2016. augusztus 3., szerda

A Kis AngyalSrác

*Magyarázkodás helye* Disney dalokat hallgattam és megszállt az ihlet. Előnyben azok, akik ismerik a dalokat Köszönöm az ötleteket és a javítást Megan! ^^ Jó olvasást! :D



 Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy angyal. Igen, szerintem így fogom elkezdeni, és akkor kövessetek szépen olvasók. Minden mesének el kell kezdődnie valahol. Az enyém egy átlagos csütörtöki napon indul a Mennyországban. Furcsa helyszín, egy különös történetnek. A szárnyas barátainkkal sosem volt gond se fent, se lent. Az angyaloknak volt néhány szabályuk, de a legfontosabbat, még említeni sem merték apjuk előtt. A halandókkal való kapcsolattartás tilos volt. Aztán egy nap, a mi naiv angyalkánk megszegte ezt. Hiszen, hogy lenne mese, ha nem lenne bonyodalom? Viszont előbb tekintsünk le a Földre, hiszen két szálon fut a történet, míg össze nem akadnak a főszereplőink. Ismerjük meg először emberünket.
 - Sam! Kelj fel! - Rázogatta testvérét a vadász. - Kiváló nap egy kis szellem irtáshoz.
 - Dean, hagyj békén! Hogy lehetsz ennyire friss? - Nyöszörgött a srác, majd kómás arccal felült az ágyában.
 - A nap ragyog, csiripelnek a madarak, sehol egy apokalipszis. Mit szeretnél még Sammy? - Vigyorgott idegesítően képébe a másiknak.
 - Oh, Istenem, csak még öt perc alvást! - dőlt vissza Sam és betakarózott nyakig.
 - Ő túl elfoglalt, biztos valami retro-partyban nyomja. Nincs ideje velünk foglalkoznia - rántotta le a takarót kegyetlenül öccséről. - Indulás öt perc múlva!
Dean nem is tévedett sokat.


Bemutatom: A Kis AngyalSrác című történetet
Írta és rendezte: Lexy


 A gyermekek egy mulatságot rendeztek apjuk örömére. Mindenki ott volt. Vagyis, majdnem. A zene hét napja, megállás nélkül szólt. Az angyalok ünnepeltek, hiszen a legfiatalabb testvérük is elérte a megfelelő kort. Belőle is igazi mennybéli lesz. A helyszínen volt mindenki aki számít, és egy gyönyörű dallal örvendeztették meg apjukat:

(zene)
"A Mennyország nép fejedelme,
A hét arkangyal neked énekel.

Mihály, Gabriel, Rafael,

Uriél, Sariél, Raguél, Ramiél.
S na végre a nyolcadik is a színpadra áll,
A legkisebbik, aki csak az alkalomra vár.
Castiiii..."

 - CASTIEL! - dörrent végig Isten hangja az ünneplők között.
 A levegő megfagyott. A nyolcadik angyal nem volt a helyén. Castiel nem jött el a saját ünnepségére. Mindenki azonnal a keresésére indult. Az apjuk dühöngött. Ismét vele van a gond. Hol lehet? Mit csinál az a fiú megint?
 Senki nem vette észre, hogy Gabriel csendesen eloldalazott. Ő tudta hol van és nagyon büszke volt öccsére.

~~0~~

 Senki nem tudta, hogy Castielnek van egy külön mennyországa, ahová bármikor elmehetett és azzal foglalkozhatott, ami a legnagyobb örömet okozta neki. Ő meg merte szegni a szabályokat, de sosem ment túlzásba, így elrejtette mindenki elől szívének legfőbb vágyát. Évszázadokat töltött azzal, hogy figyelte az embereket és tárgyakat gyűjtött, melyek feledésbe merültek volna, ha ő nincs. Persze nagyon is szeretett volna lemenni a Földre, de csak a két végletben járkálhatott. Neki csak a Mennyország és a Pokol kapuja volt nyitva. Oda pedig tényleg csak vég esetén lépne be. Tudta, hogy dühösek lesznek rá, ha meglátják, hogy nincs ott a ceremónián. Hiszen neki rendezték, de mégsem tehetett ellene. Sokkal jobb szeretett itt lenni az ő kicsi búvóhelyén. Előfordult néha, mint most is, hogy Cas elfeledve időt, dúdolgatni kezdett.

