Erre vártunk

Nővéremnek szeretettel ^^ Köszi az angolt XD



Alexa:

  Félkómásan keltem ki az ágyból. Felültem és egy ideig azt sem tudtam hol vagyok. Feltűnt, hogy csend van, ami az én nagycsaládomban eléggé szokatlan. Aztán felrémlett egy mondat, amit mintha anya mondott volna.

 - "Elmentünk. Egyedül leszel itthon."

 Igen, valami ilyesmi lehetett. Így, hát kicsoszogtam a konyhába és körülnéztem. Tényleg üres volt a ház. A gáztűzhelyen ott árválkodott koszosan egy serpenyő, amiből azonnal rájöttem, hogy rántottát ettek reggelire a többiek. Nem volt kedvem nekiállni most sütögetni, meg tojást felütni. Inkább leültem apa laptopja elé, mert az volt bekapcsolva. Nem is fog neki feltűnni, hogy csesztettem a gépét. Válaszolgattam mindenkinek facebook-on, majd úgy döntöttem tényleg ennem kéne valamit. Volt joghurt a hűtőben, de vajon az enyém?

 - Fenébe - motyogtam és a telefonhoz léptem. Megvártam míg kicsöng. - Szia, anya!

 - Felkeltél? - Hallottam meg hangját a túloldalról.

 - Nem, éppen a szomszéddal dumálsz - forgattam meg a szemeimet. - Csak annyit akarok, hogy egy, beraktam öblítésre a mosást. Kettő, az egyik joghurtot megihatom? Három, hol is vagytok?

 - Lassan otthon vagyunk, még veszünk szalámit, aztán indulunk. Amúgy persze, az egyik a tied!

 - Rendben, ennyi - vontam vállat, bár ő ezt nem láthatta.

 - Okés, akkor majd otthon. Csáó! - Köszönt el.

 - Baii! - Tettem le a telefont.

 A hűtőből nagy nehézségek árán kivettem az epreset és természetesen, ahogy leültem volna, kopogtattak. A nővérem vörös fürtjeit ismertem fel. Felkaptam egy gatyát és gyorsan kiszaladtam ajtót nyitni.

 - Na sziaaa... - Mosolygott rám jókedvűen.

 - Mit követtem el, hogy ma mindenki majd kicsattan az örömtől? - Ásítottam.

 - Nem tudom, de cuki a pizsamád. - Nevetett fel.

 Végignéztem magamon. A nadrágomon a Tini Nindzsa teknősök fejei virítottak, míg a felsőm csak egy Minnie Egeres pulcsiból állt.

 - Mi bajod vele? - Próbáltam értetlennek tűnni.

 - Semmi. Ez így szexi.

 - Tudom.

 Leültünk és beszélgettünk. Mióta nem velünk lakik, kevesebbet dumálunk, de mostanában próbáltam többször ráírni. Különös volt, hogy ma csak így megjelent.

 - Te amúgy, hogyhogy itt? - Töröltem te a kézfejemmel a számon lévő joghurtot.

 - Nem látogathatlak meg csak úgy?

 Az arcomról biztosan lerítt a hitetlenség, mert ismét felnevetett.

 - Nem tudom. Igazából unatkoztam egyedül otthon.

 - Válasz elfogadva. - Vontam vállat. - És amúgy hol...

 Nem bírtam befejezni a mondatomat, mert ismét kopogtattak. Az illető, aki az ablak előtt állt nagyon ismerős volt, de nem tudtam honnan. Óvatosan sétáltam az ajtóhoz, majd azt kinyitva, kikiabáljak.

 - Ki az?

 A válasz gyorsan érkezett.

 - Az FBI.

 A szemeim tányér nagyságúra kerekedtek és a levegő belém szorult. Nem tudom mit gondoltam abban a pillanatban.

 - Kérem - hallottam egy másik hangot. - Csak pár kérdést szeretnénk feltenni.

