2019. október 7., hétfő

Titkok

~Merthur~

 Hó roppan a talpa alatt és a sötétség jéghideg karja körbefonja Merlint. Felette a száraz ágak közt sír a szél és vastag csillagtakaró borul Camelotra. Egyetlen reménye a Holdból lopott kevés fény, amit néha engedni láttatnak a felhők. A távolban állatok üvöltése hallatszik. Beleremegnek a csontjai és a félelemtől lezsibbad mindene. Nem kockáztathatják meg, hogy a kastélyban találkoznak.
 Az utolsó kupa bort megérzi a nyelvén. Valahogy ízlik neki az egész. A meg-sem-történt csókok és az el-nem-mondott titkok között Merlin nem meri megkérdezni, hogy ő most melyik a három lehetőség közül. Milyen szörnyű érzés is volt csak egy lehetőségnek lenni.
 Elindul az ivóba. Nem akar arra gondolni, hogy Gaius kivételesen tényleg az igazat fogja mondani, mikor másnap nem kel fel időben. Csak azt tudja, hogy fel akarja tölteni üres lelkét. Most bor és olcsó alkohol van az ereiben. Otthon majd lefekszik. Nélküle.
 A szobájában várja az éjfélt. Percek vannak csak hátra. A hideg végig fut a hátán. Sóhajt. Cikázó gondolatai között, egy újra és újra felbukkan. Ezt a pillanatot neki áldozza. Aztán elhomályosodik, már nem látja. Mindegy. Holnap úgyis újra kezdhet mindent. Kár, hogy a paplanon kívül, senki nincsen rajta.
 Reszketve gondol a másnapra, nem késhet el. Mikor lehunyja a szemét, már semmit nem remél. Álmában egy hatalmas varázsló, aki belehal a szerelembe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése