rögvest barnára váltottak és így már kiolvasható volt belőle minden. A megtörtség, a fáradtság és a félelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése