2016. szeptember 16., péntek

Áldozat

Lehetséges lenne? Friss? És Destiel? .... Igen! :D Destiel Day-re egy kis ilyen... Mi is ez? O.o

Jellemzők: ~ Szokásos Destiel (komolyan vártok tőlem mostanában mást?) azaz SLASH
                  ~ +16 (legalábbis igyekeztem)
                  ~ Bérgyilkos!Dean, Áldozat!Cas
                  ~ AU
                  ~ Lexy féle Happy end :D

Azt hiszem ennyi. Jó olvasást! ^^



  Éjjel kaptam meg a legújabb feladatomat. Az áldozat képére néztem, majd a munkáltatómra.
 - Ő volna a következő?
 - Igen. A neve, ismeretlen. Tartózkodási helye, ismeretlen. - Tolt még mellé egy mappát, az illető adataival. - A legjobb embereink elől futott már el.
 - Én vagyok a legjobb. - Jegyeztem meg úgy mellékesen.
 Még egyszer rásiklott a tekintetem a fotódra. A hosszú ballonkabát, a fekete haj és az a rikító kék szem. Felkeltetted az érdeklődésemet azonnal.
 - Rendben, elvállalom - mondtam, és az irataidat magamhoz véve, elhagytam a helyszínt.

 Pirkadatkor még mindig az Impalában ülve szeltem az országutat. Egyszerűen képtelen voltam lehunyni a szemeimet. Túlságosan fel voltam pörögve. Csak a szokásos, szürke aszfalt tenger, de most mégis más volt. Izgatott lettem. Lehet azért, mert végre egy igazi kihívással nézhettem szembe. El kellett kapjalak téged. Bár még nem ismertelek, tudtam, hogy kemény falat leszel. Még számomra is. Az utam Chicago felé vezetett. Az utolsó feljegyzések szerint, ott szálltál meg egy hotelban. Ennek már egy hete, de közelebbi információ hiányában, ezzel kellett beérnem.

 Reggel csak egy gyors hamburgerre volt időm. A étteremben rosszallóan megjegyezték, hogy itt mindenkinek milyen sietős. Kiderült, közelebb vagy, mint hittem. Nem emlékeztek a nevedre, de a képed alapján biztosítottak róla, hogy te vagy az. A pultnál álló, mutatós nő, tudatosan az arcomba fújta a cigarettájából beszívott füstöt. Egy szalvétára írta a telefonszámát és egy kacsintás kíséretében, elém tolta. Ilyenkor általában egy ígérettel otthagyom őket és este visszamegyek, hogy legyen egy felejthető éjszakám. Most ez is más volt. A fecnit magamhoz vettem, de tudtam, hogy soha többé nem látom a nőt. Munkám volt, amit el kellett végeznem. Meg kellett öljelek.

 Délben betértem egy kávézóba, ahol azt mondták tovább mentél. Már három napja hogy itt jártál, de én megtalállak. Követni foglak addig, míg utol nem érlek és akkor nem öllek meg azonnal. Játszani fogok veled, mint macska az egérrel. Kiélvezem a szenvedésed minden percét. Gyönyörű pillanat lesz az mindkettőnk számára. Bízz bennem. Már csak az a kérdés, ki nevet a végén?

 Szürkületben értem el a motelhoz, amihez navigáltak. Nagyon különös volt, hogy ilyen könnyen rád találtam. Úgy éreztem magam, mint egy madár, aki csak a kenyér morzsákat követi. Mikor bejelentkeztem, a recepciós csak rám nézett, és szó nélkül a kezembe nyomott egy kulcsot. Nem kérdeztem semmit. A hosszú folyosókon mászkáltam és a fegyvert magam előtt tartva, bekopogtam a "8"-as szobába. Legyünk illedelmesek, hiszen már tudtad, hogy jövök. Mivel nem érkezett bentről semmilyen hang, benyitottam. Üres volt minden, csak egy bőrönd volt az egyik ágyra dobva, rajta gyönyörű kézírással az állt, "Várj rám!" és én vártam.

 Este érkeztél vissza a szobába. Egyáltalán nem lepődtél meg. Sőt, inkább azt mondhatnám, hogy vártál rám. Hatalmas mosoly kíséretében közeledtél felém. Nem mondtál semmit. Még akkor sem, mikor föléd magasodtam és a pisztolyomat az oldaladnak nyomtam. Csak kevéssel voltam nálad magasabb, mégis előnyben éreztem magam.
 - Itt fogunk állni egész este? - Kérdezted és a hangodtól kirázott a hideg.
 Egy apró, ragadozókat irigylésre késztető, gatya-olvasztó mosoly. Ezt kaptam még tőled. Egy perccel később már csak halvány elmék maradt a józan ész.

 Éjszaka. Az a bizonyos éjszaka felejthetetlen lett. Észre sem vettem, hogy mikor került le rólunk minden ruhadarab. Igazából magasról tettem az egészre. Most jött el a játék ideje. A kezeim végig simítottak a hátadra tetovált angyalszárnyakon. Aprólékossága tökéletesen tükrözte a személyiségedet. Ujjaim a hajadba túrtak. Az illatod mélyen az orromba kúszott. Narancs és fahéj, a kedvenceim. Te azt nem tudhattad, hogy ezzel csak még inkább fokozódott a vágy bennem. Látni az arcod, miközben átéled a gyönyört, felejthetetlen volt és földöntúli. Az eufória villámként csapott le rám. Nem volt visszaút. Innen már lehetetlen lett volna visszafordulni. Elvesztem.