  Ginára néztem, aki idő közben mögém osont. Mezítláb vágtam át az udvaron, hogy a kaput kinyitva, totálisan leessen az állam. A két férfi felmutatta a jelvényét, de én csak habogni tudtam összevissza. Úgy éreztem magam, mint aki mindjárt elájul.
 - Ginaaa - nyüszítettem.
 A nővérem megjelent mögöttem, és egy sikítás után, az egyik srác nyakába vetette magát.
 - DEAN WINCHESTER! - Sírta el magát, de nem engedte volna el a srácot.
 A testvéreken látszódott, hogy meglepődtnek. Sam körülnézett az utcában és belépett az udvarra mellettem.
 - Dean, gyere - szólt hátra, majd a vállamnál fogva bevezetett a házba.

Gina:

 - Nyugalom - szólalt meg Dean, amitől pont az ellenkezője történt. Méginkább sírni kezdtem.
 - Sajnálom. - Próbáltam felitatni a könnyeimet.
 - Honnan ismertek minket? - Szegezte nekem a kérdést.
 Nem tudtam nem észrevenni, ahogy felém fröcsköl egy kis szentelt vizet.
 - Az ott egy démon csapda? - Állt meg hirtelen és a hugom ajtajára mutatott.
 Alexa szereti egyedivé tenni a szobáját. Például az ajtára festett egy démoncsapdát.
 - Aham. Egy kissé fanatikus a hugom. - Mosolyodtam el, ahogy rágondoltam.
 Én vittem bele a fandomba és azóta is nézi. Nekem Dean, neki Sam a kedvence. Amit persze, már az elején megmondtam, hogy így lesz. Tényleg, Sam!
 - A hugom, az öcséddel kettesben van? - Fordultam felé, már nagyjából megnyugodva.
 - Igen, kövessük őket. - Indult meg a konyha felé, de a csuklójánál fogva, visszahúztam.
 - Hagyjuk őket kettesben, kérlek. Mindent elmagyarázok neked, csak hagyd őket. - Nevettem fel és belöktem Alexa szobájába.
 Gyorsan becsuktam az ajtót és zavartan fordultam felé.
 - Hallgatlak. - Ült le az alacsony ágyra.
 - Szóval van ez a sorozat. "Supernatural" és mi ezt nézzük, és ti vagytok a főszereplők. és annyira csodálatosak vagytok. és megint sírva fogok fakadni. - Huppantam le mellé, az arcomat a kezeimbe temetve.
 - Köszi. - Mosolygott zavartan Dean. - Igazából nem sokat értettem ebből.
 - Nem vagyok jó magyarázkodásban.
 - Mert másban igen? - Hallottam hangjában a felhívást.
 - Szeretnéd tudni mennyire? - Néztem rá. Ez úgyis csak álom. Ez biztos nem a valóság. Miért ne tehetném meg?
 Ő kezdeményezett. Végig döntött az ágyon és nem finomkodott. Minden egyes érintése a bőrömbe égett. Ezt hogy fogom megmagyarázni otthon? Nem érdekelt. Csak az, hogy ne válasszon el minket egymástól semmi. Főleg egy kibaszott ruhadarab. Elfelejtve mindent, átadtuk magunkat az élvezeteknek.

 - Oké, szerintem többször fogok erre járni. - Túrt a hajába Dean és visszadőlt a párnák közé.

 - Szerintem ez életed legjobb ötlete. - Vettem nehezen levegőt. Annyira valóságosnak tűnt ez az egész.
 Csak feküdtünk egymás mellett és hallgattuk a kintről jövő csendet.
 - Szerinted, Sam és a hugod közt is valami ilyesmi történt? - Fordult felém.
 - Ilyen biztos nem. - Pirultam el a gondolatra.
 Ismét csend telepedett ránk. Az a tipikus "de jó volt, megismételhetnének" szex utáni csönd. Végig húztam az ujjaim, a szíve felett elhelyezedő tetováláson, amitől kirázta a hideg. Aztán hirtelen felült és öltözködni kezdett. Ennyi volt az álom. Most kéne felébrednem? Nem tettem. Inkább én is felkapkodtam a ruháimat és követtem a konyhába, ahol egy zavart párost találtunk.