(zene)
"Ott élnék lent, hol az ember jár
Nézegetném, igen nézném a táncot
Táncolnék azon a...micsodán is?
Oh, láb.
Szárnyaid ott lent egy csúf akadály
Láb kell, hogy ugrálj, szökelj, táncolj
Végig lejts azon a...minek is mondják?
Út"

 - Cas! - hallotta bátyja hangját, ami most nagyon nem hiányzott neki. - Komolyan? Ez még nekem se jutott volna eszembe.
 - Gabriel, már csak te hiányoztál - forgatta meg szemeit az angyal. - Atyánk nagyon mérges?
 - Mérges? Még kérdezed? Egyszerűen őrjöng és mindenhol téged keres - emelte kezét a homlokához színpadiasan. - Büszke vagyok rád.
Megveregette öccse hátát egy hatalmas vigyor kíséretében.
 - Büszke? Hogy képzeled? - Vágtatott át a helyen Rafael.
Gabe ijedten nézett Casre, na ebből hogy másznak ki?
 - Apánk belehal az ijedtségbe, ha nem talál meg.
 - Azt kétlem - motyogta Cas, mire kapott egy szúrós pillantást.
Jöhetett a fejmosás. Szemét a Földre szegezve hallgatta a kiokítást, hogy mit szabad és mit nem. Hogyan hozhatná rendbe ezt az egészet és még több ilyen maszlag. De Castiel már nem figyelt az angyalra. Inkább egy testvér párt figyelt a Földön, akik éppen hatalmas bajba készültek sétálni. Ismerte őket, hiszen régóta rajtuk tartja a szemét. Vagyis, inkább csak az idősebbiken. A Winchester testvérek voltak talán a legismertebbek fent. Úgy látszik a mai napot szemelték ki arra, hogy megölessék magukat. Cas ezt nem hagyhatta.
 - Mennem kell - mondta és eltűnt.

~~0~~

 - Itt kell lennie. Égessük el a csontokat és menjünk. Nem tetszik ez nekem. - Szólt az alacsonyabbik,
 és lehelete hirtelen megfagyott.
 A szellem a semmiből jelent meg. Egyedül Castiel volt képes őt érzékelni, de már nem tudott közbe lépni. A másik srác hatalmas erővel csapódott egy közeli fának. Az angyal tehetetlenül nézte, ahogy küzdenek.
 - Dean! A csontok! - Nyögte a földön fekvő.
 A Dean névre hallgató azonnal beszórta sóval a csontokat, de meggyújtani már nem volt ideje, mert a szellem ismét lecsapott. Ő is repült egy pár métert, majd eszméletlenül terült el a sárban. Cas nem hagyhatta. A lelkében soha nem érzett fájdalom kelt életre. Nem engedheti, hogy baja essen. Így történt, hogy az angyal egy csettintésével felégette a maradványokat és lassan Dean felé lépdelt.

(zene)
"Valóság - e, vagy csak látomás?
Úgy szeretném, ha még maradhatnék
Várnám, hogy felébredj és rám nevetnél
Útra kelünk, tengeren át, mezőkön át, és egyre tovább
Csak te meg én, úgy érezném, miénk a Föld."

 Ujját a homlokára téve azonnal meggyógyította őt is, és a másik embert is. Még találkozni fognak. Egyszerűen tudta.

~~0~~

Dean nem volt benne biztos, hogy jól látta-e, de az a gyönyörű szép kék szem pár örökre az elméjébe égett.
 - Hé, jól vagy? - Sam lépett mellé. - Ez nagyon furcsa volt.
Körül nézett, de senkit nem látott. Dean még mindig nem tudta felfogni a történteket.
 - Azt hiszem, most haza kéne mennünk. Inni. - Dörzsölte meg a szemét, de határozottan tudta, hogy nem hallucinált.
A visszafelé vezető úton végig azon gondolkodtak, hogy ezt a melót, hogyan úszhatták meg egyetlen karcolás nélkül?

