Tervek

Modern AU

Merthur

Kijának, aki várt...

 Egész nap sűrű pelyhekben esett a hó és Merlin egy gyerekdalt dúdolgatott, miközben felszállt a buszra. Elment bevásárolni és mivel Arthur autóját nem szereti vezetni, meg aztán szeret figyelni a környezetére, inkább a tömegközlekedést választotta. Leült az alsó szinten egy dupla helyre megszokásból és előkotorta a lakáskulcsokat a szatyorból. Diadalittasan fordult az ablak felé, hogy megmutassa tükörképének a zsákmányt. Amint hazaér, tudta, hogy fel kell raknia a tegnap főzött levest, hogy elég meleg legyen, mire vacsora idő lesz.

 - Aztán felveszem a fűtést, csinálok teát.. - motyogott magában, miközben ujjain számolta a teendőit.

 Mi van akkor, ha Arthur megáll beszélgetni valamelyik munkatársával? Akkor mire hazaér, kihűl minden, bár ha ilyen történne, a másik felhívná, vagy legalábbis egy SMSt hagyna neki, hogy ne várja. Merlin elő is szedte egyik kis zsebéből a telefonját és megnézte az üzeneteket. Utoljára két hónapja váltottak egymással ehhez hasonló témában SMSt. Akkor mindegy, inkább előkészül, és mint mindig, felhívja, hogy mire számítson.

 Leszállva a buszról, arcába húzta a vörös sálját, ami még mindig Arthur illatú volt kicsit. Vagy csak ő szerette volna ezt hinni. Nem ez számított, hanem csak az, hogy ő minden egyes alkalommal elmosolyodott, mikor megérezte a drága parfüm illatát. Az igazat megvallva, nem messze laktak a megállótól, ezért sose kellett sokat sétálniuk. Viszont, ha Arthur otthon volt, inkább autóval mentek mindenhova. Négy év kellett hozzá, hogy ezt megszokja.

 - Merlin - állította meg egy ismerős hang.

 A szomszéd srác, Lancelot volt az, kezében tömött szatyrokkal. Szeméből ezernyi kérdést lehetett kiolvasni.

 - Kihez beszélsz? - Döntötte kissé félre a fejét, mintha bármelyik pillanatban észrevehetné az illetőt.

 - Csak tervezek. - Vont vállat, hisz nála teljesen megszokott volt, hogy ha magában beszél, senki nem lepődött már meg rajta. - Amint otthon leszek, elkészítem a vacsorát Arthurnak és míg várok, hogy hazaérjen, addig...

 - Merlin - szakította félbe a másik értetlenül.

 A szólított ránézett, gyomra pedig fájdalmasan fordult egyet.

 - Két hónapja volt Arthur temetése, nem emlékszel?

 A hó tovább szállingózott, ezzel jelezve, hogy az idő nem állt meg.

 - Oh, tényleg. - Nézett át üveges tekintettel Lancelot válla felett Merlin, minthogyha ott állna a szőke férfi mögötte. - Igazad van, köszönöm.

 Fogta a kulcsait és erősen rámarkolt a műanyag szatyor fülére, amiben alig volt valami. Zavartan mosolygott az előtte állóra, aztán intett egyet és elindult haza, az üres házba.