Alexa:

 Kicsit zavarodottan, de eltalált a konyhába, ahol leült és felnézett rám. Összehúzott szemmel méregetett, majd egy mosolyt húzott az arcára.
 - Bocsi, de nem tudlak komolyan venni ebben a cuccban. - Próbálta "ledörzsölni" a vigyort.
 - Bajod van vele, Sam Winchester? - Kérdeztem, direkt kiemelve a nevét.
 - Honnan tudjátok kik vagyunk? Gondolom nem démonok, vagy ilyesmik, de fő a biztonság.
 A felém nyújtott faskából a kezemre lötyögtettem egy keveset. Lélegzet visszafolytva vártam, hogy elkezd-e sercegni a bőrömön, vagy se. Pedig sejtettem, hogy nem vagyok démon.
 - Só és fém. - Adott a kezembe egy kést és egy kis zacskó sót.
 Minden próbát kiálltam. Ez abból látszódott legjobban, hogy Sam elengedte magát.
 - Szóval honnan ismertek?
 - Hol a nővérem és a bátyád?
 Tettük fel a kérdést, majd összemosolyogtunk.
 - Szerintem Dean lenyugtatja.. Öhm.. - Elgondolkodott. - Ginát. Ugye?
 Meglepődtem, hogy ennyitől megjegyezte a nevét. Bólintottam.
 - Te pedig?
 - Alexa - mondtam meg a nevem, és én is leültem.
 Egy darabig csak méregettük a másikat szótlanul, aztán nagyon furcsa hangok jöttek a szobám felől.
 - Az ágyam - rázott ki a hideg, mikor belegondoltam, hogy mi történik.
 Sam megköszörülte a torkát és próbálta elrejteni zavarát.
 - Szóval..? - Emelte rám ezerszínű szemét. - Akkor tudod mit akarok kérdezni?
 - Hogy történt-e mostanában áram kimaradás, vagy ilyesmi, de megnyugtatlak, hogy nem. - Elgondolkodtam. - Történt valami a közelben?
 - Jobban érzed magad, ha azt mondom nem?
 - Nem igazán - vallottam be.
 - Szóval, akkor felteszem még egyszer a kérdést. Honnan tudod ki vagyok? - Hajolt közelebb, nekem pedig a torkomban dobogott a szívem.
 - Úgy látom a tesóink ezt már megbeszélték. - Sóhajtottam fájdalmasan. - A sorozatból.
 - A miből? - Koppant az álla.
 - Tudod, van könyvben a "Supernatural". - Magyaráztam neki, mint egy gyereknek. - Na, abból körülbelül kilenc éve, készítettek egy sorozatot is.
 Az arcára volt írva a meglepődöttség. Aztán megrázta a fejét.
 - Mi van? - Vágott értetlen fejet.