~~0~~

Valahol a Pokolban eközben egy démon azt figyelte, hogy mikor teszik el lábalól a két srácot, de sokkal izgalmasabb dologra jött rá. Ha minden az új terve szerint halad, akkor egy angyallal és egy Winchester-rel kevesebb lesz. Igen, ez egy tökéletes terv. Soha jobbkor.

~~0~~

 Castiel ugyan arra a pontra érkezett vissza, ahonnan elment. A két arkangyal pontosan úgy állt, ahogy hagyta őket.
 - Ezt nem tehetted! - szörnyülködött Rafael.
 Gabe csak mindentudóan mosolygott.
 - Pedig megtettem - húzta ki magát Cas.
 - Nem érted, hogy itt fent minden szebb? Hiszen...

"A felhő mindig kékebb, 
ha illúzióban reng,
ne álmodj más világról, 
a földnél jobb a menny.

Csak nézd ezt a szép vidéket,
a mennyország oly szép!
Oly csodás itt fent az élet,
hát mi másra vágynál még?

Ringat a szél, ringat a szél!
Hidd el, te kedves,
jobb ahol fényes,
az éden hív!"

 Rafael az angyal felé fordult, de ő már régen nem volt ott.
 - Oh, Rafael! Isten keres - bukkant elő a semmiből Gabriel. - Castielről van szó.
Rafael hiába angyal, vetette a keresztet. Most minden kiderült és ő lesz a hibás, hogy nem akadályozta meg.
Halálra váltan (egy angyalnál lehetséges?) lépett atyja színe elé.
 - Rafael, most hallottam Gabrieltől, hogy Castiel szerelm... - Nem bírta befejezni a mondatot, mert az arkangyal bűntudatosan közbe vágott.
 - Próbáltam lebeszélni róla, tudta, hogy ez lesz a következménye, ha emberekkel találkozik, de nem hallgatott rám - hajolt a földig magyarázat közben.
 - Ember? - Hördült fel Isten. - Miféle ember?
És innentől már tényleg megállíthatatlanok és kibogózhatatlanok lettek a szálak.

~~0~~

 Az angyalunk magában motyogott, mikor a búvóhelyére ért, de amit ott talált, attól összeszorult a torka.
 - Hova raktad az eszed? - fakadt ki Isten. - Ő egy ember!
Castielnek ideje sem volt reagálni, az a szelet mennyország, amit magának teremtett, hirtelen eltűnt. Semmi nem maradt belőle. Az angyal megtörve roskadt térdre. Az apja még azt sem engedte, hogy szóhoz jusson. Mindent elpusztított.
 - Miért? - suttogta, de már csak a csend válaszolt.
Nem tudta meddig maradt ott. Már csak azt vette észre, hogy egy elhunyt ember lelke közeledik hozzá.
 - Üzenetet hoztam - mondta monoton hangon. - Ha azt akarod, hogy minden kívánságod teljesüljön, akkor menj le a Pokol kapujához és hívd Crowley-t. Hatalmas ereje van, és segíthet rajtad.
 - A "Pokol Királya" Crowley? - Castiel eléggé magánál volt ahhoz, hogy nemet mondjon az ajánlatra.
Az ember csak megvonta a vállát és visszaindult a helyére.
 - Ő várni fog, ha mégis meggondolod magad.
 Nem, nem fogja. Vagyis próbálta ezzel hitegetni magát, mikor bevillant az emlékezetébe az a gyönyörű sötétzöld szempár. Az atyja elveheti tőle a halhatatlanságát, de Dean-t soha. Döntött.

~~0~~

 - Igen és azt mondja, hogy biztosan egy angyal volt. "Sammy, beleszerettem egy angyalba." - Változtatta el hangját Sam, miközben Bobby-nak mesélte a történteket.
 Dean már ezerszer megbánta, hogy elmesélte a furcsa hallucinációját az öccsének. Ő azóta azon röhög és épp azon van, hogy ne fulladjon meg a víztől, amit félrenyelt. Ilyenkor mindig rosszat akar kívánni neki, de eszébe jut a Pokol, és inkább visszavonja.
 - Nagyon vicces. Akkor hogy magyarázod meg, hogy nem lett semmi bajunk? - Vette kezébe a whisky-s poharat, és egyben lehúzta a tartalmát.
 - Szerencse? - Próbálkozott Sam, de ő se hitte el. Erre nem volt magyarázatuk.