 Hajnalban a felkelő Nap első sugaraira ébredtem. Először észre sem vettem a nyilvánvalót, csak mikor fel akartam kelni. Kikötözve hagytál ott az ágyban. A szívembe mart a düh, amit hirtelen váltott fel valami új érzés. Emlékeztem mi történt az éjjel. Hiszen csak arra emlékszem, amit velem tettél. Lazára hagytad a kék nyakkendőt, ami fogságban tartott, így egyszerű volt a szabadulás. Egy papírt hagytál csak magad után, na meg az illatodat. Én nevettem, felszabadultan, úgy, mint már régóta nem. Még akkor is nevettem, mikor beültem az Impalába és elölről kezdtem a hajkurászásod. Nem akartalak elkapni, csak még néhány éjszakára követeltelek volna magamnak. Fuss előlem és megtalállak, de mielőtt bármit tehetnék, menekülj. Mindig hagyni fogok egy egérutat. A régies kézírásod az agyamba égett, ahogy azon a fecnin virított, amit otthagytál nekem búcsúzóul.
 - Castiel - Suttogtam magam elé a neved és útnak indultam.
 Meg foglak találni. Újra.

9 megjegyzés:

  1. Szerintem szuper! jó látni, ahogy egyre jobban írsz - ez a meglátásom. Hajh, nagyon izgultam, mert komolyan vettem, hogy Dean tényleg levadássza Cast, de azért titokban reménykedtem, hogy mégsem teszi. Örökké fogócskázni fognak, de legalább is addig, míg mindkettejük fején nem lesz vérdíj. De akkor meg összefognak mindenki ellen, és Ők lesznek a legyőzhetetlen páros! :D <3 Köszi az élményt! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy olvastad ^^ Megmondtam, a Destielnek kijár a happy end.. Már ha csak ilyen kis "Lexy féle" is :D mégegyszer köszönöm ^^

      Törlés
  2. Szia Drága :)

    Szóval, mint tudod, és amott már írtam is, ritkán olvasok magyarul, többnyire már nem is nagyon jön velem szembe magyar fic, főleg olyan nem, ami megfogna és... Valahogy az nekem kiesett, hogy írsz, és még milyen jól! OMG :o szóval jó időben verődtem jó helyre, és Úristen, ez a fic? Ez... Hát hallod csajszi... El kell mondanom, hogy kicsit se a stílusom, mármint a nyelvezet és az igeidő, de te valamit nagyon jól csináltál, mert egyszerűen megfogott, lekötött, és azon kaptam magam, hogy falom a sorait és imádom, és áááá, folytatnod kell, ugye tudod? :) Imádom az ilyen macska-egér Destielt, imádom, amikor két rosszfiú/bérgyilkos üldözi egymást és a Mr és Mr Smith típusú Destiel AU-kat is imádtam :) Szóval már a storyval megvettél kilóra, meg azzal is, ahogy megírtad :) Zseniális, és imádkozok, hogy kerekíteni akarj neki egy fincsi kis folytatást :) mert ez remek volt :)

    Köszönöm, hogy olvashattam, és köszönöm a Sorsnak is, hogy jó helyen voltam jó időben. :)

    Puszillak és ölellek

    Nienor

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)

      El se hiszed mennyire jól esnek a szavaid. A te Destiel-jeis miatt kezdtem el én is írni velük. Pedig nem terveztem. Tökléletesen megvoltam, ha csak olvashatom őket és most nagyon boldog vagyok, hogy NEKED is tetszett ^^ Igazából én sem tudom miért így írtam, mert ez volt az első ilyen nyelvezetű novelám. Igen, most jön a szomorú rész. Ennyire terveztem és erőltetett lenne, ha folytatnám. :C Sajnálom, de nem hiszem, hogy lesz második része. Tovább lehetne vinni, de jobb szeretem, mikor ti tudjátok tovább gondolni, hogy "Mi történt ez után?".

      Én köszönöm, hogy elolvastad és hogy írtál is. ^_^ Sokat jelent nekem.

      PussZ: Lexy :)

      Törlés
    2. ÓÓóóó, nem mondod :) Na, hát akkor már azért megéri írni :) És hidd el, nagyon jó lett, és az, hogy ilyen lett a nyelvezet és téged is meglepett, ne érdekeljen :) Az ihlet tudta, hogy mit akar, tudta, hogy ez a fic mit akar és nagyon jó lett :) Néha előfordul, hogy ismeretlen útra visz minket, de látod, nagyon jó lett. :)

      És ne aggódj, semmi baj, én teljesen megértem, hogy miért nem folytatod. És egyet is értek veled. :) Ha úgy érzed, hogy ebben a storyban ennyi volt, akkor ennyi volt :) Így volt tökéletes, ahogy volt :)

      Még szép hogy írtam Neked :) Zseniális lett :) <3

      Puszillak és ölellek :) <3

      Nienor

      Törlés
  3. Lexy!!!!Fantasztikus!!! Nagyon gratulálok!!!! Csak így tovább!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen ^^ Örülök, hogy tetszett :)

      Törlés
  4. Fantasztikus lett! Öröm volt olvasni. Köszönöm az élményt, borzasztóan feldobtad vele a napomat... pardon, éjszakámat! :3 ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *-* Szia itt is :D Nagyon örülök, hogy tetszett :) Köszönöm, hogy szántál rá időt ^^

      Törlés