 - Gyere, megmutatom. - Pattantam fel és gyorsan bekapcsolva a gépemet, felléptem a netre. - Hidd el, hogy én sem értem mit kerestek itt. Először azon gondolkodtam, hogy Jared és Jensen, vagy Sam és Dean áll velem szemben.
 Habogtam mindent össze.
 - Jared Padalecki? - Ejtette ki a színész nevét. - Az, aki a soro...
 Megvilágosodott úgy láttam.
 - Ezért nem értem, hogy most mit kerestek itt. Azon kívül, hogy a bátyád épp tönkrecseszi az ágyamat! - Emeltem meg a hangom.
 - Bocsi miatta. - Bökött a szobám felé.
 - Élvezzék ki egymás társaságát. Még ha álmodok is... Áu!
 Elkaptam a karomat és simogattam a csípés helyét.
 - Nem, biztosan nem álmodsz. - Mosolygott rám, amitől, ha nem ültem volna, összeesek ott helyben.
Elgondolkodtam. Annyira féltem, hogy csak egy gyönyörű álom ez, amiből anya hangja fog felkelteni. Észre sem vettem, hogy egy pár perce csak őt bámulok, míg ő engem. Az arca egyre csak közeledett. Nem is én lettem volna, ha nem pánikolok be.
 - Mondj random egy évadot, és egy részt. - Köszörültem meg a torkom és visszafordultam a gép felé.
 Hülye, hülye, hülye! Szidtam magam és bekapcsoltam a mondott részt.
 - Pont ez? - Nevettem fel és a kedvenc részemhez tekertem.
 - "Elvesztettem a cipőmet." - Mondta a sorozatbeli Sam.
 - Azóta sincs olyanom. - Morogta a mellettem ülő és lehet, hogy csak én éreztem úgy, de mintha közelebb húzódott volna.
 Felnevettem a reakcióján. Annyira aranyos volt, ahogy szomorúan rám nézett. Kedvem lett volna megcirógatni az arcát, vagy csak magamhoz ölelni jó szorosan. Míg én ezen csak képzelegtem, ő az első gondolatomat meg is valósította. Hatalmas kezével végig simította az államat és gondolkodási időt sem hagyva, megcsókolt. Először lefagyva, majd egyre bátrabban adtam át magam az élvezeteknek.
 - Sam. - Hallattszódott egy zavart hang mellőlünk.
 Az arcom céklavörös lett, ahogy a megjelenő angyalra néztem.
 - Castiel - nyeltem nagyot. A szemei még kékebbek voltak, mint a képernyő mutatja.
 - Cas. - Pattant fel Sam. - Mi történik itt?
 - Ezt majd akkor, ha Dean is itt van. - Nézett körül az idősebb Winchestert keresve.
 - Akkor, majd a bunkerben megbeszéljük.
 - Ott várlak titeket. Siessetek. - Mondta és eltűnt.
 Épp végszóra, megjelent a két elveszett testvér. Ziláltan, de boldogan.
 - Mennünk kell. - Nézett rám azokkal a boci szemekkel Sam.
 - Megértem. Ne várakoztassátok meg Castielt. - Pattantam fel és megigazítottam a hajam.
 Kínszenvedés volt kikísérni őket. Annyira szerettem volna, ha maradnak.
 - Akkor - néztem fel a srácra. - Viszlát.
 Mosolyogtam rá, és még mielőtt meggondolhattam volna magam, felnyújtózkodtam hozzá egy apró csókra.
 - Remélem még találozunk. - Nézett mélyen a szemembe, amit Dean szakított félbe.
 - Indulhatunk.
 Hosszan álltam még az utcán.
 - Gyere be, mert a szomszédok hülyének fognak nézni. - Rángatott be Gina.
 - Ez egy álmom volt. Méghozzá az enyém. És csodálatos. - Bizonygattam.
 - Nem, mert az enyém. Annyira rendes nővéred vagyok, hogy magammal vittelek az álmomba. - Vigyorgott rám és leült az asztalhoz.
 Szótlanul ültünk egymással szemben és bárgyú vigyorral néztünk a másikra. Már csak arra kaptuk fel a fejünket, hogy egy Impala elhajt az ablak alatt. Sírhatnékom támadt.

Sam:

 - Szóval ez is kiderült. Van egy sorozatunk. - Léptem az Impala mellé.
 - Furcsa, hogy milyen nagy a rajongó táborunk. - Vigyorgott, mint egy félőrült azóta, hogy kiléptünk a házból.
 - Szóval, akkor ti most komolyan..? - Néztem rá.

 - Nem, csak utánoztuk a szex hangjait - forgatta meg a szemeit, majd végig nyalta a száját. - Persze, hogy lefeküdtünk. Amíg te meg a hugica?
 - Velünk nem történt semmi. - Vörösödtem el kicsit. Nem fogok minden részletet az orrára kötni.
 - Ahogy akarod, Sammy. - Ült be az autóba.
 Nem akartam elmenni, de nem lennének biztonságban mellettünk.
 - Indulhatunk. - Vágódtam be mellé az anyósülésre.
 Talán egy nap. Gondoltam, miközben elhajtottunk a ház előtt. Talán.