~~0~~

Castiel a Pokol bejáratánál állt és éppen szólásra nyitotta a száját, mikor egy alacsony férfi jelent meg előtte.
 - Crowley? - Tért azonnal a lényegre.
 - Szolgálatodra - biccentett aprót.
Az angyal habozott. Hogyan kezdje? Mit kéne mondania, hogy ne legyen túl nyálas?
 - A földön akarsz járni apád tudta nélkül. Megadhatom neked azt, hogy ne érzékeljen téged többnek, egy egyszerű embernél. Ne félj!

(zene)
"Drága, édes, ártatlan gyermekem! Ez az én dolgom. Ezért élek tudod, hogy segítsek az elesett angyalokon, mint amilyen te vagy!
Szegény párák, nincs egy lélek sem, akihez fordulhatnának.

Én elismerem, hogy gonosz voltam régen.
Nem csak tréfa volt, hogy úgy hívtak: bestia.
Ám, de mostanára már, a lelkem jóra vár,
Hisz, olyan lettem, mint egy jó apa! - Bizony, igen!

Jó, hogy értek még a démonoskodáshoz.
Ez a varázserő sose hagyott el.
Hogyha nem nevetsz ki, -e szív csak addig él,
Amíg segíthet a nyomorultakon. -megható-

Szegény mélabús lélek!
Úgy fáj, a vágy."

 - Mit kérsz cserébe? Mert gondolom nem ingyen osztogatod ezeket. - Castiel okosnak érezte magát, és egyben ostobának.
 Nem szabadna itt lennie, de ha egyszer ez maradt az utolsó megoldás? 
 - Három napot kapsz, hogy megcsókoljon, igen. Neki kell megtennie, nem erőszakolhatod rá, és mivel férfi porhüvelyt használsz, így kapsz engedményt. Csak egy egyszerű csóknak kell lennie. Semmi "igaz szerelem" dolog. - Járkált fel-alá, miközben magyarázott. - Cserébe viszont kérem a szemedet.
 - A szememet? - Hüledezett Castiel.
 - Jól hallottad. Három nap látás nélkül. Fehér hályog az egészre. Észre sem fogod venni a hiányát. Nem sok az egy Winchester-ért. Igazam van? - Vigyorgott önelégülten, mert már tudta előre a választ. - Itt kell aláírni.
 Tolt egy papírt az angyal elé.

~~0~~

A történetünk szálai lassan kezdenek összefonódni. Észre vettétek? Nem? Akkor nézzük, hogy reagáltak a testvérek.
1. nap
 - Son of a bitch* - Ugrott fel Dean a kanapéról, mikor hirtelen megjelent az angyal a nappaliban.
Bobby volt a következő, majd Sam is megjelent.
 - Ez meg ki a frász?
Bobby hirtelen előkapta a flaskát a zsebéből és ráöntötte a tartalmát.
 - Nem égeti a szenteltvíz.
 Sam gyorsan sót szórt rá, miközben egy démon űző szöveget mormolt.
 - Hol vagyok? - Forgatta a fejét az érkező.
 - Nem démon és nem szellem. - Jelentette ki Bobby.
 - Nem érdekel mi! - replikázott az idősebb Winchester fivér. - A pokolra fogjuk küldeni.
Azonban a keze megállt fél úton. Az ezüst kés nem érte el a jövevényt. Valami motoszkált benne. Annyira ismerős volt a hangja. Hol hallotta már előtte ezt a szexisen mély hangot? Miért nem tudja megtenni, mint a többi szörnnyel. Csak át kéne szúrnia a szívét és vége lenne.
 - Ki vagy te? - Engedte le a kést végül Dean.
 - Isten egyik angyala vagyok. Nem árthattok nekem.
 - Angyal a seg... - Mielőtt befejezhette volna a mondatot, a szárnyas belépett a személyes terébe és kezét a szájára tette.
 - Több tiszteletet az irányomba halandó. Annyi bűnöd van, hogy egy pokol elférne benned. - Aztán, hogy bizonyítsa szavait, megmutatta szárnyainak árnyékát.
 A döbbenetből felocsúdva Bobby tette fel a mindent eldöntő kérdést.
 - Miért jöttél ide?
 - Na meg a neved is érdekelne. - motyogta Dean, még mindig az angyal kezével a száján.
 - Nem tudom. - Biccentette oldalra a fejét zavartan a szárnyas. - Abban viszont biztos vagyok, hogy a nevem Castiel.
 - Kettőből egy. - Foglalta össze Sam a nyilvánvalót.
 Csend telepedett közéjük, amit végül Castiel tört meg.
 - Hol vagyok? - Lépett félre most már. - Miért nem látok?
Dean volt hozzá legközelebb, így ő vette észre először a hófehér fátylat a szemén.
 - Mi a pokol? - Lépett közelebb most ő és Cas arcát maga felé fordította. - Eltűnt a szivárvány hártya és az írisz. Teljesen fehér az egész.
 Sam megköszörülte a torkát, mire Dean felfogta, hogy túl közel került az angyalhoz.
 - Csak nem engedhetjük, hogy így járkáljon a Földön. - Mondta Bobby. - Itt kéne maradnia, míg érte nem jönnek, vagy valami hasonló.
 - Bobby, komolyan beszélsz? - Lépett elé Sam. - Egy angyal idevonzhat rengeteg démont.
 - De meg is védhet tőlük - érvelt Dean a maradás mellett.
Néma bólogatások következett, minek következtében Castiel végül maradhatott.

