2018. november 4., vasárnap

Hangtalan

Fem!Klance Pepinek, szülinapjára! Jó olvasást!



 Ezen a hűvös reggelen Keitha arra kel, hogy már ébren van. Nem tudja meghatározni a pillanatot, hogy mikor lépett át az álomvilágból a valóságba, csak az epres sampon illata jut el az agyáig. Eper és valami egészen különleges illat, amit talán csak álmaiban érzett. Most mégis itt van mellette és szinte könyörög, hogy nyissa ki a szemét és nézzen rá. Lassan, de eleget téve ennek az érzésnek, néhány homályos pislogás után, kitisztul a kép. Mivel Lana nem szeret sötétben felkelni, ezért a függönyt sose húzzák el estére. Egyetlen fénysugár tör utat csak a szobába, hogy jelezze, megérkezett egy új nap. Nagyjából hat óra lehet, de a lány túlságosan lusta megfordulni, hogy az órára nézzen. Inkább a mellette fekvőre pillant és a világoskék szemek visszatükrözik a saját fáradtságát.
 - Mióta vagy fent? - Motyogja álomittas hangon az ébredező.
 Lana csak elmosolyodik, és ebben az apró gesztusban benne van az egész éjszakai forgolódás és a semmiségeken való rágódás. Szótlanul ül feljebb az ágyon és két kézzel dörzsöli meg szemét, hogy aztán kezei áttérjenek hosszú, barna hajába. Keitha tudja, hogy párja mindig ad a külsejére és hogy akárhová mennek, minden pasi utána fordul, mégis melegséggel tölti el a  tudat, hogy ebben a kócos, nyúzott állapotban csak ő láthatja. Valami, ami az övé, még ha ez csak egy apró pillanat is. Magára húzza a takarót nyakig és összekuporodik. Párja hangtalanul felnevet, majd ujjai végig simítanak az arcán, amitől akaratlanul is lehunyja a szemét. Jólesik az érintése, ahogy a kézkrémtől puha ujjak vándorútra indulnak. Már majdnem visszaalszik, mikor a lágy mozdulat félbemarad. Keitha már ismeri annyira a másikat, hogy tudja, végre sikerült elaludnia egy újabb nehéz éjszaka után. Mivel már elszállt a fáradtsága, így inkább mozdulatlan marad és némán őrzi kedvese álmát, míg úgy nem érzi, hogy készen állnak elkezdeni ezt a napot is, akár az eddigieket. Együtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése