Junipernek, amit már nagyon régóta meg szerettem volna írni. Erre a zenére: SIS És persze megint meg akarlak ölni ^^
Nagyot ásítva vettem le a bukósisakomat. A mai vadászat is megvolt, és eléggé elfáradtam. Mióta otthagytam a bunkert, szinte megállás nélkül csak dolgoztam. Ki akartam verni a fejemből Sam Winchestert, ami nem volt egyszerű. Viszont már nem éreztem késztetést, hogy elsírjam magam, ha rá gondoltam. Biztosan boldogok a nővéremmel, Juniperrel. Pont úgy, ahogy Dean és Gina is együtt vannak azóta a nap óta, hogy először találkoztak. Én pedig csak járom Amerikát és szörnyekre vadászok. Most is, ha tehetném, egyszerűen a bunkerban aludhatnék, hiszen egy tíz perc motorozásra van a szállásomtól, de még mindig nem tudok a fiatalabb Winchester szemébe nézni.
- A kulcsai. - Nyújtotta felém a recepciós az említett tárgyat.
Megköszöntem és az adott szobába vonultam. Nem terveztem sokáig maradni, épphogy csak alszok egy keveset és már megyek is tovább. Legalábbis ez a terv jelenleg. Persze tudhattam volna, hogy nem kéne ennyire elbíznom magam. Ugyanis már félálomban voltam, mikor megszólalt a telefonom. Nyűgösen nyúltam utána és meg se nézve a hívót, kinyomtam. Hagyjanak most békén, én sem vagyok gép. Azonban mikor újra megszólalt a készülék, idegesen ültem fel.
- Remélem haldoklik valaki. - Morogtam és a zöld gombra kattintottam.
- Lexy, merre vagy? - Hallatszódott egy nagyon ideges hang a vonal másik végéről.
- Dean? Miért...? - Még be se fejeztem a mondatot, közbe vágott.
- Juniper.
Alig ejtette ki nővérem nevét a száján, már ki is pattantam az ágyból.
- Ide kell jönnöd. Nem telefon téma. - Vett mély levegőt. - Mennyi idő lenne?
- Öt perc és ott vagyok.
Kinyomtam a hívást és felkaptam a fontosabb dolgaimat. Ha a gázra lépek, nagyon gyorsan oda tudok érni. Így ezt is tettem. Lakott területen is ezerrel szeltem az aszfaltot és végig azon kattogtam, hogy mi történhetett. Szinte betörtem a bunker ajtaját, annyira siettem.
A lámpák égtek és ijesztő csend honolt az egész helyen. Mikor beljebb merészkedtem, akkor hallottam meg Dean hangját. Valakivel ordítozott, amiből csak éppen, hogy ki tudtam venni egy értelmes mondatot. "Olyan vagy, mint apa!"
Összevont szemöldökkel lépdeltem a szoba felé, de az ajtó előtt Ginába botlottam.
- Alexa? - Lepődött meg, de azért megölelt.
- Mi történt? - Néztem be a kis résen, ahol az idősebb éppen nagyon durván leszidta fiatalabbik Winchestert.
Nővérem csak biccentett, majd arrébb vonultunk egy kicsit. Nagy levegőt véve kezdett bele.
- Pár napja Sam egyedül ment el vadászatra, mivel Juni rosszul volt reggel. - Vett mély levegőt, ami elég reszketegre sikeredett. - Egy szirén után kutatott, aki úgy néz ki a bűvkörébe vonta.
- Ugye nem ölt meg senkit? - Kerekedtek ki a szemeim.
Tudtam, hogy a szirének bármire képesek rávenni a kiszemelt áldozatot, még a gyilkolásra is, azzal, hogy a legnagyobb vágyukat ajánlják fel cserébe.
- Nem. - Rázta meg Gina a fejét. - Miután egy napig nem jelentkezett, Juni utána ment. Egy hotelban talált rá, és éppen Jessicával... Khm...
- Hogy mi? - Esett le az állam.
- A szirén Jessica alakját vette fel és rávette Sam-et, hogy csalja meg Junipert. - Mondta ki az igazat fájón.
Abban a pillanatban elborult az agyam és szó nélkül indultam vissza a két testvérhez. Dean még mindig osztotta öccsét, de nem zavart. Lassan benyitottam és kifejezéstelen arccal végig néztem a bent lévőkön. Dean tajtékzott a dühtől, de egy pillanatra még ő is meglepődött. Sam azonban mintha megnyugodott volna, hogy én is ott vagyok.