~~0~~

 - Crowley, te szemétláda! - Motyogta Gabriel, és a bosszún törte a fejét.
Castiel annyira naivan írta alá a szerződést, hogy nem is gondolta volna, épp csapdába sétál. Nem csak a szeme világát vette el, de az ottlétének okát is elfelejtette vele. Viszont Cas abba nem egyezett bele, így nem szabadott rajta lennie a szerződésen. Akkor még tehet valamit testvére érdekében. De mit?

~~0~~

 - Köszönöm, hogy hagytátok maradjak. - Suttogta Castiel, mert már mindenki aludt.
 - Csak nem dobhattunk ki egy vak angyalt - motyogta Dean fél álomban. - Milyen fényt vetett volna az ránk?
 Cas nem tudta miért van itt, de szerencsésnek érezte magát. Valamit meg kell tennie. Nincs sok ideje. Ennyire tud visszaemlékezni. Semmi több.
 - Dean - Bökdöste meg a férfit, de az meg sem moccant. Cas jobbnak látta, ha ottmarad, ahol van. A végén még nekimenne valaminek.
 Így történt, hogy mikor Sam reggel felkelt, akkor egy takaróba bugyolált angyalt talált a földön. Dean pedig olyan békésen aludt, mint már régen nem.

~~0~~

 Dean, álmában a kék szem párt látta, de furcsa mód már test is tartozott hozzá. Méghozzá Castiel porhüvelye. Nem tudta, hogy mit tegyen. Legyen zavarban, vagy inkább élvezze ki az álom adta lehetőségeket? Végül a második gondolatnál nem is jutott tovább.

~~0~~

2. nap
 - Reggelt - nyújtózkodott ki Dean.
 - Reggel? - Sam nevetve kelt fel a székről. - Átaludtad a fél napot, tesó.
 - Hogy mit csináltam? - Ugrott fel azonnal ijedten és az órára nézett. - Lucifer ketrecére, mi ütött ki ennyire?
 Sam inkább belekortyolt a sörébe és ártatlanul rázta a fejét.
 - Viszont lenne egy munka a szomszédban. Csak egy óra az út és nagyon szellem gyanús.
Dean azonnal felkapta magára a kabátot és az ajtó felé indult.
 - Nem jössz? - Fordult vissza. - Ha már Csipkerózsika módjára átaludtam a fél napot, akkor csináljak valami értelmeset is.
 - Nem mehetek. Megígértem Bobbynak, hogy segítek neki. Utána kell nézni pár dolognak. - Magyarázkodott azonnal.
 - Menjek egyedül? - Lépett vissza értetlenül a szobába.
 - Vidd Castielt. Biztos nagyon fogjátok élvezni egymás társaságát. - Próbált utalni nem túl feltűnően Sam.
Dean leesett állal vette tudomásul, hogy épp az orra előtt koptatták le. Persze így kerülünk mi azonnal az Impalába.

~~0~~

 - Persze, vidd el az angyalt vadászatra, aki nem csak amnéziás, de még vak is - dohogott az orra alatt Dean.
 - Khm - köszörülte meg a torkát Castiel.
 Kényelmetlenül érezte magát. Nem tudta mit mondjon erre, hiszen megölték azt a szellemet, ami rájuk volt bízva. Akkor miért dühös a másik?
 Gabriel tűnődve nézte a párost, ahogy az Impalában ültek. Crowley jól kitervelte az egészet. Elvette Cas szemét és az emléket, ami miatt le akart jönni a földre. Neki kellett közbe avatkoznia. Először csak a rádióval babrált, majd szép lassan a saját számát kezdte játszani, ami valahogy így hangzott:

"Látod eljött, veled volt a vadászaton,
Tudod itt az alkalom és valamit érzel.
Ha nem is szól talán, mégsem oly nagy talány,
Ez a srác csókra vár.

Őt kívánod, ha ránéznél meg értenéd.
Kis szíve csak érted ég, talán nem is kell kérned.
Nem kell a szó se már, egy perc és kár,
Ha a srác csókra vár
Na most együtt!
Sa-la-la-la-la-la áj-áj-áj,
Gyerünk hát öleld át, hisz látod csókra vár.
Sa-la-la-la-la milyen kár,
Hogy te csak bámulod, amíg ő hív és csókra vár."

 Dean már majdnem megtette. Az szája csak pár centire volt Castiel ajkaitól. Aztán hirtelen valami a kocsi tetejének csapódott. Dean pillanatok alatt kipattant a járműből és szembe nézett az öccsével.
 - Mi van? - kérdezte ingerülten.
 - Csak mondani akartam, hogy még így érzel, nem leszel kevesebb a szememben. Sosem ítélnélek el. - Vakargatta a tarkóját zavartan.
 - Te most mi a fenéről beszélsz?
 - Csak annyi, hogy nem gond, ha a másik nemhez vonzódsz. Akkor is a testvérem maradsz. - Veregette meg a vállát, majd mielőtt Dean feleszmélt, gyorsan lelépett.

~~0~~

 Itt töröm magam, hogy segítsek rajtuk, de ennek is most kell nyálas "akkor is a testvérem vagy" kis előadást tartania. - Dühöngött magában Gabriel, hisz tudta, már csak nagyon kevés ideje van Cas-nek. Mit kéne tennie? Hiszen a szerződést nem szegheti meg. Hacsak nem csal ő is egy kicsit. Kibúvókat keresett. Viszont nehezen ment a gondolkodás úgy, hogy nem tudja mi áll a szerződésben. El kellett dönteni még most, hogy mihez kezd.
 - Crowley! - Kiáltotta el magát és nem is kellett sokat várnia.
 A démon felsőbb rendűen nézett végig az arkangyalon.
 - Helloka! Mi kéne, ha volna? - Lépett hozzá közelebb.
 - Add vissza Castiel emlékeit. - Tért azonnal a tárgyra Gabe.
 - Sajnálom, de nem megy. Megtehetném, de nem én vettem el. - Vont vállat. - Az én megállapodásom tárgya itt van. - Mutatott fel egy nyakláncot.
Gabriel olyan hirtelen vágta földhöz a démont, hogy annak még reagálni se volt ideje.
 - Ne szórakozz velem. Miért nem emlékszik akkor semmire? - Sziszegte a másik képébe.
 - Ez egyre érdekesebb. - Vigyorgott gúnyosan Crowley. - Mi teljesen másban állapodtunk meg. Nem szokásom átverni a kuncsaftot. Vajon ki az, akinek nem tetszik, hogy lent van az angyalka? - Kapta szája elé a kezét, mintha érdekelné.
 - Apa. - Kerekedtek el Gabriel szemei. Hogy erre nem gondolt? Ő sosem akarta, hogy Cas lejöjjön. Képes lett volna feláldozni a fia életét.
 - Örülök, hogy segíthettem. - Csettintett a démon és már ott sem volt.