- Dean, kérlek menj ki. - Néztem rá sógoromra egy halvány mosoly kíséretében.
Valószínűleg látta, hogy a bomba mindjárt robbanni fog, így elhagyta a szobát.
- Lexy, annyira örülök, hogy itt vagy. - Lépett közelebb Sam és a kezemért nyúlt. - Te talán megértesz majd.
- Nem miattad vagyok itt. - Feleltem hűvösen és vártam a változást.
Az arca egy másodperc alatt váltott át szenvedővé.
- Mit mondhatnék? - Kérdeztem nagyon nyugodtan. - Gratulálok, Sam Winchester.
- Lexy, meg tudom...
- Nem érdekelnek a magyarázataid! - Csattantam fel. - Hogy voltál erre képes? Komolyan még mindig Jessica után vágyódsz? Úgy, hogy van egy feleséged, ki az ÉN nővérem? Ismerem és tudom, hogy nála jobbat már úgyse fogsz találni. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy Jess-nél is kedvesebb.
- Én...
- Bármit megtennék azért, hogy ő boldog legyen. - Folytak végig a könnyek az arcomon. - Te tudhatnád, hogy mennyit ér a család! Ha nem szereted őt tiszta szívedből, akkor miért vetted el? Hogy kitöltse az űrt? Ha így folytatod, sosem fog sikerülni!
Megragadtam az ingénél fogva és a könnyeimen keresztül is láttam, hogy szomorú. De akkor nem érdekelt, csak az, hogy minden dühömet kitöltsem rajta. Azt akartam, hogy fájjon neki. Annyira, mint amennyire Junipernek fájt látnia a férjét egy másik nővel.
- Oh, Istenem, remélem sosem leszel elégedett semmivel! - Gyűrtem össze a felsőjének anyagát, majd nagyot taszítottam rajta.
- Sajnálom. - Mondta miközben elvesztette az egyensúlyát és a földre esett.
- Remélem most elégedett vagy magaddal! - Ütöttem ököllel az asztalra, majd kivonultam a szobából, hiába kiabált utánam.
Kint Dean és Gina álltak. Meglepődve figyelték, ahogy szó nélkül a nővérem szobája felé veszem az irányt. Viszont út közben beleütköztem Dean-be, aki hirtelen előttem termett.
- Nem kéne ilyen állapotban látnia. - Motyogta. - Ő is ki van készülve és most a nyugodt Lexyre van szüksége.
Megtöröltem a szemem, hogy végre lássak is valamit. Kezdett előtörni rajtam a fáradtság.
- Mit csináltál? - Kapta el Dean azt a kezem, amivel a bútort bántottam.
Megvontam a vállam és szemügyre vettem az ujjaim. Most vettem észre, hogy mozgatni is alig bírom őket és eléggé véreznek ott, ahol felszakadt a bőr.
- Gyere. - Karolt át a férfi és elindult velem a szobájába.
Leültetett az ágyára és elővéve az elsősegély dobozt, lefertőtlenítette, majd bekötözte a kezem.
- Köszi. - Szipogtam.
Ő csak átölelt és megvárta míg kisírom magam. Egy idő után tényleg jobb lett valamennyivel.
- Milyen önző dolog engem vigasztalni, miközben a nővérem sincs jól. - Motyogtam és kifújtam az orrom.
Megvártam míg a szemem körül eltűnik nagyjából a pirosság, majd Dean kíséretével Juniper szobájába mentem. Halkan nyitottam be, mert féltem, hogy ha alszik, akkor felébresztem. Ő viszont csak ült az ágya szélén és a térdeit bámulta. Intettem a mögöttem állónak, hogy innen egyedül is menni fog, mire magunkra hagyott. Óvatosan léptem közelebb.
- Nem kérek teát Gina. - Mondta fáradt hangon, fel sem nézve.
- Akkor menjek el? - Mosolyodtam el halványan.
Juni felkapta a fejét és először el sem akarta hinni, hogy engem lát. Aztán hirtelen a nyakamba ugrott.
- Úristen! - Ölelt szorosan. - El sem hiszem, hogy itt vagy!
- Én se. - Nevettem fel.
Ő is nevetett, ami szép lassan átcsapott hisztérikus zokogásba. Inkább az ágyhoz támogattam és egy köteg pzs-t magamhoz véve, leültem mellé.
- Mi történt a kezeddel? - Szipogta.
- Vadásztam. - Néztem a frissen kötözött jobbomra.
Csak csendben ültünk egymással szemben és tudtuk, hogy ez is át fogjuk vészelni valahogy. Mindig megoldjuk.