~~0~~

3. nap
 Ismeritek azt az érzést, mintha valaki figyelne? Olyankor bizsereg az ember háta és késztetést érez, hogy megnézze a leskelődőt. Viszont Cas hiába fordult meg, nem látott semmit. A gyomra görcsbe ugrott. Miért van itt? Mi az, amit elfelejtett?
 - Nyugalom. - Suttogta neki egy ismerős hang.
 - Gabriel!? - Kapta fel a fejét Cas.
 - Igen, de most gyorsnak kell lennem. Nem lehetnék itt. - Hadarta el. - A lényeg, hogy te Dean miatt jöttél. Intézd el, hogy megcsókoljon és boldog leszel.
 Castiel úgy pattant fel a földről, mintha a padló égetné. Szerencsére angyali erőinek hála, nem ütközött bele semmibe, ahogy Dean felé tartott. A szuszogásból ítélve mélyen aludt. Leguggolt hát mellé. Nem kellett látnia, most, hogy tudta miért van ott. Emlékezett minden vonására.
 - Dean. - Suttogott, miközben mutatóujjával bökdösni kezdte az oldalát.
 Az említett elkapta az angyal kezét és hátracsavarta. Majd mikor rájött, hogy kit tart a szorításában, azonnal elengedte.
 - Cas, a fenébe. Sose keltsd fel az alvó oroszlánt. - Szidta meg. - Mit szere..
 - Csókolj meg Dean! - Jelentette ki nemes egyszerűséggel .
 - Hohóó! Álljon csak meg a menet. - Hőkölt hátra a vadász. - Cas, én nem vagyok meleg és mégis miért kéred ezt?
 Castiel csak nem mondhatta, hogy évek óta figyeli és szárnyai végéig szerelmes a vadászba. Nem teheti. Akkor Dean megteszi, de kényszerítve lesz. Dean-nek önszántából kell megcsókolnia.
 - Semmi.. - Kelt fel gyorsan Cas és kisétált az udvarra.

~~0~~

 Mégis mit gondolt Cas, mikor erre kérte? Egyszerűen nem bírta felfogni, hogy miért tette. Viszon az jobban idegesítette, hogy egész nap le sem vette a szemét az angyalról. Még mindig ott motoszkált a fejében a gondolat, hogy valahonnan ismerik egymást. Figyelte minden egyes mozdulatát és csodálkozott. Nem lát, mégis úgy mozog a házban, mintha mindig is itt élt volna. A gondolatok miatt fel akart robbanni a feje. Kiment hát egy kicsit levegőzni. Beült az autójába, de nem bírt nyugton maradni. Muszáj volt valamit kezdenie magával. Visszaindult a házba, de az ajtóban neki ütközött Castiel.
 - Bocsánat. - Motyogta az angyal, miközben felnézett a vadászra.
 Dean szíve nagyot dobbant. Válasz nélkül lépett tovább. Furán érezte magát. Bizsergett a gyomra. Biztos azért, mert ma még nem ivott. Győzte meg magát és azonnal ki is vett egy üveg sört a hűtőből.
A nap csendesen telt. Sehol egy telefonhívás, vagy hasonló. Senki nem jelentkezett. Egyedül az volt furcsa, hogy akárhová lépett, mindenhol az angyalba botlott. Az emeleten, a konyhában és mindenhol. Felesleges felsorolni az összes helyiséget, mert Castiel mindig ott lesz, ahol Dean. Persze nem direkt. Ő épp azon törte a fejét, hogy hogyan másszon ki ebből a bajból, amibe keveredett.

~~0~~

Crowley közben már bontotta a pezsgőt. Kizártnak tartotta, hogy a nagy Dean Winchester megcsókoljon egy férfit. Bízott magában annyira, hogy előre megitta a "győzelmi" italt. Az órájára nézett és önelégülten hümmögött.
 - Itt az idő. - Kelt fel a helyéről és elindult, hogy begyűjtse a jussát.
 Castielt.

~~0~~

Castiel már majdnem feladta, mikor egy véletlennek köszönhetően elbotlott a szőnyeg felgyűrődött szélében. Félt, hogy nagyon meg fogja ütni magát, de ekkor erős karok tartották meg.
 - Máskor figyelj jobban. - Morogta Dean az orra alatt, de nem engedte el az angyalt.
 Csak nézte és teljesen belefeledkezett az arcvonásaiba.
 - Isten szerelmére, csókold már meg! - Nézett be Sam az ajtón vigyorogva, majd tovább is állt.
 Dean fejében ezernyi gondolat cikázott át egy pillanat alatt. "Hiszen ő egy férfi!" - Sikítozott az egyik énje, míg a másik rákontrázott. "De még milyen helyes férfi! Ne mondd, hogy nem akarod! Egész nap a társaságát kerested."
 A kezei akaratlanul csúsztak fel az angyal arcára, majd közrefogva azt, közelebb hajolt hozzá. Ám hirtelen valaki közbe szólt.
 - Lejárt az idő. - Jelent meg Crowley a nappali közepén hirtelen.
Castiel ijedten fordult a hang felé. Az nem létezik! Már olyan közel volt a célhoz.
 - Azt hiszem - tűnt fel egy újabb alak -, hogy elnézted az időt drága barátom.
Gabriel hangjából csöpögött a gúny.
 - Az lehetetlen - sápadt el a démon. - Nem véthettem ekkorát.
 - Tévedni emberi dolog. - Vont vállat Gabe és leszakította a "szerződés-láncot" Crowley nyakából.
 Még mielőtt bárki bármit tehetett volna, a földhöz vágta, ami így darabokra tört. A szobát egy pillanatra vakító fény árasztotta el, és mire feleszméltek, senki nem volt már a szobában, csak ők ketten.
 - Dean - szólt félénken az angyal. - Látok.
A vadász végignézett Castielen. Semmi változást nem vett észre rajta, kivétel az a gyönyörű kékség, ami a szeméből ragyogott.
 - Te voltál az. - Esett le az álla és bele sem gondolva a történtekbe, magához rántotta egy csókra.
Nem akarta elengedni. El se hitte, hogy végig itt volt az orra előtt. A hangja. Mostmár mindent értett. Hiszen tényleg találkoztak már korábban. Akkor, mikor beleszeretett az angyalba. Mikor az egész élete megváltozott.
 - Szeretlek. - Adott apró csókot Castiel ajkaira.
Nem érdekelte, hogy mennyire hangzott ez nyálasan. Boldog volt. Talán életében először igazán.
 - Én is. - Nézett fel Dean-re az angyal boldogságtól csillogó szemekkel.
 Itt a boldog vége. Mindenki élt, míg meg nem halt. Aztán feltámadtak és megint boldogok voltak. Ha nem hiszed, csak szólítsd Castielt. Mikor nincs elfoglalva, szívesen válaszol.

.
.
*Dean ezt használja káromkodásnak, de nincs normális magyar fordítása.

6 megjegyzés:

  1. Ó MÁJ KÁSZ *-*
    Olyna ötletes volt, pár helyen ahol a dal át volt íra jóízűen felnevettem :D
    Kedvenc:
    "Csak nézd ezt a szép vidéket,
    a mennyország oly szép!
    Oly csodás itt fent az élet,
    hát mi másra vágynál még?"

    Nagyon aranyos volt és jólesett ez így kora reggel, imádom a Kishableányt. *-* Nagyon tetszett, imádtam *Q* AHHW

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm ^^ Néhány helyen az átírásokkal szenvedtem, de azért meglett :D
      Köszönöm a kommentet és hogy fáradoztál a végig olvasásával ^^ Örülök, hogy tetszett :)

      Törlés
  2. Amikor először olvastam, nem hagytam kommentet, most pótolom. :)
    Nagyon-nagyon tetszik, ahogy megoldottad benne a nehézségeket, szeretem, ahogy alakítottad az egész történetet - még számomra is meglepő volt, aki még félig készen láthatta. :D Bár könnyednek ígérkezik, csak félig az, mert én látom a mögöttes, befektetett munkát. Ami könnyednek hat, néha az okozza a legnagyobb nehézségeket alkotáskor. :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán te tudod egyedül, hogy mennyit ültem ezen a történeten. :) Köszönöm szépen, hogy átnézted nekem és ötleteket adtál hozzá ^^

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Köszönöm szépen :D Tényleg jól esik :')

      Törlés